Kovács Zoltán: Aki a saját pénzét hozza, azt üldözik
Roderick Duchatelet-ről, az Újpest tulajdonosáról, meg azokról, akik saját tőkével szállnak be a magyar futballba, a sportágból és a sportág környékén élők úgy gondolják, ő dúsgazdag, tehát két kézzel szórhatja a pénzt. A belga először alig érti ezt a felvetést, hiszen az ő fejében úgy áll ez össze, hogy a pénzt nem az szórja, aki megtermeli, hanem ellenkezőleg: aki csak úgy kapja.
Kubatov Gábor az ulloi129.hu portál híre szerint a Facebookon válaszolgatott szurkolói kérdésekre, és ebből kiderült, hogy az FTC elnöke az Újpest elleni meccsel búcsúztatná a jelenlegi stadiont. Az FTC-Újpest március 9-re van kiírva, míg az építkezés elvileg 2013 februárjában kezdődik, így elképzelhető olyan ütemezés, hogy a stadion még alkalmas lesz a meccs normális körülmények közötti lejátszására. De mint mondta, erről még egyeztetni kell Fürjes Balázs kormánybiztossal.
Szerintem is hasznos lesz egyeztetni, a Fradi tenderkiíráson ugyanis még meg sem száradt a tinta, nem kéne úgy sietni. Fradi-pályát újabban sokan akartak már építeni, de a legújabb időkben nem sikerültek a nagyívű elképzelések. Volt egy igen komolynak látszó befektető, Kevin McCabe, aki azonban csődbe ment, és akiről már azt sem tudni, hogy komolyan gondolta-e, amit gondolt. Viszont tény, hogy egy alkalommal lelkes pártoló tagok míniummal és zöldfestékkel végigmentek a kerítésen. Most a kivitelezőnek vállalnia kell a jelenlegi létesítmény lebontását, valamint az új, legalább 22 ezer, de belföldi meccsek esetén a vendég és a hazai szektor állóhelyeivel 23 700 férőhelyes, fedett lelátójú, úgynevezett sky boxokkal ellátott stadion felépítését. Az ajánlattételi határidő december 13., a győztes cégnek pedig szerződéskötéstől számított 18 hónapja lesz a kivitelezésre. A versenyt főként az ajánlati ár dönti el, ugyanis a kiírt pályázat szerint ez 60 százalékos súllyal szerepel majd az elbírálásban.
Erre a hírre építi Kubatov Gábor a búcsúmeccses elképzeléseit.
Mi, magyarok imádjuk a búcsúmeccset. Ilyenkor szemünkbe könny tolul, hangunk elcsuklik, búcsúzunk barátoktól, iszunk még egy jánosáldást – jó, még egyet –, aztán a látottakon, hallottakon, megivottakon erősen elgondolkodva hazamegyünk. Készülünk az újabb búcsúmeccsre.
Különleges és megismételhetetlen futballünnepet rendeznek augusztus 28-án – borúskodott a sajtó három éve: a lebontásra ítélt néhai Népstadion, ma Puskás-stadion utolsó kettős rangadóját rendezik. A lebontásra ítélt, illetve erre „megérett” stadion utolsó meccsét a liga talán két legpatinásabb csapata, a Vasas és Ferencváros játssza, a szurkolók pedig utoljára foglalhatják el a 70-es, 80-as években játszott összecsapásokon bejáratott helyeiket. Hogy a kettős rangadó igazán emlékezetes legyen, először a két együttes ALL Stars csapatai találkoznak egymással. Ráadásul Albert Flóri és Mészöly Kálmán – az Üllői úti, illetve Fáy utcai – ikonok által fémjelzett csapatok mellett egy rádiós legenda is jelen lesz és beszáll, Szepesi György utoljára vállal élő rádiós közvetítést. A szent cél, hogy az utóbbi 20 év nézőrekordját megdöntő bajnoki mérkőzéssel búcsúzzon a stadion.
Az utóbbi húsz év nézőrekordja! Mennyi lehet az.
Ez volt 2011 augusztusában.
A következő stadionbúcsú szomorú búcsú. Elhunyt Albert Flórián.
Az ember ilyenkor hátradől, hogyan is folytassa. Mert bizony az újsütetű MLSZ emlékezetesen gyalázatosan búcsúzott Alberttől. Egy korábban lekötött ulibuli meccset nevezett ki búcsúmeccsnek – Lichtensteint fogadtuk. A találkozót eredetileg Székesfehérváron rendezték volna meg, ám az egyetlen magyar aranylabdás október 30-i halálát követően a Magyar Labdarúgó Szövetség úgy döntött, hogy a Puskás Ferenc Stadion adjon otthont a meccsnek. Amint azt hivatalosságok nyilatkozták, ezzel tisztelegnek az egykori ferencvárosi legenda emléke előtt. Valószínűleg a világ összes válogatottja szívesen jött volna, de mi gyorsan lezavartuk az ügyet egy futballista törpeállam ellen. (5-0, félidő 2-0).
Úgy tervezték, a stadiontól is búcsúzik a magyar futball, de aztán abból nem lett semmi. Kiderült, hogy ennek az átépítése nem olyan egyszerű, túl sokba kerül, ezért aztán megerősítették az alsó lelátósort, azóta is ott játszik a válogatott, viszont újabb tervek készültek az átalakításra.
Kubatov Gábor viszont biztos a Fradi-pálya újraépítésének sikerében, búcsúmeccset tervez.
