Az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt fektetet arra, hogy az ott kifejlesztett technológiának minél több ipari szereplő is hasznosítani tudja a mindennapokban. Ennek eléréséhez egy külön bizottságot hoztak létre, melynek magyar tagja Ujvári Balázs, a Debreceni Egyetem adjunktusa, akivel Genfben beszélgettünk.
A Genf közelében található Európai Nukleáris Kutatási Szervezetnél, melyet a legtöbben csak CERN néven ismernek, több ezren dolgoznak azon, hogy újabb és újabb eredményekkel gyarapítsák a tudományos ismereteinket a világmindenségről és annak keletkezéséről. 2012-ben itt sikerült igazolni az 50 évvel korábban megjósolt Higgs-bozon létezését, találtak már teljesen új részecskét is, a tudósok megtalálták, milyen színe van az antianyagnak, nemrég pedig mérföldkőhöz érkeztek az "isteni részecske" kutatásában.
A fenti felsorolást látva talán nem meglepő, hogy az emberek fejében olyan műhelyként él a CERN, amelynek kutatási eredményei a hétköznapokban nem jelennek meg. Ez azonban alapvető tévedés.
Jó példa erre a World Wide Web, amelynek alapját Tim Berners-Lee, a részecskefizikai kutatóközpont munkatársa dolgozta ki 1989-ben. Ha ő nincs, az internet sem létezhetne olyan formájában, ahogy ma ismerjük.
A szervezetnél jelenleg is aktívan folyik az a munka, amely során a a kutatók igyekeznek az elért eredményekre felhívni az ipari szereplők figyelmét. Ezzel a feladattal már külön bizottság foglalkozik, amelynek magyar tagjával, a Debreceni Egyetem adjunktusával, Ujvári Balázzsal Genfben, a CERN központjában beszélgettünk.
hvg.hu: Ha Debrecenben lennénk, a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Karának adjunktusa ülne velem szemben. Az Európai Nukleáris Kutatási Szervezetnél mi a titulusa?
Ujvári Balázs: Én vagyok a CERN Tudástranszfer Bizottságának magyar delegáltja.
hvg.hu: Hogyan került bele ebbe a csapatba?
U.B.: Létezik egy eszköz az orvoslásban, ami forgó rendszerű gammakés, vagy forgó rendszerű gammabesugárzó néven ismert, és amit elsősorban az agyi tumorok eltávolítására használnak. Ez egy viszonylag régi, de forradalmi módszer a hagyományos műtétekhez képest, melynek lényege, hogy a gammasugár besugárzásával távolítják el a daganatot az agyból, anélkül, hogy ehhez fel kellene vágni a beteg koponyáját. Az eljárás lényegében kiégeti a tumort a helyéről.
Ennek azonban nem volt kész a szimulációja, melynek elkészítésével egy hazai cég engem bízott meg. Az eljárás alkalmazásához a magyar szakemberek számára ki kellett dolgozni egy olyan számítógépes szimulációt, amely megmutatta, hogy a forgó rendszerű gammakés alkalmazása milyen eredményre vezethet, és hogyan kell azt úgy használni, hogy a beteg szempontjából a legjobb eredményt érjék el vele.
Amikor a CERN-ben elkezdték összeállítani a Tudástranszfer Bizottságot, minden tagország delegált egy személyt. A szimuláció miatt felmerült a nevem, hiszen volt már tapasztalatom ebben a feladatkörben, a CERN Magyar Bizottság, többek közt Lévai Péter, a Wigner Fizikai Kutatóközpont vezetője pedig engem jelölt a bizottságba. Ennek már két éve.
hvg.hu: Ez volt a belépője a CERN-be?
U.B.: Dolgoztam már itt korábban is. Lényegében ugyanúgy indult a pályafutásom, mint minden más kutatónak, aki ide megérkezik: adatanalízissel. Aztán egy idő után mindenki elkezdi keresni a helyét, bele-belekóstol más munkákba is, amíg végül meg nem találja azt, amit a legjobban szeretne csinálni. Hogy a kettő között mennyi idő telik el, változó. Az sem meglepő, ha egy évtized.
Én az adatanalízis után a már említett szimulációs szoftverekkel, majd hardverek tesztelésével kezdtem el foglalkozni.
hvg.hu: Miért volt fontos, hogy létrejöjjön a CERN-ben a Tudástranszfer Bizottság?
U.B.: A szervezet történetében mindig is létezett a tudástranszfer, csak épp rendezetlen formában. Ha valami jó volt az ipar számára, azt átvették, de ez általában egy-egy kutató becsatornázottságán múlt csak.
