„Sokak, nagyon sokak motyójában akad két hold zsidóföld vagy valami hasonló” – Sulyok Tamás és a történelmi szembesítés

Semmije nem maradt, csupán két hold „zsidóföldje”, panaszolta vonaton zötykölödő utastársának, Márai Sándornak 1945 nyarán egy házából kibombázott lajosmizsei parasztember. Az ő szégyenérzet nélküli aggódó kérdése – „Mit tetszik gondolni, megtarthatom?” – ihlette az író rezignált naplóbejegyzését:

„Sokak, nagyon sokak motyójában akad két hold zsidóföld vagy valami hasonló.”

A megrögzött naplóíró egy évvel korábban, 1944 júniusában elemi felháborodással és maró gúnnyal széljegyzetelte azt az az idő tájt sem mindennapos, mégis korfestő történetet, mely szerint egy éppen elhurcolt zsidó orvos korszerű, röntgennel felszerelt rendelőjére nemcsak a helybeli tisztiorvos vetett szemet, hanem belgyógyász kollégája is. S mert „a rablók nem tudtak megegyezni”, hát párbajoztak egyet a zsákmányért, „mert mi lovagias nép, úri emberek vagyunk, kérlekalásan”.

A konc utáni versenyfutás startpisztolyának ravaszát nyolcvan évvel ezelőtt az államgépezet húzta meg, néhány nappal azután, hogy 1944. március 19-én Horthy Miklós kormányzó a posztján maradásával, majd a közismerten Hitler-lakáj Sztójay Döme miniszterelnöki kinevezésével legitimálta a német megszállást. A végső jogfosztás stációi április elején a sárga csillag viselésének előírásával kezdődtek, a vagyonbevallással, majd beszolgáltatással, no meg teljes elkobzással, a zsidók gettóba, gyűjtőtáborba tömörítésével folytatódtak, s május 15-én elindultak a deportálóvonatok is.