Elsődleges bizonyítékok hiányában is harminc évre ítélték, és már tizennyolc éve ül börtönben négy gyereke megöléséért egy ausztrál nő, Kathleen Folbigg, akinek most 90 tudós kérvényezi szabadon engedését, miután a genetikai kutatások fejlődése révén bebizonyították, hogy genetikai problémák miatt haltak meg a gyerekei – írja a CNN.
Szárnyas kismalacok
Kathleen Folbigg élete is tragikusan kezdődött: miután apja csecsemőként vélhetően őt is bántalmazta, megölte az anyját, amiért tizenöt év börtönre ítélték. Kathleen magatartászavaros gyerekként nőtt fel, majd az 1980-as évek végén az ausztráliai Newcastle-ben feleségül ment egy Craig Folbigg nevű férfihez és 21 évesen megszülte első gyerekét, egy fiút. Ekkor azt mondta, végre teljesnek érzi magát.
A csecsemő 19 naposan meghalt. Az esetet bölcsőhalálként könyvelték el, mivel semmi nem utalt semmilyen kimutatható okra. Folbigg második kisfia 1990-ban született meg egészségesen, azonban négy hónaposan károsodott az agya, és ennek következtében négy hónappal később egy roham során meghalt. A harmadik gyereke, Sarah 10 hónaposan, a negyedik, Laura pedig 18 hónaposan halt meg bölcsőhalálban, 1999-ben.
A rendőrség ekkor vizsgálódni kezdett, a tragédiák miatt megromlott házasságból kilépő férj pedig megtalálta Kathleen naplóját, és az egyik bejegyzés miatt elvitte azt a rendőrségre. Abban ugyanis az állt:
Úgy érzem, én vagyok a legrosszabb anya a földön, félek, hogy Laura is elhagy engem, mint Sarah. Tudom, hogy lobbanékony voltam vele, és néha kegyetlen is, és elment, egy kis segítséggel. Ez nem történhet meg újra. Szégyellem magam. Nem mondhatom el a férjemnek, mert félek, hogy akkor nem hagy majd kettesben vele.
A bíróságnak azonban eleve megvolt a véleménye egy gyerekorvos korábbi, a bíróságon tényként kezelt kijelentése miatt: eszerint „egy bölcsőhalál tragédia, kettő gyanús, három viszont már gyilkosság, hacsak be nem bizonyítják az ellenkezőjét”. A tárgyalás során az ügyész is hasonlóan érvelt: szerinte négy egymást követő csecsemőhalálra annyi esély van, mint hogy szárnyas kismalacok szülessenek. Folbigg ártatlanságával kapcsolatban úgy fogalmazott:
Az nem erősen kétséges, hanem egy fantazmagória, és az ilyesmi ellen nem szükséges bizonyítékokat felhozni.
Folbigg nem tett beismerő vallomást, nem sikerült egyértelmű indítékot megállapítani, nem voltak tanúk a gyilkosságokra, és a boncolás sem árulkodott arról, hogy bármelyik gyereket is megfojtották volna, a bíróság mégis közvetett beismerésnek vette a naplót, és bűnösnek találta a nőt három rendbeli gyilkosságban és egy emberölésben. 30 év börtönre ítélték, azzal a kikötéssel, hogy 25 éven keresztül még csak kegyelemért sem folyamodhat, azaz legkorábban 60 évesen lehet esélye a szabadulásra.
Itt nem számít a statisztika
Az elmúlt évtizedekben azonban a tudomány rengeteg új megállapítást tett a bölcsőhalállal kapcsolatban, ahogy a génkutatás is fejlődött; megállapították például, hogy 30 különféle génmódosulásnak is lehet hozzá köze, és hogy a bölcsőhalálok 35%-át is ez okozhatja. Folbigg ügyvédje ezért már 2015-ben kérvényezte Új-Dél-Wales kormányzójánál, hogy az új bizonyítékokat figyelembe véve vizsgálják újra az ügyet. Az ügyvéd által felkért tudósok megvizsgálták az anya és mind a négy halott gyerek génjeit, és megállapították, hogy az anya olyan öröklődő génmutációval rendelkezik, amely halálos szívproblémákhoz vezethet gyerekeknél. És mindkét halott lány esetében kimutatták ezt a génmutációt.
A bíró ennek ellenére nem volt hajlandó új vizsgálatot indítani, és kitartott amellett, hogy Folbigg megfojtotta a gyerekeit.
Fanatic Studio / Gary Waters / SCIEN / FST / Science Photo Library via AFP
2020 novemberében azonban a tudósok újabb bizonyítékokra bukkantak. Egyrészt megállapították, hogy a génmutációk módosították a lányok szívritmusát, és a helyzetet tovább rontották azok az orvosságok, amelyeket köhögés és légzési nehézségek ellen felírtak nekik. Emellett pedig a két halott fiúcsecsemő génjeiben is kimutatták egy másik gén kétféle mutációját, amelyek közül az egyiket szintén az anyától örökölték, a másikat pedig vélhetően az apától, aki viszont megtagadta, hogy mintát adjon a vizsgálatokhoz. A kétféle génmódosulás együtt olyan rohamokat okozhat, mint amitől az egyik fiúgyerek meghalt.
Az egyik tudós mindehhez hozzáfűzte: noha igaz, hogy a génmutációk jelenlétére önmagában kicsi az esély, ha két olyan ember találkozik, akik ilyen génmutációkkal rendelkeznek, az ő utódjaik esetében már nem számítanak a statisztikai adatok. Azt egyelőre tovább vizsgálják, hogy ezek a génmutációk felelősek-e a két fiú haláláért, az mindenesetre a kutatók szerint már bebizonyosodott, hogy nem lehet arról beszélni, milyen valószínűtlen, hogy négyszer is ugyanabból az okból haljanak meg csecsemők, hiszen az már világossá vált, hogy nem ugyanolyan okokról van szó, még ha a tudomány korábbi hiányosságai miatt mindet a csecsemőhalál gyűtjőfogalma alá sorolták is be.
Ez az, amiért 90 tudós most új eljárás lefolytatását sürgeti, azt is leszögezve: nemcsak Folbigg kiszabadítása a lényeg, hanem az is, hogy a jövőben ne történhessen meg mással is ugyanez.
Az Egyesült Királyságban korábban két nőt is elítéltek pusztán a „három bölcsőhalál biztosan gyilkosság” elvére támaszkodva; azóta azonban mindkettejük ítéletét felülbírálták. Egy másik hasonló esetben pedig eleve nem ítélték el az anyát Ausztráliában.
