A felfedezés hátterében Jason Brown, a Dalhousie egyetem matematikusa áll, aki a dal negyvenedik évfordulóján, 2004-ben kezdett el foglalkozni a kérdéssel: milyen hangokból épül fel a dalt kezdő hangzat - a dal születése óta ugyanis számos rajongó és zenész gyártott elméleteket arra, hogy hogyan is hangzik a szám igazából, a pontos hangzást azonban egyikük sem találta meg.

Brown a különféle hanghullámok szétbontásánál használt ún. Fourier-transzformációval kísérletezett: az akkordot lebontotta eredeti frekvenciáira és különböző szoftverekkel vizsgálta, hogy milyen hangok is szólaltak meg eredetileg. A matematikus olyan frekvenciákra akadt a vizsgálat során, amelyeket lehetetlen lejátszani a szám hangszerelésével: a hathúros gitár, a négyhúros basszusgitár és Harrison 12 húros Rickenbackere mellett valami más is szerepelt.

A matematikus szerint George Martin, a Beatles producere a felvétel során zongorát is hozzákevert a felvételhez és így egy olyan F hangot kevert a gitárok mellé, amelyet amúgy a zenészek nem tudtak volna megszólaltatni - az így felhangzó akkord teljesen más volt, mint amiket eddig feltételeztek a számmal foglalkozó zenészek. Brown felfedezése jelentős nemzetközi visszhangot keltett - egyben pedig ő az első olyan matematikus, aki a kizárólag gitárosoknak szóló Guitar Player szakmagazinban publikálhatott.