David Baldacci: A bosszú

A könyvek fülszövege szerint a legtöbb szerző mestere az adott műfajnak és persze mindenféle díjakat is besepert már világraszóló teljesítményéért. David Baldacci is megkapja a maga méltatását a magyar kiadótól, ráadásként pedig a kötelező keménytáblás borítót. Gyűjtőknek való, különleges daraboknál még csak érthető ez az eljárás, de Baldacci nagy valószínűséggel soha nem lesz klasszikus. A bosszú élvezetes, fordulatos és bár egy trilógia második része, de önmagában is tökéletesen élvezhető. Nekünk egy csöppet túlzottan szélsősegesek a figurák, a noir megszépítő sötétsége nélkül. Baldacci a piacra ír, könyvében tehát megtalálható minden kötelező elem, így bárki biztosra mehet, ha kellemes szórakozásra vágyik. A keménykötésnek köszönhető 3500 forintos ár azonban nekünk elég soknak tűnik pár napnyi, feledhető mulatságért. Persze ennyiért két mozijegyet kapunk csak, úgyhogy minden viszonyítás kérdése.

Raymond Chandler: Egy angliai nyár

Az előző kötettel ellentében a Chandler elbeszéléseit tartalmazó kötet bőven megérdemli a keménypapír táblát. Nem mintha a szerző legjobb írásait tartalmazná, a színvonal minimum hullámzónak nevezhető, ám jelen esetben a világ egyik legnagyszerűbb krimiszerzőjével állunk szemben. Chandlerért olvasók milliói rajonganak, és mivel munkássága aránylag kicsinek mondható, minden egyes általa leírt és kiadott betűnek örülni kell. Gyűjtőknek tehát kötelező az Egy angliai nyár, de a Chandler világát kevésbé ismerő olvasóknak is csak ajánlani tudjuk a kötetet. Az öt elbeszélés meglehetősen vegyes képet mutat, akad köztük egy Marlowe darab és az első, Várni foglak is a noir jegyeit mutatja. A bronzkapu azonban meglepően Poe-szerű, a Bingo professzor tubákja pedig szinte már sci-fi. A címadó Egy angliai nyár a legkülönösebb, mintha valami női magazinnak készült volna. Meglepőek, néha mulatságosak, igazi rajongóként hálás szívvel gondolunk a kiadóra, amiért Chandler gyűjteményünk egyre teljesebb.

Ross Macdonald: Ki így hal meg, ki úgy

Az Európától kapott három kötet közül MacDonald írása jelentette a legnagyobb meglepetést, mégpedig pozitívat. Ross MacDonald különös, mocskosan is vonzó világát eddig is igen kedveltük, és azt is tudtuk, hogy a szerző stílusa miatt a fordítás nem lehet egyszerű feladat. A néha már parodisztikusan giccses leírások, furcsa hasonlatok rendesen megdolgoztatják a műfordítót és bizony nem is mindig sikerül eltalálni a megfelelő stílust. Nyilván egyéni ízlés kérdése, de úgy találjuk, hogy Gálvölgyi Judit ezúttal képes volt valami egészen különlegeset alkotni. Nehéz megmagyarázni, csak számos MacDonald könyv elolvasása után érthető meg a jelenség, de már az első pár oldal után egyértelmű volt, hogy nő a fordító és hogy sajátos humorérzékkel, valamit látásmóddal rendelkezik. A fordítások megítélése rajongóról-rajongóra változhat (bár abban szinte mindenki egyetért, hogy Tandori Dezsőt ki kéne tiltani a műfordítói piacról), így előfordulhat, hogy mások pont azért utálják majd a kötetet, amiért mi nagyon szerettük, de reméljük a hölgy megmarad a sorozat fordítójaként. A történet érdekessége, hogy Lew Archer magánnyomozónak ezúttal nem kell több nemzedéknyi szemetet ellapátolnia, az egész sztori pár hónap alatt zajlik le, egy igen szoros és izgalmas utolsó néhány napnyi befejezéssel. Gyűjtőként örülnénk, ha a kiadó végre nem változtatna a sorozat köteteinek külsején, ez a puhafedelű megoldás a szépiás borítóval szerintünk tökéletes.