A Kádár-kor szélesvásznú mozija MGP önéletrajza

5 perc

2020.06.28. 10:00

Ritkán kelt akkora visszhangot egy könyv, mint az állambiztonsági szolgálat ügynökeként lebukott színházkritikusnak, Molnár Gál Péternek a halála után kilenc évvel megjelentetett emlékirata.

„A céltábla nem lő vissza.” Molnár Ferenc „rezignált bölcsességével” intette magát további hallgatásra Molnár Gál Péter valamikor 2005 elején, miközben bőszen püfölte számítógépébe ügynökké beszervezésének történetét, és pikírt megjegyzésekkel kommentálta a róla többtucat-szám megjelenő becsmérlő (máskor, ritkábban: megértéssel szóló) írásokat. A palackból a szellemet a színházi világban csak a szignójával emlegetett MGP szabadította ki 2004. november végén lapjának, a Népszabadságnak hasábjain, Bejelentés címmel:

„Hetek óta feltételezések terjengenek egykori ügynökmúltamról. 1963-ban valóban aláírtam egy beszervezési nyilatkozatot. Elszámolással önmagamnak tartozom a történtekért. Többet erről nem fogok mondani.”

A nyilvánosság előtt szótlanságot fogadó, s ügye kirobbanása után kritikusként – sokak örömére – egy időre elhallgattatott, s ezért magát mélységesen sértve érző „Luzsnyánszky Róbert” (ez volt MGP ügynöki fedőneve) mindeközben nemigen hagyott válasz nélkül egyetlen támadást sem. A céltábla – legalábbis a számítógépe előtt – nem bírta megállni, hogy vissza ne lőjön. A tőle megszokott vitriolos jelzőkkel – „retorikai lendületű”, „önszabályozó emlékezetű”, „sebes zsurnálreagálás” – replikázott, függetlenül attól, hogy Facebook-szitkozódás vagy szembenézésre felszólító publicisztika került a szeme elé.

MGP

Kettős én

Wikipédia

A botrány a korábbi (és későbbi) nevezetesebb ügynökügyek forgatókönyvei szerint alighanem néhány hét múltán csillapult volna. Ám 2004. december 9-én pontban 3 órától megvásárolható lett A rivaldafény árnyékában című kötet – ahogy az a megkerülhetetlen kiadványait fürgén, de hírhedten trehányul gondozó Kapu Kiadó közleményéből tudható. Ebbe – a közreadó Fonyódi Péter állítása szerint – Luzsnyánszky valamennyi jelentése „vágatlanul”, vagyis teljes terjedelmében bekerült. Bármennyire szakszerűtlen volt is a botcsinálta kutató, a Corvina együttes egykori dobosa által jegyzett forráskiadvány, az nem vitatható el tőle, hogy először engedett betekintést egy besúgói műhelybe.