Petőfi beleragadt a vezérszerepbe, pedig katonaként és politikusként is sokszor hibázott
2 perc
2020.04.21. 17:30
Karaktergyilkosságnak is beillene az a minap megjelent tanulmány, amely megfontolandó érvekkel tépdesi a szabadságharc lánglelkű költőjének politikusi és katonai babérkoszorúját. A vitairat szerzője szerint Petőfi költőnek zseni volt, de a 48-as forradalom után emberként sorozatosan megbukott.
„Sanyarú sorsáért csak egyvalaki felelős: saját maga.” E provokatív felütést a továbbiakban még srófolja is a Petőfi, a „Király”, avagy mit nem szeretek a '48-as Petőfi Sándorban című esszétanulmányában Kemény Krisztián. A Hadtörténelmi Levéltár történész munkatársa – a poéta zsenialitását nem megkérdőjelezve – terjedelmes írásában azt fejtegeti, hogy főhőse emberként, családfőként, idézőjelbe tett politikusként és katonaként nem csupán sorozatosan tévedett, de 1848-tól mindenkor rosszul is cselekedett.
A korábbi irodalomtörténet „jobbára szépen »felült« Petőfinek” – állítja a vitairat szerzője, s történetről történetre átértékeli a „lánglelkű” költő tetteit. Március idusát például azért tartja fordulópontnak, mert Petőfi ettől kezdve „beleragadt” a vezérszerepbe, s
elhitte magáról, hogy »mindent« ő csinált, s hogy egyedül ő hivatott a »nemzete« vezetésére.