Az emberek már évezredekkel ezelőtt hittek egyes ételek, fűszerek vágykeltő hatásában, és nem is átallották bevetni őket. Már az ókori Rómában, a görögöknél, az egyiptomiaknál és Indiában is külön irodalma volt az afrodiziákumoknak. Afrodiziákum lett a gyűjtőneve mindazon gyümölcsnek, zöldségnek, fűszernek, ételnek, italnak, amely a vágy serkentésében, felkorbácsolásában segít, s még meg is őrzi minél hosszabb ideig a hőn remélt állapotot. Az afrodiziákum szó eredete magához a szerelem istennőjéhez, Aphroditéhez köthető. Ahogy a legtöbb ábrázoláson láthatjuk, a szerelem istennője a Zeusz villámától felkorbácsolt tenger habjain kiemelkedve, egy kagyló belsejéből érkezett tündöklő szépségében a földre (Kythéra szigeténél), és léptei nyomán virágok, gyümölcsök fakadtak. Valószínűleg ez a mítosz annak is az alapja, hogy a tenger különféle gyümölcseinek, a ráknak, csigának, kagylónak, osztrigának erős vágyfokozó hatása van. Az egyik leghírhedtebb csábító, Casanova is osztotta ezt a nézetet, mivel a feljegyzések szerint napi negyven kagylót fogyasztott reggelire.

A folytatást és a receptet ide kattintva érheti el.