"A kapcabetyár hogy kikopott, pedig az milyen jó szó" – sajnálkozott a nyár eleji árvíz idején Orbán Viktor, miközben gumicsizmáját fekete hivatali cipőre cserélte. Hiányolta még a vakegér, a bakmacska és a kanmajom kifejezéseket is.

Mi egyetértünk a miniszterelnökkel, és úgy gondoljuk, érdemes emléket állítani azoknak a szavaknak, amelyek ezért vagy azért kisodródtak a használatból a nyelvi változások örvényében.

Kicsit azért csúsztatunk, mert első lendületre nem annyira - a kanmajomhoz hasonlóan - a köznyelvből kikopó, mint inkább tájnyelvi jellegüknél fogva hanyagolt kifejezések tolultak fel, amikor házon belül gyűjteni kezdtünk. Szívünknek kedves, puha, családi komfortot sugárzó szavakra bukkantuk, amelyeket leggyakrabban a szüleinktől, nagyszüleinktől hallunk, illetve hallottunk. Íme:

Bakurász: somogyi kolléganőnktől. Apró termetű, görbe hátú, villámgyors mozgású, karvalyorrú, gunyoros kacajú emberke, akivel gyakran gyermekeket rémisztgettek – írja a Népszótár.

Balustya: ostoba, buta – derül ki a Magyar Nyelvőr 1878-as évfolyamának egyik kiadásából, amelyben egyébként nem kevesebb, mint 323 szinonimát gyűjtenek össze a butára, köztük olyanokat, mint a horpasz eszű, az ökröndi vagy az eszeficzamodott.

Böte: rendellenes járású, görbe vagy más módon szabálytalan lábú személy – írják legalábbis az elfelejtett szavak blogon.

Cullang: az első celebkifejezés listánkon, hiszen a cullang már az X-faktorban is elhangzott Tóth Gabi mentor szájából, valószínűleg ’sallang’ jelentésben. Bár a neten talált definíció nem egészen fedi ezt: a Magyar-magyar szótáron a pörkölthús sokak által nem kedvelt, zsíros részeit hívják cullangnak.

Dumó: kenyércsücsök (úgynevezett sercli) Borsod megyében.

Firisz: Három verzióval is találkoztunk, amikor a jelentését kerestük. Kollégánk családjában fűrész értelemben használják, de firisnek írva jelenthet frisset és egy angolnához hasonló, folyóvízi halfajt is.

Főhalljakend: főméltóság, némi bántó éllel.

Furik: talicska

Gyuha: gyomor, étvágy. Kollégánk nagymamája mellett még Kodolányi János is használta A vas fiaiban. Jelentését az Ormánysági szótárból vagy a Magyar nyelv történelmi-etimológiai szótárából olvasták ki.

Hangedli: a köznyelvben a pincérek kisméretű felszolgálókendő, de a somogyi tájnyelvben partedlit jelent.

Katróc: dunántúli tájszó, kb. állatok szállítására szolgáló ketrec, baromfiborító. Somogyi tájnyelvi használatban a kerti lak jelentést is lefedi.

Klepetus: a Wikiszótár értelmezése szerint bő, régimódi, esetleg ócska köpeny, felöltő, (női) ruha.

Kocsérozás: Somogyban a gyerekek így hívják azt, amikor kezüket keresztezve ketten összefogódzkodnak, és egyre gyorsabb iramban pörögnek – a köznyelvben simiznek vagy csiriznek. Ebben a topikban még érdekesebb kifejezéseket találni rá.

Kupujka: eredendően fonott kosárkát jelentett, amelyben lisztet, apró magvakat tároltak, a köznyelvi használatban bővülni látszik a jelentése, és már nemcsak a fonott, hanem az egyéb anyagból készült tárolóedényeket is illetik ezzel a névvel.

Levonó: matrica Hajdú-Biharban.

Makuka: napraforgómag Borsodban és a jelek szerint a Felvidéken is.

Mókolt: szintén Somogyból; a jelentése pedig összetákolt.

Pacuha: rendetlen öltözetű, kinézetű személy. Még akkor is, ha a többségnek a Saint Tropez-i csendőr egyik beosztottja juthat eszébe.

Poszka: sovány, vékony, illetve konrétabban hitvány növésű, gyengélkedő, beteges személy (gyerek).

Pőcsík: bögöly Hajdú-Biharban, valójában a böglyök családjának egyik alcsaládja.