A Pizol-gleccser most már olyan kicsi, hogy tudományos szempontból már nem tekinthető gleccsernek – mondta Alessandra Degiacomi, a Svájci Társaság a Klímavédelemért nevű szervezet képviselője az AFP francia hírügynökségnek.

Feketébe öltözött több tucat aktivista néma csendben menetelt a Pizol-hegység oldalában ahhoz a térséghez, ahol a gleccser aláereszkedik mintegy 2700 méteres magasságban, közel az osztrák-liechtenstein-svájci határhoz. A szervezet segített a menet megszervezésében, a figyelemfelkeltő akciót az ENSZ hétfőn kezdődő klímacsúcsához időzítették.

Matthias Huss, a Zürichi Műszaki Egyetem gleccserkutatója szerint a tudósok úgy becsülik, hogy 1850 óta több mint 500 svájci gleccser tűnt el teljesen, köztük 50 olyan, amely annak idején nevet is kapott. A Pizol 2006 óta vesztette el térfogatának 90 százalékát. Bár nem a Pizol az első eltűnő gleccser Svájcban, az első olyan, amelyet a kutatók nagyon alaposan tanulmányoztak – tette hozzá Huss.

[A Himalája felé fordították a hidegháborús kémműholdakat, és valami nagyon nyugtalanítót vettek észre]

A gleccserkutató és munkatársai szerint az Alpok gleccsereinek több mint 90 százaléka eltűnhet az évszázad végére, ha nem csökken az üvegházhatású gázkibocsátás.

Augusztusban izlandiak emléktáblát emeltek az első gleccsernek, amely a globális felmelegedés miatt tűnt el a szigetországban. Az Okjökull az ország négyszáz gleccserének egyike volt, száz éve még 15 négyzetkilométernyi területet foglalt el Izland nyugati részének hegyvidéki területein, vastagsága 50 méteres volt. Mára azonban alig egy négyzetkilométerre zsugorodott és kevesebb mint 15 méter maradt a vastagságából, így elvesztette gleccserstátuszát, és nevéből a jökull, vagyis gleccser szót is, így ma már csak Oknak hívják.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.