A Nagy-korallzátony fennmaradása azon múlhat, hogy mennyire tud felépülni az olyan katasztrófák után, mint egy trópusi ciklon, egy betegség vagy a korallfehéredés, amelyek mind egyre gyakoribbak. A Nature Ecology & Evolucion című folyóiratban közölt tanulmány 1995 és 2017 között 46 helyszín adatait elemezte és arra az eredményre jutott, hogy azok a szakaszok, ahol a korallzátonyt a szennyezett folyóvíz érte, sokkal lassabban épült fel a korallfehéredés után, és sokkal hajlamosabb más betegségekre.

"A klímaváltozás és más környezeti terhelések máris jelentős részeit károsították a Nagy-korallzátonynak. Fennmaradását az határozhatja meg, hogy mennyire képes ellenállni a zavaró tényezőknek és mennyire képes felépülni a korallpusztulás után" – fogalmaztak a tanulmány szerzői.

A Nagy-korallzátony élővilága. Vészhelyzet

Tane Sinclair-Taylor

Miközben a zavaros folyóvíz bizonyos mértékig ellenállóbbá teszi a korallt a fehéredéssel szemben, mivel kevesebb fény jut át a vízen, összességében a korallzátony sérülékenyebbé válik, ezért a szennyezett folyóvíz beáramlásának hatása mégiscsak negatív.

[30-45 méteres mélységben váratlan csodákat rejt a Nagy-korallzátony – videó]

A Természetvédelmi Világalap (WWF) 2018-as jelentése azt állapította meg, hogy a mezőgazdasági területekről a Nagy-korallzátonyhoz érkező, üledékkel és műtrágyával szennyezett víz jelenti az egyik legnagyobb fenyegetést, ezért a WWF olyan törvényeket sürgetett, amelyek jobban védik a törékeny természeti csodát.

Az Ausztrália keleti partjainál 2300 kilométer hosszan elnyúló zátonyról a kutatók nemrég megállapították: eddig öt "halálközeli élménye" is volt, de amit most teszünk vele, azt lehet, hogy már nem éli túl.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.