A Kis és Nagy Testamentum költője a modern költészet egyik előfutára, akinek magyarországi népszerűsítéséért a legtöbbet Faludy György tette – szögezi le Az akasztófa árnyékában című, a minap az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent első hazai tudományos Villon-életrajz szerzője, Magyar Miklós. Némiképp meglepő tehát, hogy e tiszteletkör után az irodalomtörténész a legújabb francia kutatásokra is támaszkodó kismonográfiájában egyáltalán nem citálja Faludyt.
„Az ok igen egyszerű – indokolja döntését az irodalomtudós. – Az átköltések során Villon verseiből Faludy-versek lettek.” S mivel ezeknek a jó verseknek már „vajmi kevés közük van” Villon eredeti szövegeihez, értelemszerűen nem alkalmasak annak a minuciózus és káprázatos történeti nyomozásnak az illusztrálására, amire Magyar vállalkozott.
François Villont ábrázoló fametszet 1489-ből /// Nagy Testamentum
Wikipedia
Ugyanis a professzor valamennyi állítása okiratok, bírósági ítéletek, kegyelmi levelek apró adataira és a XV. század legjelesebb poétájának eredeti verssoraira támaszkodik. Ez utóbbiaknak pedig szerinte mindmáig csupán két vitathatatlanul hiteles fordítója akadt: a pesti bölcsészkar francia tanszékét két évtizeden át, 1990-ig vezető középkorász irodalmár, Süpek Ottó és a költőként is nevet szerzett Mészöly Dezső, aki négy évtizednyi munkával honosította magyarra Francois Villon teljes életművét.
