Gulyásék nem aggódnak a Fidesz támogatottsága miatt, nem halasztják el a választást – élőben a kormányinfó
Gulyás Gergely és Vitályos Eszter válaszol az újságírók kérdéseire.
Vannak játékok, amik meghatározó darabjai a történelemnek. Ilyen például az id Software nagy sikerű Doomja, de említhetnénk a Wolfensteint vagy a Quake-et is, alighanem erre a kettőre is nagy örömmel gondolnak vissza a felhasználók. A szintén az id munkásaihoz köthető Rage 2-ről azonban már nincs ennyire jó véleménnyel a szakma. És ha teljesen őszinték akarunk lenni, csak jóindulatból tudnánk neki helyet szorítani ilyen nevek mellett.
Hogy pontosan hol ütött be a baj, nehéz megmondani, de a legtöbben ugyanazt érzik: nem csak egy néhol brutális tűzpárbajokkal rendelkező programban kellett volna gondolkodni, érdemes lett volna egy legalább kerek történetet is adni mellé. Fájóbb pont, hogy a már 2010-ben piacra került előd is ugyanitt tűnt foghíjasnak, a történelem pedig úgy néz ki, megismétli magát. Pedig e fölött sem tegnap programozni kezdett emberek bábáskodtak.
A grafika azért ott van
Érdemes leszögezni, hogy a Rage-részekre bizonyos szempontból soha nem csak videojátékként tekintett a szakma. Sokkal inkább technikai mérföldkőként tudnánk jellemezni, mert ahogy előzőleg, úgy most is a korszak elvárásait bőven meghaladó vizuális élményt kínáló játékkal van dolgunk. Már rögtön a legelején egy hatalmas csatában találjuk magunkat, ahol az ellenségek száma helyett inkább a fények, az árnyékok, a puskát borító vér és sár, valamint a ránk támadók teremtmények kidolgozottsága kelti fel a figyelmünket.
Bethesda Softworks
Pedig nem kicsit aggódunk, mikor a teszteléshez használt PlayStation 4-en elindítottuk, hiszen mégiscsak egy több mint 5 éves konzollal készültünk jól érezni magunkat. Az összképet azonban így is rendben találtuk, sőt, a látottakon néhol ámultunk is: a robbanások film minőségűek, az átvezető videók pedig drágán dolgozó producerek és rendezők munkáját sejtetik, miközben lehetetlen nem felfedezni bennük a “doomosságot”. A kietlen és Mad Max-szerű világ nagyon jól fest (ez persze nem a véletlen műve, a munkában utóbbi játék készítői ugyancsak közreműködtek), és öröm is lenne járni benne.
A felfedezés élményéből azonban nagyon sokat visszavesz a fejlesztők a megjelenés előtt tett nyilatkozata, amely szerint a Rage 2 igazi erejét most sem igazán a sztoriban, hanem a szüntelen akcióban, a káoszban és a percenkénti robbanásokban tanácsos keresni. Abban pedig, kétségtelenül remekel a játék.
És jön a “de”
A ceruza egyszerűségű alaptörténet szinte ugyanazt kínálja, mint az előzőekben megtapasztalt: a korábban ismert világot egy aszteroida becsapódása a kihalás szélére sodorta, a megmaradt túlélők pedig hol barátságos, hol minket kevésbé szívlelő csoportokba tömörültek. Feladatunk a világban előforduló küldetések teljesítése, valamint az utunkba kerülő ocsmányságok, technológiai szörnyek likvidálása. Dolgunkat az inkább robotnak, mintsem embernek kinéző, világuralomra hajtó Cross tábornok is nagyban nehezíti, illetve megint itt az Authority nevű gonosz szervezet, hogy a halálba szekálja a maradék lakosságot. A játék főhőse az általunk irányított Walker, amolyan utolsó texasi kopó, aki emberfeletti képességeivel igyekszik nullára redukálni a támadók számát. Néha egész viccesen.
