„A céltábla nem lő vissza.” Molnár Ferenc „rezignált bölcsességével” intette magát további hallgatásra Molnár Gál Péter valamikor 2005 elején, miközben bőszen püfölte számítógépébe ügynökké beszervezésének történetét, és pikírt megjegyzésekkel kommentálta a róla többtucat-szám megjelenő becsmérlő (máskor, ritkábban: megértéssel szóló) írásokat. A palackból a szellemet a színházi világban csak a szignójával emlegetett MGP szabadította ki 2004. november végén lapjának, a Népszabadságnak hasábjain, Bejelentés címmel:
„Hetek óta feltételezések terjengenek egykori ügynökmúltamról. 1963-ban valóban aláírtam egy beszervezési nyilatkozatot. Elszámolással önmagamnak tartozom a történtekért. Többet erről nem fogok mondani.”
A nyilvánosság előtt szótlanságot fogadó, s ügye kirobbanása után kritikusként – sokak örömére – egy időre elhallgattatott, s ezért magát mélységesen sértve érző „Luzsnyánszky Róbert” (ez volt MGP ügynöki fedőneve) mindeközben nemigen hagyott válasz nélkül egyetlen támadást sem. A céltábla – legalábbis a számítógépe előtt – nem bírta megállni, hogy vissza ne lőjön. A tőle megszokott vitriolos jelzőkkel – „retorikai lendületű”, „önszabályozó emlékezetű”, „sebes zsurnálreagálás” – replikázott, függetlenül attól, hogy Facebook-szitkozódás vagy szembenézésre felszólító publicisztika került a szeme elé.

MGP /// Kettős én
Wikipédia
A botrány a korábbi (és későbbi) nevezetesebb ügynökügyek forgatókönyvei szerint alighanem néhány hét múltán csillapult volna. Ám 2004. december 9-én pontban 3 órától megvásárolható lett A rivaldafény árnyékában című kötet – ahogy az a megkerülhetetlen kiadványait fürgén, de hírhedten trehányul gondozó Kapu Kiadó közleményéből tudható. Ebbe – a közreadó Fonyódi Péter állítása szerint – Luzsnyánszky valamennyi jelentése „vágatlanul”, vagyis teljes terjedelmében bekerült. Bármennyire szakszerűtlen volt is a botcsinálta kutató, a Corvina együttes egykori dobosa által jegyzett forráskiadvány, az nem vitatható el tőle, hogy először engedett betekintést egy besúgói műhelybe.