Felhők után rohanva, a természet csendjét látvánnyá visszhangosítva adja közre Kiss-Kuntler Árpád a Példa képek című fotóalbumát, amelyből számos felvétel egy hónapig a fővárosi Kolta Galériában is megtekinthető.
1990-ben az MDF‒SZDSZ-paktum mondta ki: a köz médiái függetlenek lesznek. Az ehhez ragaszkodó tévéelnök, a most tíz éve elhunyt Hankiss Elemér – ahogy a rádiót irányító Gombár Csaba – hamar szembetalálta magát a megváltozott kormányzati szándékokkal.
Elenyészően kevés szavazat hiányzott ahhoz, hogy karrierjét a köztársasági elnökséggel koronázhassa meg a reformkommunista Pozsgay Imre. Akinek a rendszerváltás idején formálódó politikai pártok elkerülhetetlen polarizációjában is sajátos katalizátori szerep jutott.
A magyar közvélemény akkoriban sem értette igazán a külpolitika reálfolyamatait, így a kádári propaganda könnyedén befolyásolhatta a forradalom utólagos értékelését.
Ma újra heves viták zajlanak a XII. kerületi Turul-szoborról, miután a polgármesterré választott kutyapárti Kovács Gergely kampányában azt ígérte, eltávolítja a köztérről a sokak számára a nyilas terror – a környéken zajlott a világháború idején az egyik legnagyobb nyilas vérengzés – szimbólumaként megjelenő alkotást. 2005-ben, amikor a szobor felállítása körüli konfliktus zajlott, a HVG a turullal mint történelmi jelképpel is foglalkozott. Ezt a cikket közöljük most újra.
Öt és fél órán át dedikált 1988-ban a második emigrációjából első alkalommal hazalátogató Faludy György, akivel nemcsak a hírnevét megalapozó Villon-átköltései tértek vissza Magyarországra, de akkor indult hódító útjára a vihart kavaró regényes önéletrajza, amelynek nemrégiben az ötödik kiadása jelent meg.
Az újságolvasók milliós táborában a prózában is „verset író” Szép Ernő tárcái egykoron Karinthy, Kosztolányi és Márai írásaival versengtek. Az újságok tengerébe süllyedt mintegy négyezer életképéből nemrég 250 Budapest-tematikájú gyöngyszeme került egy új kötetbe.
Megkeresztelés előtt áll Budapest ikonja, a gellérthegyi Szabadság-szobor, amely nem először esik át ideológiai fazonírozáson – osztozva számos köztéri társa sorsában.
Egy meg nem gondolt gondolattal, akarva vagy akaratlanul árnyalta szalonképessé Magyarország köztársasági elnöke, Sulyok Tamás a vele készült július közepi „mélyinterjúban” a zsidóság éppen nyolcvan évvel ezelőtti totális jog- és vagyonfosztását.
Magyarország az 1910-es évek után a Rákosi-rendszerben is nekifutott az olimpiarendezés pályázatának. A korabeli ötletet az ilyesfajta eseményt a politikai célokat szolgáló eszköznek tekintő Rákosi-vezetés ugyancsak felkarolta. Az 1960-as játékok megrendezését végül Róma kapta, a magyar kudarc sok más mellett éppen a szovjeteknek köszönhető. A cikk a HVG 2002. április 19-i számában jelent meg először, amikor Orbán Viktor először jelentette be, hogy Magyarország olimpiát rendezne. Az írást a párizsi játékok alkalmából közöljük újra, amellyel kapcsolatban Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke azt mondta, hogy százszor jobbat rendeznének, mint a franciák.
Minden útja gyerekkori száműzetése helyszínére, Snagovba vezette vissza a múlt héten elhunyt evangélikus lelkészt, Donáth Lászlót, az 1994 és 2010 közötti országgyűlési képviselőt.
Kötelező olvasmányként és érettségi tételként „halhatatlanították” ez évre Herczeg Ferencet. Az élet kapuja című történelmi lektűrjét száz éve – hiú reményeket keltve – a Nobel-díjra legérdemesebbként emlegette a nemzetközi elismerésre vágyó hazai politikai elit. Hogyan várták, és miért nem kaphatta meg a legnagyobb irodalmi díjat a kurzus kedvence?
Nem csak kor- és sorstársainak mutatott példát hét évtizede a Rákosi-rendszer egyik kegyeltje és szolgálója, a 100 éve született Méray Tibor, aki a diktatúra megtagadását és bírálatát kíméletlenül őszinte önvizsgálattal és nyilvános önkritikával alapozta meg. Rögvest hazaárulónak bélyegezték.