„Együtt csaholtunk a csahosokkal” – magát ostorozva és veszélybe sodorva tagadta meg a Rákosi-diktatúrát Méray Tibor
8 perc
2024.04.20. 15:30
Nem csak kor- és sorstársainak mutatott példát hét évtizede a Rákosi-rendszer egyik kegyeltje és szolgálója, a 100 éve született Méray Tibor, aki a diktatúra megtagadását és bírálatát kíméletlenül őszinte önvizsgálattal és nyilvános önkritikával alapozta meg. Rögvest hazaárulónak bélyegezték.
„E könyv szerzői nem egyszerűen kommunisták voltak, hanem sztálinisták. Nemcsak hittek a rendszerben, hanem lelkesen támogatták is. És a rendszer nem volt hálátlan.” A Tisztító vihar című kötetük előszavában fogalmazott így a Rákosi-korszak két, harmincéves kora előtt már Kossuth-díjjal jutalmazott kegyeltje, Aczél Tamás és Méray Tibor. Az 1956-os forradalomba torkollt esztendők máig megkerülhetetlen krónikája először angolul jelent meg 1959-ben. Ebben az emigrációba kényszerült írópáros szó szerint idézte fel azt, amit 1956 nyarán a pártberkeken túli nagyobb nyilvánosság elé lépve Méray még Budapesten, a Petőfi Kör sajtóvitáján mondott el több „bűnrészes” társa, barátja nevében is: „Számunkra az önbírálat nem kívülről adott parancs, hanem belső szükségszerűség, mert úgy érezzük, amíg ezt az önbírálatot nem mondjuk el, addig nem állhatunk ki nyugodtan a magyar nép elé.”
Nem kétséges, sokaknak volt vezekelnivalójuk, hisz az „igazságra felesküdött, lobogó szenvedélyű” újságírók, írók „csak” az 1950-es évek nyomasztó valóságát nem látták. S mert nem is akarták látni, tollukon szinte minden hazugsággá és gyűlölködéssé torzult. „Megszűntünk magunk lenni, megszűntünk a magunk szemével látni, követtük a mindenható vezért, Rákosi Mátyást” – így jellemezték önnön vakhitű korszakukat a revizionisták, akiket pálfordulásuk után rögvest hazaárulónak bélyegeztek.