Annak idején ötször volt eredménytelen az úgynevezett Fradi-tender, a futballklub végveszélybe került. Adósságai tetemesek voltak, befektető nem volt, a százéves egyesület végveszélybe került. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. akkori negatív bejelentését követően Fradi-szurkolók özönlötték el a részvénytársaság székházának környékét, és a kormányt szidták. Több transzparensen is olvasható volt, hogy "Rákosinak sem sikerült elpusztítani minket", zúgott az "Elkúrtad!", a "Gyurcsány, takarodj!" és a komcsizás vérbő rigmusai. Az FTC Pártolói Egyesülete Hajóra, Fradisták! címmel a Vigadó téri hajóállomásra hívta a Ferencvárosért aggódókat. "Hajózzunk együtt a Vigadó térről a Vagyonügynökség székháza elé minél többen, és ott mutassuk meg újra mindenkinek, hogy a Ferencvárosért mindenre képesek vagyunk! Ha esetleg a hajókorlátra támaszkodva kiabálni támad kedvük, hát azt is megtehetjük." (pepsifoci, 2008. január 22.)
Éljen a piacgazdaság, éljen a kapitalizmus!
Szegény Torgyán József, de még inkább szegény Szabadi Béla. De főleg, szegény Furulyás János (a Ferencváros korábbi elnöke), aki bármikor kész volt magából minden további nélkül hülyét csinálni szeretetett csapatáért. Csak hát ez már nem a zacskóstej-projekt időszaka. A mai világban kevés, hogy a tejiparból visszamaradt hatalmas aktatáskával elindulunk reggel, és mire vége az edzésnek, megvan a pénz. Volt persze valami reménytelenségében is szép abban, amit Furulyás csinált, de hát, mi ez ahhoz képest, hogy a Fradi elnökségében három polgármester foglal helyet, jön a pénz a Szerencsejáték Zrt.-től, meg még számos helyről, és most itt az új pályatender. Nyilván megy majd, és sikeres lesz, a kérdés csak az, hogyan hívják az úgynevezett befektetőt.
Kubatov tehát magabiztos, erőtől duzzadva beszél a pályabúcsúztatóról, minden oka megvan rá. Általában azok beszélnek magabiztosan, akik mögött valamelyik többé-kevésbé nagyvállalat áll, itt van a Szerencsejáték mellett a Mol, vagy a Villamosművek. Már töprengőbb nyilatkozatokat ad az, aki a saját pénzét teszi a magyar futballba.
Az Újpest tulajdonosának, Roderick Duchatelet-nek a magyar futballról először is az ugrik be, hogy folyton át akarják verni a menedzserek. Egy Nemzeti Sport-beli interjúban a riporter rá is kérdez erre, amikor fölveti, hogy a magyar futball környékén élők nyilván úgy gondolják, ő dúsgazdag, tehát két kézzel szórhatja a pénzt. A belga először alig érti a kérdést, hiszen az ő fejében úgy áll ez össze, hogy a pénzt az szórja, aki csak úgy kapja. Aki ezért a pénzért megdolgozik – tehát ő maga termeli meg és nem mondjuk valamelyik önkormányzat adja –, az már jobban vigyáz rá. Duchatelet eddig több mint egymilliárd forintot fordított az Újpestre, de nem ez a legnagyobb problémája, hanem az, hogy többnyire baleknak nézik. Az a problémája, hogy képtelen valamirevaló játékost venni, mert az ügynökök az ő neve hallatán máris megemelik a játékos árát, mondván, neki van pénze, fizessen érte. Aztán ha az üzlet nem jön össze, akkor jöhetnek a szerényebben eleresztett további vevők, akik a Duchatelet-nek mondott ár feléért is eladják a játékost. Szimpla árfelhajtás, amit persze könnyen kivédhet, ha megfelelő, a magyar futballt viszonylag jól ismerő szakemberekkel veszi magát körül, de abban is van logika, amit ő tesz ilyenkor: külföldről vásárol játékost. Ami a magyar futballnak természetesen rossz, de a magyar futballban pillanatnyilag legerősebb érdekérvényesítő rétege az ügynöki társaság.
Ha már a pályatendernél tartunk, Duchatelet az UTE-stadiont is szeretné megvásárolni, de neki nem engedik. Így aztán öli bele a pénzét – a sajátját –, de nem tudhatja, mit hoz a jövő. Saját tulajdonával biztosabban és tervezettebben gazdálkodhatna, így viszont úgy érzi, folyton kiszúrnak vele. A Nemzeti Sportnak adott nyilatkozatában mondja, hogy bármibe kezd, a korábbi tulajdonos tartozásának kiegyenlítését kérik tőle, letétet, garanciákat, mindent, amit olyan tulajdonostól, amelyiket az állam támogat, nem kérnek. Nem tartja ezt méltányosnak, mint ahogy nem is az.
Ismerős nagyon.
A kilencvenes évek elején-közepén az egykori médiatulajdonos, Fenyő János szinte minden beszélgetésben előhozta, hogy neki nem a piaci versennyel van a baja, hanem azzal, hogy az ő vállalkozását sokkal többször vizsgálják, sokkal többször bírságolják, mint például ellenlábasait, így például a külföldi tulajdonosokat, de különösen a Postabankot.
Aki a saját pénzét hozza, azt üldözik – vonta le a konzekvenciát, kár, hogy nem ismerhették egymást Duchatelet-vel. Tudtak volna miről beszélni.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
