“Úgy szeretném, ha lenne egy fiúm. Azt akarom, hogy valaki szexinek, viccesnek és tehetségesnek lásson.” - olvassa a 27 éves Emily Lawler. “Utálom a családomat. Göndör hajat akarok és boldog akarok lenni. Az öngyilkosság az egyetlen megoldás.” - folytatja drámaian, mégis mindenki hahotázik a teltházas londoni pubban. A színpadon egy 28 éves nő váltja fel, és így folytatja, 1999. április: “Szégyellem magam. Olyan rosszul csókolózom.” 1999. május: “Phil megkérdezte, hogy elmegyünk-e randizni. Nemet mondtam, mert attól féltem, ha igent mondok, akkor azt hiszi, hogy tetszik.” - olvassa Cathryn Skerry az egyszerű sorokat, a hallgatóság pedig továbbra is dől a nevetéstől.
A Cringe Nights (talán ciki esteknek lehetne fordítani) publikuma ugyanis pont ezért érkezett a londoni szórakozóhelyre: hogy kinevesse azokat, akik fel mernek olvasni tinédzserkori naplójukból. A ciki-esten amatőrök léphetnek fel a stand-up comedy legújabbkori válfajában, mely a briteknél egy éve dívik - írja a Spiegel Online.
A polc mélyén porosodó “kedves napló” így kap új értelmet. Ami a pubertásban az egyetlen vigaszt nyújtja szíves lakat alatt rejtve a kétségbeesett kamasz félelmeit, frusztrációit, titkos vágyait, az egy évtizeddel később nevetség tárgya, legfőképp szerzőjének. Ha pedig elég bátor, megosztja örömét másokkal is. Hisz milyen mókás, hogy a világ a fiúk, (vagy a lányok), a növekedő testrészek, az elburjánzó szőrszálak, az első randik és a nyelves puszik körül forog! Nagyon. Ezt bizonyítja a növekvő érdeklődés a Cringe Nights iránt.
Az egyik londoni est szervezője Ana McLaughlin szerint - aki főállásban pszichoterapeuta - nem szégyellik a felolvasók naplóbejegyzéseiket, melyeknek épp az a különlegessége, hogy teljes őszinteséggel íródnak, abban a tudatban, hogy azt soha senki sem fogja elolvasni. Ezt a jellegű intimitást még a Facebook sem tudja elnyomni. A közösségi portálon ugyanis épp az ellenkező képet mutatják magukról a fiatalok, mindenki jó színben próbál feltűnni, mitesszerek nélkül.
A fellépők javarészt 20-40 év közötti nők, fiúk ugyanis sokkal ritkábban írnak naplót. Ha mégis, akkor sem olyan érdekes az irományuk, mint egy lányé, aki akár oldalakon keresztül fejtegeti, hogy pillantott rá szerelme a nagyszünetben.
Magyarországon egyelőre még nem szerveztek hasonló estet, azonban a stand-up comedy idehaza is fénykorát éli. A Fábry Sándor által “importált” egyperces poénkodással kinőtt egy stand-upos generáció, akik felváltották a szocialista időszak humoristáit. A leghíresebb programjuk Dumaszínházként ismeretes, mely különböző bárokban vonultatja fel a legjobbakat.
Külföldi mintára azonban már itthon is felkapta őket a reklámszakma, ami nem biztos, hogy előnyére válik a műfajnak. Az adások reklámblokkjában szüntelenül felcsendülő poénok ugyanis épp az előadó spontaneitását hazudtolják meg, a konzervnevetések pedig a stand-up lényegét. Mely abban áll, hogy nem kötelező sem a taps, sem a hahota. Egy igazán jó fellépőnek ki kell vívnia a publikum tetszését, egyébként valóban ciki-estté válik az előadás, melyen senki sem nevet.
