A háborús játékok többségében kevés figyelem jut a személyes sorsoknak, hiszen főleg a fegyverropogásról és az ellenség lerohanásáról szólnak. Ebben a tekintetben igazi művészet, amit a 11-11: Memories Retold fejlesztői végeztek, a programban ugyanis két ember nehézségeinek lehetünk fül- és szemtanúi.

A sztori

A bő hatórányi játékidőt kínáló programban a két ellenoldal egy-egy fontos szereplője ismerhető meg. Harry, egy fiatal és tehetséges fotós, aki a szerelemért cserébe a frontra is hajlandó elutazni. Kurt a Zeppelin léghajókat gyártó német üzem egy technikusa és egy elkeseredett apa, aki gyermeke eltűnése után maga indul a fiatal katona felkutatására. Mindkét karakter irányítható, de ami talán fontosabb, hogy időben azonos síkon folyik a cselekmény, emiatt a két főhős útja idővel keresztezi is a másikét.

Bár sem a történetet, sem környezetünket nem tudjuk érdemben befolyásolni, döntéseink bizonyos szempontból hatással vannak a végkifejlethez vezető útra, az apró mozaikok pedig sokat tesznek hozzá a játék végi csattanóhoz. Egy ponton például levelet írhatunk Kurt otthon maradt kislányának, ám a rút igazság helyett hazudhatunk is neki, ha inkább megkímélnénk a fájdalmaktól.

A látvány

A 11-11: Memories Retold egyértelműen képi világa miatt tűnik ki a sorból: aprólékosan kidolgozott részletek helyett festményszerű látványvilág várja a játékost, így mindent, ami előttünk történik, elmosódottan látjuk. Elsőre zavarónak tűnhet ez az ábrázolás, de annyira azért nem, hogy az élmény rovására menjen.

A háttérzene eleve nem stúdiómunka gyümölcse, ugyanis a Londoni Filharmonikus Zenekar komponálást hallhatjuk, mindezt pedig ismert mozisztárok szinkronhangja igyekszik még emlékezetesebbé tenni: Harry a Gyűrűk Urából ismert hobbit, Elijah Wood hangján szólal meg, míg Kurtot a Homeland egyik címszereplője, Sebastian Koch szinkronizálta.

A játékélmény

Kalandjáték lévén többnyire apró feladatok teljesítése a dolgunk, értelmük azonban nem sok van – inkább csak kibillentenek a történet folyamából. Utóbbi valószínűleg tudatos fejlesztői munka eredménye: a készítők ezzel próbálnak jelezni, hogy programjuk mégiscsak egy videojáték, nem pedig egy interaktív mozifilm.

A küldetésekkel ellentétben a bejárható helyszíneket már kevésbé jellemzi ez a fajta unalmasság: az alapvető háborús közeg mellett a lövészárkok labirintusát és egy német hadifogolytábort is meglátogatunk majd; ezen kívül megízlelhetjuk a csatára készülődés előtti pillanatokat, továbbá egy hőlégballon fedélzetének izgalmait is.

Verdikt

Napjaink sablonszerű játékai mellett üdítő élmény a DigixArt munkája. A súlytalan funkciójú játékelemek miatt közel sem tökéletes, de ezek az apró hibák sem rontanak annyit az összképen, hogy ne érje meg időt fektetni bele.

A program Xbox One-ra és PC-re is elérhető, mi a PlayStation 4-es verzió alapján írtuk a kritikát. 10-ből 8 pontra értékeltük, ajánljuk.

Többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.