Az 1912 és 1955 között keletkezett 3500 oldalas irattömeget Einstein mostohalánya, Margot azzal a feltétellel bízta a Jeruzsálemi Egyetemre (Hebrew University of Jerusalem), hogy publikálásával az ő halála után is legalább 20 évet várjanak. Mostanra ez a 20 év is letelt, és a levelek hozzáférhetőkké váltak.  

Einstein kissé panaszkodva, de teljesen nyíltan írt bennük nőügyeiről, például, hogy akaratlanul felkeltette egy berlini szocialista "Mrs. M" figyelmét, aki lerázhatatlannak bizonyult, és Angliába is követte őt, vagy hogy lényegében leginkább Mrs. L-hez vonzódik, aki "teljes mértékben ártalmatlan és decens".

A levelekből néhány olyan részlet is kiderül, amelyekről eddig mást sejtett a közvélemény:

Eddig azt hitték, hogy Einstein az első feleségével, Milevával válásukkor kötött megegyezés értelmében azonnal Svájcba utalta a teljes Nobel díját. A levelekből viszont kiderül, hogy a náci Németországból Amerikába költözésekor a Nobel díj nagy részét ott fektette be, s ezt aztán elvitte a gazdasági válság.

Einstein nem tudta elfogadni, hogy fia, Eduárd skizofréniás. Leveleiben gyakran írja, hogy jobb lett volna meg sem születnie. Mostohalányáról azt mondta: jobban szereti, mintha a sajátja lenne, hiszen ki tudja milyen csibész lett volna belőle, ha tőle származik.

Egy 1921-es levélben ez áll: "Mindjárt elegem lesz a relativitásból. Még az ilyen dolgok is kifakulnak, ha túlságosan sokat foglalkozik velük az ember" - olvasható a BBC brit közszolgálati rádió- és tévétársaság honlapján.