Két góllal nyert Magyarország a török csapat ellen a Puskás Arénában 2020. november 18-án, ezzel biztossá vált, hogy megnyeri csoportját, és feljut a Nemzetek Ligája A divíziójába. Már ez is nagy teljesítmény volt, mert ezzel Marco Rossi csapata kiharcolta, hogy a legjobb európai válogatottak ellen játszhasson a torna 2022-es kiírásában. Aztán sorsoláskor megkaptuk a legutóbbi Európa-bajnokság döntőseit, meg a a németeket. A csapattal szembeni elvárásait ekkor alighanem mindenki alább adta, ehhez képest a meccsek kétharmada után Magyarország vezeti csoportját, és ha legalább egy pontot összeszed maradék két meccsén, akkor biztosan nem esik vissza a B divízióba.

De mi a váratlan siker titka?

Ami szembetűnő: a csapategység

Nehéz terepre érkezett Marco Rossi, amikor átvette a válogatott irányítását, hiszen nálunk a miniszterelnök is úgy beszél bele a nemzeti válogatott ügyeibe, mint egy szurkoló. Ennek ellenére a szövetségi kapitány meg merte lépni, amit elődjei nem: a keretösszeállításnál kihagyta Dzsudzsák Balázst, miután a gyakran a külügyminiszterrel bratyizó, de már leszálló ágba került szélső a másodosztályú Debrecenbe igazolt. A döntésnek kizárólag sportszakmai okai voltak, ezt azonban Rossi szokatlanul nyíltan és őszintén kifejtette: a Nemzeti Sportnak adott interjújában hiányolta a játékos labdaszerzési képességeit, szerinte Dzsudzsák gyorsasága nem érte már el a nemzetközi porondon megkövetelt szintet. Az olasz kapitány következetes maradt, Dzsudzsák valószínűleg sosem lesz már kerettag. A játékosok tisztában vannak vele, hogy milyen bajnokságokból és milyen teljesítménnyel kerülhetnek be a csapatba. Nincsenek különcök, kivételezettek és sztárok; egy csapat van, ez pedig érződik a pályán.

MTI/Koszticsák Szilárd

Külföldről honosított játékosok

Csányi Sándor MLSZ-elnök pár évig kísérletezett ugyan hazai edzőkkel, de közülük csak Dárdai Pált lett volna érdemes megtartani. A külföldiek közül is volt, amelyik félreértés volt (Leekens), most úgy tűnik, Rossi személyében megtalálta a siker kulcsát. És mintha Rossi alatt a honosítások is jobban sikerülnének. (Ennek pontos szabályairól a Callum Stylesról szóló cikkünkben írtunk). A magyar csapat az elmúlt években belehúzott, és sikeresen épített be a csapatba olyan játékosokat, akik emelni tudták a válogatott játékának színvonalát. A legnagyobb név Willi Orbán, aki a stabil kezdő a Lipcsében, ezáltal olyan nemzetközi rutinnal rendelkezik, melyet a többi focista nem mondhat el magáról. Látványosan javult a válogatott pozíciós védekezése az elmúlt hónapokban, az angolok elleni meccsen is hiába birtokolta a labdát az idő majdnem háromnegyedében a hazai csapat, alig tudtak helyzeteket kialakítani. Ez mindenképp a magyar csapat védekezését dicséri. Négy meccsen három gólt kaptak eddig a Nemzetek Ligájában, ez a legkevesebb a csoport tagjai közül.

Más a mentalitás

Sokatmondó a magyar játékosok testbeszéde a pályán: az első perctől az utolsóig minden mozdulatukon látszott a küzdés és a csapat győzelmi esélyébe vetett hit. A kisebb csapatok esetében ez egyáltalán nem a szép fociról szokott szólni: a játékosok csúsznak-másznak a pályán, gyakorlatilag minden létező elemet bevetnek az ellenfél leszerelésére. Ez a magyar játékosokon is meglátszott, rengeteg test-test elleni párharc, szerelés és becsúszás jellemezte a játékukat. A gólok többsége pontrúgás után vagy kontrából született. Általában maradt a tömörült védekezés, ezt azonban rendkívül nehéz fejben és fizikálisan bírni kilencven percen át, de látszik a mentális fejlődés, hogy ez a csapat nem zuhan össze a meccs utolsó harmadára.

A fizikai állóképesség fejlődését pontosan a Rossi által megkövetelt feltételrendszer alapozza meg, de rendkívül sokat számít a topligás játékosok arányának növekedése is. Nincs mit szépíteni rajta: egy itthon játszó focista soha nem fog olyan iramot tapasztalni, mint egy Németországban focizó társa, ezeken a meccsek viszont jóval az NB I. szintje felett állnak. A topligában játszó magyar játékosok aránya továbbra is kiábrándítóan alacsony, de legalább növekvő félben van.

Amit láttunk, az a valóság?

Persze mindez szép és jó, de azért még nem következik belőle az angolok négygólos idegenbeli megverése. A statisztikák és a meccs képe alapján sem volt ennyi a két csapat között, magyar részről például gyakorlatilag minden kísérlet bement, márpedig ez azért ritkán szokott előfordulni. De ami tény, az tény: stabil védekezéssel egy jóval értékesebb és tehetségesebb angol válogatottat vertek a magyarok, vitathatatlanul megérdemelten. 

Az egyetlen rosszabbul sikerült meccsünk az olaszok elleni volt, de a második félidőben ott is sikerült felkapaszkodni. Az angolok elleni első meccsen a mostanihoz hasonló erőviszonyok uralkodtak, a németek ellen pedig sokkal veszélyesebb volt Rossi csapata. Szürreális leírni, de Magyarország hét szerzett pontjából egyetlenre se lehet azt mondani, hogy érdemtelenül vagy szerencsével született volna.

Nyilván az egy más kérdés, hogy a többi csapatnak mennyire volt fontos ez a meccs. A Nemzetek Ligája fontosságáról megoszlanak a vélemények: néhányan hasznos és szórakoztató, mások jelentéktelen és érdektelen sorozatnak tartják. Valószínűsíthető, hogy a csoporttagok közül nekünk a legfontosabbak ezek a meccsek, azonban a többi résztvevő is a legerősebb játékosokat nevezte a meccsekre. Az angol válogatotton valóban nem lehetett érezni egy percre sem, hogy szeretnék megnyerni a sorozatot, de azért Magyarországtól oda-vissza vereséget szenvedve bizonyára ők sem akarnak kiesni az A divízióból. Jelen állás szerint márpedig ez a helyzet.

Hogyan tovább?

Az év hátralevő részében a legfontosabb futballesemény a téli, katari foci-vb. Magyarország és Olaszország nem, Anglia és Németország azonban kijutott a tornára, így számukra a Nemzetek Ligája-találkozóknak kevés értéke van. Ilyenből szeptemberben lesz két forduló (a magyarok az olaszokkal és a németekkel játszanak), aztán a torna előtt közvetlenül már nem lesznek tétmeccsek. Ezen a két meccsen kellene egy pontot összeszedni, hogy a divízióban maradjunk, de akár hét ponttal is sikerülhet. A remek szereplés megkoronázása kétségtelenül a csoport megnyerése lenne, ezzel a bejutnának a „final four” csapatai közé, ahonnan a végső győztes kerül majd ki. Addig marad a várakozás, azt azonban már most bebizonyította a válogatott, hogy egyéni kvalitások terén nem, de csapatszinten megérkezett az elitbe.

Veres Viktor