Bethesda Softworks
És nagyjából ennyi, amit érdemes tudni, mert az összesen pár feladatból álló, az első rész után egyébként 30 évvel játszódó történet annyira rövid, hogy a részleteket szinte kár elemezni.
A mindössze 6-8 óra alatt teljesíthető kampány szokatlanul kurta, ami egy nyílt világú játékként hirdetett programnál több mint érthetetlen.
Ezen ráadásul a végigjátszás után előforduló tennivalók (mint a konvojok kergetése, bázisok elpusztítása, kiiktatásra váró mutánsok levadászása) sem igazán tudnak segíteni.
Nagyjából ekkora lett rajtunk úrrá egy bizonyos érzés, ami idővel csak még erősebb lett. Vajon akkor is eladható lenne a játék, ha az id Software nem vette volna ki a részét a fejlesztésből? A Doomot és megannyi remek FPS-t jegyző stúdió mindig is fenomenálisan tudta prezentálni a lövöldözéseket, ami szerencsére a Rage 2-ben sem lett rosszabb, sőt. De vajon akkor is menthető lenne a helyzet, ha mindezt másra bízzák? Vannak kétségeink.
Bethesda Softworks
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Rage 2 nem kizárólag az id munkássága, a kiadó Bethesda kezenyoma is meglátszik rajta, illetve a nyílt világú játékok fejlesztésében nem ismeretlen Avalanche Studios szintén hozzátett valamit. Nagy nevekből tehát nincs hiány, de mindez csak még érthetetlenebbé teszi a helyzetet: hogyan fordulhat elő, hogy ekkora stúdiók nem egy már ránézésre is korszakalkotó művet tesznek megvásárolhatóvá? Ráadásul úgy, hogy az előd óta csaknem 8 esztendő telt el, amelynek fele is bőven elegendő lenne, hogy minőségi anyag szülessen.
Azért vannak értékelhető részek
A Rage 2 érdemi részét azonban így sem érheti panasz. A játékosnak végre tényleg lehetősége van kilépni a világba, nincs falak közé szorítva, az egymást váltó közegek pedig egészen káprázatosak. Van olyan rész, amikor a sivatag kellős közepén barangolunk, máskor buja dzsungelben tapossuk ki az utat – hol gyalog, hol pedig négykeréken.
A hatalmas terület bejárása miatt szükség is van vezethető járműre, ám a harcra is kész tankunk egy idő után inkább teher, mint hasznos jószág. A vezetéssel töltött negyedik, ötödik óra után a felhasználó egyre gyakrabban nyúl a gyorsutazás lehetőségéhez, annak ellenére, hogy a kocsikázás kezdetben mennyire szórakoztatónak tűnt. Talán ennek is érdemes lett volna nagyobb hangsúlyt adni, mert így csak van, amúgy semmilyen hatása nincs.
A speciális öltözékünk, illetve a különféle képességek megtanulására alkalmas Arkok annál inkább növelik a játék közbeni az adrenalint. Igazi zúzásban lehet részünk, és mindvégig látványos küzdelmeket vívhatunk: az ellenfeleket miszlikbe törhetjük, méterekkel arrébb hajíthatjuk, de akár egy kupacba is ránthatjuk, hogy aztán egyetlen lövéssel szanaszét repüljenek. Érezhetően a fegyverropogásra szánt több időt a fejlesztőcsapat, amivel nem is lenne gond. Csak akkor ne nevezzük történetközpontúnak, mert ez így nem az.
Akkor ne vegyem meg?
A legnagyobb rajongókat valószínűleg a fenti tapasztalatok sem tántorítják majd el a vételtől, a többségnek azonban érdemes lehet kivárni egy nagyobb leárazást. Mert teljes áron, főleg ennyi pénzért, túl nagy a kockázat.
A PC-re és Xboxra is elérhető játékra 4 pontot tudunk adni a 10-ből.
Többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.