Az Európai Uniónak azonban van egy elvárása, mégpedig az, hogy mindenről pontosan tudni lehessen, hogy miért éri meg az adott dologra költeni. Ezt egy meghatározott módszertan segítségével lehet kimutatni: meg kell nézni, hogy ha például egy kiképzett szakember elkezd az iparban dolgozni, annak mennyivel lesz több a fizetése és az mennyivel több adóbevételt jelent.
A módszertan abból a szempontból újdonság, hogy ilyet a kutatóintézetek esetében még nem csináltak. Ennek az egyik eleme az volt, hogy ha a CERN-ben kifejlesztenek egy elektronikát, és abból mondjuk egy új PET/CT készülék lesz, akkor ha az azzal elvégzett egészségügyi vizsgálat hatását euróra váltjuk, akkor visszajön-e a kifejlesztésbe befektetett pénz.
Mivel a szervezetnek fontos, hogy meg tudja mutatni az Európai Uniónak, hogy egy euró mennyit "fial", így úgy döntött a vezetőség, hogy a tudástranszfert szervezett keretek között kell megoldani.
hvg.hu: És működik a modell?
U.B.: Igen, most azt látni, hogy szép lassan kezd beindulni. A bizottság éppen azért áll a tagországok delegáltjaiból, mert ők pontosan ismerik a hazai piaci környezetet.
[Amit a tudósok is csak ritkán látnak – a CERN szívében jártunk]
Persze azért ezt nem úgy kell elképzelni, hogy az első megbeszélés után rögtön egymás kezébe csapunk, és megkötjük az üzletet. Általában kell vagy tíz alkalom, mire egyáltalán közelednek az álláspontok. Az is lehet, hogy én egy adott technológiával megyek oda, de nekik nem hardverre, hanem szoftverre van szükségük.
hvg.hu: Azért ha valaki bemondja, hogy CERN-technológiát árul, az lehet ijesztő is. A hazai vállalkozások nem tartanak attól, hogy ez elérhetetlen számukra?
U.B.: Egyáltalán nem. Az orvosi műszereket fejlesztő cégek például tömve vannak olyan fizikusokkal, akik korábban a CERN-ben dolgoztak – vagy ha nem is itt, de hasonló kultúrkörnyezetből érkeztek. Emiatt pontosan tudják, hogy mire lehet számítani egy technológiával kapcsolatban.
hvg.hu: Úgy értem, az árától rettenhetnek meg.
U.B.: Igazából attól sem. Egy high-tech prototípus minden esetben drága, függetlenül attól, hogy a CERN kínálja-e, vagy sem. Sőt, még olcsóbb is, mintha a cég maga fejlesztené ki az adott technológiát, hiszen már csak a hozzáadott értéket – a használatához szükséges tudást – kell megfizetni.
hvg.hu: Milyen technológiákat kínál most a CERN?
U.B.: Én csak a saját területemről tudok beszélni. Elsősorban az orvoslással kapcsolatos dolgokkal foglalkozom, ezeket próbálom bemutatni a magyar szereplőknek. Jelenleg a Medipix az egyik legjobban futó termék, ami eredetileg azért készült, hogy a CERN-ben végzett kísérletek során a keletkező részecskéket beazonosítsa. Az új-zélandi Mars Bioimaging nevű cég viszont olyan új röntgent épített belőle, ami 3D-s, színes képeket készít az emberi testrészekről – ebben nagyjából 10 évnyi munkájuk van.
De kínálunk szimulációs szoftvert is, amit nagyjából 30 éven át fejlesztettek ki a kutatók azért, hogy szimulálni tudják velük a CERN-ben használt detektorok működését. Ezt azonban át lehet tenni például egy CT készülékbe vagy épp egy sugárkésbe is. A szimuláció leírja, mennyi energiát kell leadni ahhoz, hogy egy adott szövet elhaljon, de az ép szövetek ne sérüljenek meg.
A legnagyobb várakozást ugyanakkor a hadronterápiás gép fejlesztése jelenti, amivel szintén a daganatok kezelése lehet jóval eredményesebb a mostani módszereknél. Ez már elkészült, csak épp hatalmas, és a működése is sokkal bonyolultabb annál, mint amit az orvoslásban elvárna az ember.
Egy másik eszköz segítségével a hasnyálmirigyről lehet nagyon jó felbontású képeket készíteni, ami már a legkisebb elváltozást is képes megmutatni. Ez azért is lesz hasznos, mert minél hamarabb ismerhető fel a változás, annál nagyobb eséllyel lehet meggyógyítani a beteget.
hvg.hu: Hogyan áll most Magyarország a CERN-technológia értékesítésével?
U.B.: Nem állunk rosszul, sőt. Ha sikerülne egy-két hardvert, szoftveres megoldást kivinni az iparba, akkor egész biztosan benne lennénk a legsikeresebb országok TOP 5-ös listájában.
Hamarosan további részletekkel szolgálunk a CERN-ből. Ha kíváncsi rájuk, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
