Így dőlt be Rákosiék terve az 1960-as olimpia megrendezésére
10 perc
2024.07.31. 14:40
2024.08.01. 06:44
Magyarország az 1910-es évek után a Rákosi-rendszerben is nekifutott az olimpiarendezés pályázatának. A korabeli ötletet az ilyesfajta eseményt a politikai célokat szolgáló eszköznek tekintő Rákosi-vezetés ugyancsak felkarolta. Az 1960-as játékok megrendezését végül Róma kapta, a magyar kudarc sok más mellett éppen a szovjeteknek köszönhető. A cikk a HVG 2002. április 19-i számában jelent meg először, amikor Orbán Viktor először jelentette be, hogy Magyarország olimpiát rendezne. Az írást a párizsi játékok alkalmából közöljük újra, amellyel kapcsolatban Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke azt mondta, hogy százszor jobbat rendeznének, mint a franciák.
„Sportemberek vagyunk. Hozzá vagyunk szokva a győzelmekhez, de el kell viselnünk a vereséget is…” – zárta 1955. június 16-án Párizsban tartott sajtótájékoztatóját Sebes Gusztáv, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke közvetlenül azután, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) Rómának ítélte az 1960-as ötkarikás versenyek megrendezésének jogát. Ezért ugyanis a magyar főváros is versenyben állt. A másnapi lapok még egy rövid hírbe sűrítették az elutasítást, ám onnantól kezdve, egyik pillanatról a másikra a feled(tet)és homályába süllyesztették az addig gyakran emlegetett budapesti olimpia gondolatát.
A csak igen hiányosan fennmaradt – s a múlt hónapban a Magyar Országos Levéltár Archívnet honlapján S. Kosztricz Anna levéltáros által publikált – sportdiplomáciai iratanyag tanúsága szerint a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) irányítói (Rákosi Mátyás főtitkár és a sportélet közvetlen főnöke, Farkas Mihály honvédelmi miniszter) először 1952-ben, igaz, akkor még „szigorúan bizalmas” jelzettel, engedélyezték a sportvezetésnek, hogy hivatalos táviratban jelezze a NOB-nak: Budapest igényt tart az 1960-as olimpiára. Minderről a szocialista hazát építő magyar nép 1953. augusztus 20-án értesült, amikor – sokszori határidő-módosítást követően is csak félkész állapotban – átadták rendeltetésének a Népstadiont.
Az ünnepi beszédet mondó Hegyi Gyula, az Országos Testnevelési és Sportbizottság (OTSB) elnöke ugyanis, miközben kötelezően megbélyegezte az imperializmust, azt is beleszőtte beszédébe, hogy „a Népstadion felépülése és a magyar sportolók nagyszerű eredményei” lehetővé teszik, hogy Budapest „a biztos siker reményében” pályázzon az olimpia megrendezésének a jogára.
A stadionavató ünnepségre egyébiránt meghívást kapott az ügyben megszólított NOB elnöke, az alig egy esztendeje hivatalban lévő amerikai Avery Brundage is. Aki egyébként, az amerikai imperializmus ostorozása mellett még egy kínos protokolláris baklövés áldozata is lett: elfelejtettek számára helyet szorítani a díszpáholyban. Sportberkekben makacsul tartja magát az a vélekedés, hogy ez az incidens lett volna a fő oka annak, hogy Magyarország utóbb elesett az 1960-as olimpia megrendezésének lehetőségétől. Mondták ezt annak ellenére is, hogy Brundage sem akkor, sem később nem tett még csak utalást sem az udvariatlanságról.