Miután a főnök leadta a retorikai kezdőlövést a Magyarországon nemlétező gazdasági menekültekre, akik a bőkezűségéről világszerte híres magyar jóléti rendszer parazitái kívánnak lenni, megszólalt a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal főigazgatója.

Dr. Végh Zsuzsanna – önéletrajza szerint – Benkei András minisztersége idején kezdte pályáját az Országos Rendőr-főkapitányság Igazgatás-rendészeti Csoportfőnökségén (amikor leginkább Erdélyből érkeztek az akkori jogszabályok és a proletár internacionalizmus értelmében illegális bevándorlók), de az idők folyamán kiváló szakember lett belőle, demokráciában, jogállamban is hasznosítható szaktudással. Elvégezte például 1997-ben a „République Francaise Ecol Nationale d'Adminisztration” két hónapos tanfolyamát, bár kérdés, hogy milyen nyelven, ha még az intézmény nevét sem tudja leírni.

A helyzet – dr. Végh elmondásából ítélve – kritikus. „Míg 2012-ben 2157 menedékjogi kérelmet nyújtottak be, 2013-ban már 18 900-at, tavaly pedig 42 777-et. A növekedés még a hatóságot is meglepte.”

Nem kellett volna meglepnie, csak hallgatni és olvasni kell a híreket. Itt van Stefan Bos beszámolója, a Vatikáni Rádióban hangzott el: az unió gazdagabb országaiba vezető tengeri útvonal életveszélyes, a török szárazföldi határon a görögök megszigorították az ellenőrzést, a bolgárok szögesdrót-kerítést húztak, tehát, ha jól sejtem, valami rövidebb tengeri úton jutnak át Törökországból a Balkánra, és végül Szerbiából Magyarországra azok, akik a háborús övezetekből menekülnek. Valami zavar van mostanság Szíriában, talán a magyar Belügyminisztériumban is értesültek már róla.

Mivel azonban az elmélet az, hogy Magyarországot gazdasági menekültek lepik el, a nyilatkozó nyomatékosan állítja, hogy a menekültek fele Koszovóból jön, ami, ugye, békés hely, csak még nem olyan fejlett a szociális ellátórendszer, mint nálunk, nem csoda, hogy idejönnek, hogy kiegyenek a garantált nyugdíjunkból és busás közmunkabérünkből. Tavaly már 2,6 milliárdot költöttünk rájuk, mondja panaszosan dr. Végh. Ez ugyan csak fele annak, amit a jegybank nemrég villákra áldozott, viszont negyvenezerrel kell elosztani, az annyi, mint hatvan-valahányezer fejenként. Ez oszlik el annyi hónapra, amíg „az alaptalan kérelmet benyújtó” meg nem kapja az elutasítást. Mert csak azért adja be.

Tudnak ám ezek élni a más verejtékéből. A KSH adatai szerint például 2014. harmadik negyedévében az aljas, vérszívó menedékkérők 0,7 százaléka kapott menekült- és 0,5 százaléka oltalmazotti státuszt. A többi láthatóan szélhámos, akit a magyar idegenrendészet jó érzékkel szűr ki.

„A szerb határ mentén az emberek kétségbeesettek” – tudósít a Vatikáni Rádió. No nem azért, mert eleve nyomor van, és nincs munka, hanem mert ezt az idilli állapotot megzavarják a menekülők. „Egy magyar falu, Ásotthalom polgármestere egyenesen azt állítja, hogy 'a helyzet gyakorlatilag elviselhetetlenné vált', és a mezőőrök idejük nagy részét a migránsok elkapdosásával töltik”. A Vatikáni Rádió közönségének nem sokat mond, de az ásotthalmi polgármestert Toroczkai Lászlónak hívják, a „mezőőrök” pedig lovon járnak és fegyverrel, egyszóval a határ közeli faluban sikerült újra felállítani a csendőrséget.

Így találkoznak a kádári Belügy hagyományai az 1944-ben túlteljesítő csendőrség hagyományaival, mindenből a legjobb. A diktátoroknak a seggét nyaljuk, az áldozataikat megalázzuk. Esetleg a viszonosság jegyében kérhetnénk, hogy a különféle oktalan befogadó országokból toloncolják ki a még élő ötvenhatos magyarokat, akiknek nagy része szintén gazdasági menekült volt, de ha nem, akkor se tudták volna bizonyítani. Schengeni (tetszik érteni. európai uniós) határainkra pedig kitehetjük a táblát: „Welcome to the Legpocsékabb Nemzet!”