Tetszett a cikk?

Az 1920-as antwerpeni olimpia az egész világ számára a fájó és küzdelmes újrakezdés jegyében telt el. Az eredeti tervek szerint 1916-ban rendeztek volna egy olimpiát Berlinben, de ez a világháború miatt elmaradt. A NOB azonban úgy döntött, hogy olimpiát lehet meg nem rendezni, de nem lehet elhalasztani, így az kapta a VI-os sorszámot, az antwerpeni pedig a hetedik lett a sorban.


A vízilabda már Belgiumban is az egyik legnépszerűbb sport volt
Belgiumban született meg az olimpiai eskü, amelyben egyesek – tévesen – az amatőrizmus szentté avatását látták.A modernkori olimpiai játékok kezdetén a különböző ceremóniák és jelképek csak lassanként alakultak ki. 1920-ban Antwerpenben Victor Boin belga vívó teremtett hagyományt azzal, hogy felolvasta az olimpiai esküt, amelyet azóta minden olimpiai megnyitón a vendéglátó ország egyik sportolója ismétel el.

Boin az 1908-as és 1912-es játékokon a belga vízilabdacsapat tagjaként nyert érmet, Antwerpenben azonban már vívóként nevezték, és a párbajtőrcsapattal itt is begyűjtött egy ezüstöt. Mégsem ezzel írta be magát a sporttörténelembe, hanem a következő sorokkal: ,,Az összes versenyzőtársam nevében esküszöm, úgy veszünk részt ezen az olimpián, hogy tiszteletben tartjuk a játékok szabályait, a sportszerűség eszméjét, és a sportot dicsőítve, csapataink sikeréért szállunk harcba.“

A játékok főszereplője az előző olimpián triplázó Kolehmainent leváltó Paavo Nurmi, a „metronómember“ lett. Az atlétikai versenyszámok összesített éremtáblázatán újra az amerikaiak végeztek az élen, de a finnek Nurmi révén három aranyéremhez jutottak közép- és hosszú távokon, és összesen kilenc elsőséggel zártak ebben a sportágban.

Az olimpia másik kedvence az olasz Nedo Nadi, ,,az antwerpeni kisfiú“ volt. A livornói születésű vívó – részben a magyarok kényszerű távolléte miatt – a vívás hat aranyérme közül ötöt begyűjtött, egyedül a párbajtőr egyéniről maradt le.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1914-es kongresszusán Antwerpen és Lyon ellenében a legtöbb szavazatot a magyar főváros kapta, a VII. olimpiát végül mégis a belga város rendezte. Az első világháború miatt elmaradt 1916-os berlini játékokat 1920-ban Budapest pótolhatta volna, ám végül a központi hatalmakat és Szovjet-Oroszországot nem hívták meg, így a magyar sportolókat is kizárták a játékokról.

Antwerpen, 1920
VII. kiírás: 1920. április 20–szeptember 12.
Résztvevő országok száma: 29
Benevezett sportolók: 2626 (2561 férfi, 65 nő)
Sportágak száma: 20 (154 versenyszám)
Atlétika, birkózás, evezés, íjászat, gyeplabda, kerékár, kötélhúzás, labdarúgás, lovaspóló, lovassport, ökölvívás, öttusa, rögbi, sportlövészet, súlyemelés, tenisz, torna, vitorlázás, vívás, vízi sportok










  ÉREMTÁBLÁZAT:


ORSZÁGARANYEZÜSTBRONZ
EGYESÜLT ÁLLAMOK (USA)412727
SVÉDORSZÁG (SWE)191824
NAGY-BRITANNIA (GBR)151513
FINNORSZÁG (FIN)15109
BELGIUM (BEL)141111
NORVÉGIA (NOR)1399
OLASZORSZÁG (ITA)1355
FRANCIAORSZÁG (FRA)91913
HOLLANDIA (NED)425
DÁNIA (DEN)391
............
HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

hvg.hu Sport

Titkos olimpiai játékok Amerikában

Az olimpiai játékok első vendégszereplése az Újvilágban nem sikerült túlságosan fényesen. Az 1904-es Saint Louis-i olimpia a párizsihoz hasonlóan kaotikusnak hatott. A sportesemények mind időben, mind térben szétszórva zajlottak, ugyanakkor a versenyeket szinte teljesen titokban tartották meg, miközben rengeteg félhivatalos és hamis információ látott napvilágot velük kapcsolatban.

Sport

Olimpiai kezdetek Athénban: a "magyar delfin" két aranya

Az ókori olimpiai játékok hagyományának felújítását a francia Pierre de Frédynek, azaz Coubertin bárónak köszönhetjük, akinek némi szicíliai vér is csörgedezett ereiben. A normandiai báró imádta a XIX. század végén már meglehetősen fejlett angol sportéletet, hasonlóképpen rajongott a görög költészetért és művészetért is.

Sport

Himnuszmizéria és közönyös franciák a második olimpián

Miután elvetették a görögök ötletét, hogy az olimpiának minden alkalommal Athén adjon otthont, az 1900-as kiírással csaknem hat hónapot késlekedtek. Párizs – akkoriban a világ egyik legjelentősebb városa – meglehetősen közömbös maradt az eseményt illetően, pedig hat évvel korábban, egy történelmi NOB-kongresszuson elnyerte a rendezés jogát.