Bizony nincs könnyű dolga annak, aki televízió-vásárlásra szánja el magát. A szaküzletek, bevásárlóközpontok polcai roskadoznak az egyre nagyobb képernyőjű, egyre vékonyabb készülékektől, és a mellettük lévő táblácskákon csak úgy sorjáznak a különféle mérőszámok, paraméterek. De vajon melyik típussal járunk a legjobban? Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy nagyon sok félrevezető információval lehet találkozni akár a médiában, akár a hirdetésekben az egyik legújabb és leginnovatívabb technológiával, a „LED-televíziókkal” kapcsolatban (Light Emitting Diode – fénykibocsátó dióda). Kevesen tudják, hogy ezeknél a LED tulajdonképpen az LCD-televíziók háttérvilágításaként, és nem mint képalkotó technológia működik. A legtöbb LCD televízió úgynevezett hidegkatódos fluoreszkáló fényforrással, azaz hagyományos CCFL fénycsövekkel működik. Egyre inkább elterjed azonban, hogy egyes LCD televíziók LED-es háttérfényt alkalmazva jelenítik meg a képeket. Ennek a módszernek két alapvető fajtája ismert. A hátsó LED, azaz „backlit”, valamint az élvilágító LED, az „edge”. Míg az első fajtánál a LED közvetlenül az LCD-panel mögött található, addig az utóbbi esetében a LED-ek az LCD-panel szélénél kapnak helyett.

A backlight LED LCD egyelőre alig elérhető, Magyarországon mindössze két-három ilyen modell kapható, ráadásul igencsak mélyen kell benyúlni a pénztárcába értük.

Élő „szövet” a vázon
Sokan összekeverik a LED-tévét az OLED-tévével, gondolván, a kettő egy és ugyanaz, pedig ez nem így van. Jelenleg egyetlen OLED-tévé kapható az európai piacon, a Sony XEL-1 modellje, amely radikálisan másképp működik, mint a már korábban is létező LCD-technológia. Az OLED-készülékeknek nincs szükségük háttérvilágításra, hiszen az OLED-diódák önmaguk bocsátanak ki fényt, így rendkívül keskeny, akár 3 mm-es is lehet egy készülék. Az ilyesfajta tévék válaszideje igen kicsi, a dinamikus kontrasztarányuk magasabb, mint 1 000 000:1, ami azt jelenti, hogy hihetetlenül tiszta és színgazdag képet nyújtanak.

Színesen szép a világ!
Tévhit, hogy az LCD-tévék kevesebb színt képesek megjeleníteni a plazmakészülékekkel összehasonlítva. Valaha ugyan tényleg így volt, de a mai LCD-televíziók színmegjelenítő képessége lassan összemérhető a plazmákéval, de azért a plazmatévék még mindig több önálló színárnyalatot tudnak felvillantani. A háttérvilágítás fejlődése lehetővé tette a szélesebb színspektrum megjelenítését. Néhány LED-es háttérvilágítású tévé RGB (Red, Green, Blue – piros, zöld, kék) LED-komponenseket alkalmaz.  Ezek a tévék a színes LED-eket csoportokba kötik a különálló fehér LED-eket alkalmazó készülékekkel szemben. Az eredmény: sokkal szélesebb színspektrum és realisztikusabb színpaletta.

A LED-es háttérvilágítás másik előnye a dinamikus helyi vezérlés, vagyis a LED-es háttérvilágító-panel különböző részei egymástól függetlenül működtethetők (még egyetlen képkockán belül is), teljesen kikapcsolhatók, míg a többi ugyanúgy üzemel. Így érhető el a több mint 1 000 000:1 kontrasztarány: minél magasabb ez az érték, annál sötétebb feketét képes előállítani a készülék, és annál gazdagabb, valóságosabb lesz a vizuális élmény.

A leggyakoribb tévhitek
1. Az OLED-tévék jelentik az LCD-tévék következő generációját.
Nem igaz. Az OLED-készülékek teljesen más panelt használnak, inkább az LCD-tévék alternatívájaként lehetne definiálni őket.
2. Az LCD-tévék nem alkalmasak sport vagy akciófilmek megjelenítésére.
Nem igaz. A jobb minőségű LCD-televíziók magas képfrissítési frekvenciával rendelkeznek. A legtöbb gyártó önálló mozgásfeldolgozó technológiát (pl. Motionflow) fejlesztett ki. A filmek „cinema” üzemmódban történő lejátszása esetén sötétebb, mélyebb árnyalatok érhetők el a 24p, valós filmsebesség megjelenítése mellett.
3. Az LCD tévét pontosan szemből kell nézni
Nem igaz. Egy jó minőségű LCD tévé kb. 70°-os nézőszöggel rendelkezik, és tökéletes képet ad (de még 89°-os szögből nézve is élvezhető a képminőség).
4. Az LCD képtelen a fekete színhű megjelenítésére.
Nem igaz. A legtöbb, jó minőségű LCD tévé magas kontrasztaránnyal rendelkezik, néhányuknál ez az érték az 1 000 000:1 értéket is meghaladja. Számos készülék dinamikus kontrasztot is alkalmaz, a még nagyobb részletgazdagság, illetve mélység érdekében.
5. A képbeégés problémája minden tévét érinti.
Nem igaz. Habár a képbeégés minden televíziót érinthet, sokszor összekeverik az LCD- illetve plazmatévék átmeneti „maradványképével”. A képbeégés leginkább a monokróm, képcsöves kijelzőket sújtotta.
6. Az új EU-s szabályozások betiltják a plazmatévéket.
Nem igaz. Az új EU-s törvények csak az energiafelhasználás mértékét írják elő a televíziók számára. Nem árt persze tudni, hogy a plazmatévék fogyasztása nagyban függ a megjelenített képtől, míg az LCD-kké általában konstans.
7.„A nagyobb mindig jobb” – ez a lényeges szempont tévévásárlásánál.
Nem igaz. A vásárlóknak olyan méretű televíziót érdemes választaniuk, amelyet a szoba mérete is meghatároz. Ellenkező esetben számos élmény egyszerűen elvész.
8. Minden LCD televízió környezetkárosító hatású, és növeli a károsanyag-kibocsátást.
Nem igaz. A legújabb fejlesztésének köszönhetően több olyan készülék is található a piacon, amelyik ECO televízióként csökkentett károsanyag-kibocsátással, energiatakarékos üzemmóddal minimálisra redukálja a környezetszennyezést.

Melyik a jobb?
A kérdésre, hogy vajon az LCD vagy a plazmatévé a jobb, nem lehet egyértelmű választ adni. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy hova, mennyiért és mekkora tévét akarunk vásárolni, és persze az is számít, mennyit vagyunk hajlandók áldozni erre.

Az persze vitathatatlan, hogy a méret az egyik leginkább meghatározó szempont, de sok múlik azon is, hogy milyen környezetben és mire használjuk majd a tévét. Ha sötét szobában, nagy képmérettel tévéznénk, és a televíziót nem akarjuk összekötni a számítógéppel, a plazma jelenti a jobb választást. Ha viszont kis méretben van szükség a teljes HD felbontásra, valamint játékkonzollal és/vagy PC-vel is összekötnénk a készülékünket, akkor az LCD tévékkel járunk jobban.