Egy soproni gimnázium pedagógusa már évek óta online formában tartja informatika-szakkörét, nemrég pedig egy oktatóvideókkal felturbózott honlappal is előállt, amely segítségével a nulláról, lépésről lépésre meg lehet tanulni egy népszerű programozási nyelvet.
Szabó-Bakos Gábort nem érte felkészületlenül a digitális oktatásra való átállás, ugyanis ötéves tapasztalata van abban, milyen így tanítani. A soproni Berzsenyi Dániel Líceum informatika-szakkörét a kezdetektől fogva Google Classroomon tartja, most pedig egy SuliPY nevű interaktív honlappal segített a diákoknak, amely jól felépített segédanyagokat tartalmaz a tanuláshoz.
Az eredetileg biológia–kémia–német szakos tanárként dolgozó Szabó-Bakost közel hat éve kereste meg egy volt diákja, aki nem boldogult az egyetemen a programozási nyelvvel. ”Azért, hogy segítsek neki, elkezdtem beleásni magam, pedig előtte utoljára én is a gimnáziumban találkoztam a témával, amikor a BASIC programozási nyelvvel ismerkedtem.” A közel ötvenéves, ma már meghaladottnak számító nyelv azonban jó alapnak bizonyult a Pythonhoz. „Nagy sikerélmény volt, ez után gondolkoztam el, mit kezdhetnék a tudással.”
| A kígyó nyelve |
A Python programozási nyelvet egy holland programozó, Guido van Rossum kezdte el fejleszteni 1989-ben, nevét a Monthy Python brit humoristaformációról kapta. A Python népszerű programozási nyelv, kezdőknek ideális, mert szinte az összes platformra elérhető, ingyenes és könyvtárai széleskörűen hozzáférhetőek. Előszeretettel használják olyan jól menő területeken, mint az adatbányászat, a robotika és a gépi tanulás. Szabó-Bakos Gábor szerint a megszerzett tudás akkor sem fog elveszni, ha a diákok egyetemre kerülve egyik másik programozási nyelvet kell hogy megtanuljanak. Egyik nyelvről a másikra ugyanis sokkal könnyebb váltani, mint a természetes nyelvek esetében, mert az alapismereteik 85%-át tudják hasznosítani egy új programozási nyelv esetében. |
Ma már közel ötven gyerek jár az általa tartott iskolai szakkörre évente, ahol elmondása szerint három fontos dolgot ad a diákoknak a programozással: a problémák feldarabolásának képességét, a logikus gondolkodás elsajátítását és nem utolsó sorban jó élményt. A tanulók tudásszintjük szerint vannak csoportokra bontva aszerint, hány éve járnak a foglalkozásra.
Az eszközpark tekintetében a belépési küszöb igen alacsony, a szakkörön használt kis memóriaigényű programok szinte bármilyen régi számítógépen vagy laptopon elfutnak – ha nincs a tanulónak, akkor az iskola tud biztosítani a számára. Ezenkívül semmi másra nincsen szüksége, ugyanis minden online folyik.
Arról, miért nem a hagyományos formában zajlik a foglalkozás, már az elején elmondja, tapasztalata, hogy a diákok a nap folyamán kifáradnak, mert leterheltek, ezért egy délutáni szakkörre negyedennyi gyerek sem jönne vissza, ha egy fix időpontban tartaná jelenléti formában. Sokkal jobb megoldásnak gondolta, ha az érdeklődők akkor foglalkozhatnak a feladatokkal, amikor nekik jó, ehhez viszont megfelelő érettséggel és felelősséggel kell rendelkezni. „A feladatok hétről hétre önálló feldolgozást igényelnek, leckénként 3–4 oldal jegyzet segíti a tanulókat, akiknek példaprogramot kell ez alapján leadniuk.” – magyarázza Szabó-Bakos a bevált rendszert.
„Az anyag természetesen úgy épül fel, hogy a leckében elsajátított ismereteket csak egy kicsit kell átalakítani a házi feladathoz. Később, az évek során aztán egyre nagyobb lesz az önálló rész a programozás során.” A visszaküldött megoldásokra pontszámot kapnak a tanulók, majd egy választott becenévvel felkerülnek a rangsorba. Alapszabály, hogy mindenki működő programot adjon le, csak arra lehet pontot kapni. Aki nem ad le feladatot, vagy nem fut a programja, az pálcikát kap, három pálcika után pedig leül beszélgetni a tanulóval.
„Pálcikát nem az szerez, aki nem tud, hanem aki nem kezd el időben foglalkozni a kiadott feladattal. Ha ugyanis az utolsó pillanatra hagyja valaki, akkor aznap este, éjszaka már nincs mód a felmerülő kérdéseket megválaszolni.” Az arány ugyanis az, hogy az év elején indult csoport nagyjából 60%-a csinálja végig a tanévet. Azzal sem lesz harag a pedagógus elmondása szerint, aki abbahagyja, sőt aki másodjára visszatér a következő években, az szinte sosem bukik ki utána – meséli tapasztalatait Szabó-Bakos.
„Ez egy önként vállalt önálló tanulás – a tizennégy évesek pedig amúgy sincsenek még ilyenhez szokva –, ezért semmit nem szabad erőltetni.” Elmondása szerint az is egy új dimenziót hoz a diákok eddigi tanulásélményébe, hogy a kész program lefuttatásával rögtön önellenőrizni tudják magukat, nem kell napokat várniuk a tanári visszajelzésre. Ezért is alapkövetelmény, hogy működő legyen a leadott program, Szabó-Bakos elmondása szerint fontos, hogy a diákokban kialakuljon az önellenőrzésre való igény, amely tulajdonságot később bármilyen területen hasznosítani tudnak.
Arról, hogy milyen diákok választják a szakkört elmondta, hogy a tanulmányi eredmények nem befolyásolják azt, hogy valakinek lesz-e affinitása a programozáshoz. Tapasztalata alapján a lányok nehezebben jönnek be egy ilyen foglalkozásra, a fiúk könnyebben váltanak a számítógépes játékokról erre. Ha viszont egy lány elkezdi, akkor lelkiismeretesebben készül és jól teljesít.
A pedagógus szerint két dolog miatt fontos komolyan venni a középiskolai informatikaoktatást. „Elsősorban a technológiára nyitott diákokat kell nevelni, hiszen ma már nem elképzelhetetlen, hogy az a gyerek, aki majd jogász lesz, nem lesz-e szüksége arra, hogy jogi adatbázisok használata miatt értsen egy kicsit a programozáshoz is. Másodsorban azok, akik az informatikai továbbtanulásban gondolkodnak, időben kipróbálhassák azt, való-e nekik ez a pálya. Aki lelkiismeretesen végigcsinálja a négy évet, az akár egy junior szoftverfejlesztői tudással is kiléphet az érettségi után, de egyáltalán nem az a célom, hogy mindenkiből informatikus legyen, aki a szakkörre jár.” – magyarázza Szabó-Bakos, miért szeretne ablakot mutatni a tudományterületre.
Az edukációs honlapot és a videókat nem csak a saját tanulóinak szánta. Az idei 2020-as tanévtől kezdve ugyanis az eddigi informatikaórákat felváltotta a digitális kultúra nevű modul, mely több óraszámban ad lehetőséget az iskoláknak számítógéppel kapcsolatos ismeretek oktatására. Ebbe illeszkedik bele a SuliPY, mely a modullal azonos nevű tankönyv, a 9. osztályos Digitális Kultúra tankönyv tanmenetéhez van igazítva.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
