Az egyik legismertebb téli, karácsonyi dal a Jingle Bells. Az Amerikából a világ minden tájára elterjedt zenemű James Lord Pierpont (1822–1893) szerzeménye, és eredetileg „One Horse Open Sleigh” (Egylovas szán) címmel jelent meg 1857-ben. Kevesen tudják azonban, hogy ezt a dalt nem karácsonyra írta a szerző, hanem vagy a Hálaadás (Thanksgiving) késő őszi ünnepére vagy egyszerűen csak a Massachusettsben akkoriban divatos szánversenyekre.

A félreértésre az adhatott okot a Wikipedia szerint, hogy a dal annyira népszerű lett, hogy Hálaadás után karácsonykor is számtalanszor elénekelték Amerikában. James Lord Pierpont eredetileg 1850-ben komponálta a Jingle Bellst. (A dalszerző Pierpont a nagybátyja volt annak a John Pierpont Morgannak, aki a XIX. és XX. század fordulóján a világ leggazdagabb emberének számított.) Ez utóbb a legsikeresebb dalának bizonyult. Ma már emléktábla örökíti meg a Jingle Bells szülőhelyét egy medfordi, massachusettsi épületben. Itt, a korábbi Simpson Tavern-ben írta Pierpont a dalt.

A Medfordi Történeti Társaság szerint a zenemű születését a városban az 1800-as évek elején tartott híres szánversenyek inspirálták. A dal címe a bevezetőben már említett „One Horse Open Sleigh” volt 1857. szeptember 16-án, majd újbóli kinyomtatásakor kapta – 1859-ben – a „Jingle Bells, or the One Horse Open Sleigh" címet az American Music Preservation (AMP) nevű weboldal szerint. Vagyis a csilingelő harangok ekkor tűntek fel az angol címben. Magyar átfordításban „Csengőszó” néven terjedt el a dal, elsősorban a Bojtorján együttesnek köszönhetően.

Az AMP ugyanakkor nem biztos a dal „szülőhelyében”. Elképzelhető ugyanis, hogy Pierpont Georgia államban, Savannah városában szerezte a művet. Azért az AMP is úgy gondolja, hogy valószínűbb az északi szövetségi állambeli, massachusettsi keletkezés, hiszen az ottani szánversenyek tényleg megihlethették a szerzőt. James Fuld zenetörténész szerint egyébként a „jingle” szó felszólító módú ige, vagyis „Csengessétek a csengőt” volt a dal címe. Mára viszont az angolajkú hallgatóság is csengőre, kisharangokra, száncsengőkre asszociál a dal kapcsán.

A dalnak hamarosan német és francia verziója is született. Franciául „Éljen a szél” néven vált ismertté (Vive le vent), Francis Blanche megfogalmazásában.

Németül pedig több változatban is ismert a zenemű. Az 1857-es angol szöveg időközben megváltozott, ám nem nagyon lehet tudni, ki módosított a dalon, amelynek egy kicsit a dallama is más ma már, mint az eredeti.

A Jingle Bells első hangfelvétele az Edison Male Quartette nevéhez fűződik 1898-ből. A Jingle Bells volt egyébként az első dal, amelyet az űrből közvetítettek, legalábbis a Wikipedia szerint. A Gemini 6 űrhajó asztronautái, Tom Stafford és Wally (Walter) Schirra adták elő 1965. december 16-án, amikor a földi irányítóközpontot megtréfálva jelentették, hogy egy közeledő, nagy, parancsnoki modult és nyolc kisebb objektumot látnak. A parancsnoki modult pedig egy piros ruhás ember vezeti, közölték, majd rázendítettek a dalra.