Az apát bele

A NER kulturális projektjei jellemzően úgy sülnek el, hogy a végén már azt gondoljuk, jobb lett volna, ha csak egyszerűen ellopják a pénzt, és nem csinálnak semmit cserébe. Az M1 Itthon vagy! című turisztikai sorozata sem probléma nélküli, de egy levél Colonix béltisztító drazsé helyrehozza.



„Tüzes gombostű a fejben” - Kocsis Zoltán halálára

A klinikai pszichológia azt írja a gyász feldolgozásáról, hogy az elutasítással kezdődik, azzal a nemhiszemellel, amit én is ki tudtam nyögni először, amikor vasárnap este beérve a Zeneakadémiára, értesültem róla: meghalt Kocsis Zoltán. 64 éves volt. Annyi, mint Bartók. Tóth Endre zenetörténész, szerkesztő, kritikus visszaemlékezése.


Az akarnok dada

Szerencsétlen nép, milyen megmondóembereket kapott a nyakába! Vélemény.



Konok Péter: Dózsa képe

A központi akarat diadalt ül a történettudomány felett. Ez előremutató. Kiterjeszthető lenne más tudományokra, akár a reáliák területére is. Parírozzon a gravitáció, kettő meg kettő legyen öt, ha erre van hatalmi igény, mossa három tenger Magyarország partjait!




TGM: Tessék gyászolni!

Már csak elmekórtani szakkifejezésekkel leírható az a derűs közöny, amellyel a közvélemény a saját kasztrálását tudomásul veszi. Még a megmaradt sajtóból is eléggé hiányzik a tragikus komolyság. Úgy látszik, a Magyarországra leselkedő egyik legpokolibb veszedelem a hihi-hehe-haha.




Ne tépd a hajam!

Kezdődik az ősz, hullnak a falevelek, a füge túlérett, ilyenkor elmúlnak az esküvők. Aki nem ment férjhez, szomorkodhat, aki meg férjhez ment, az vagy szomorkodik, vagy boldog, a többség inkább csak tűr. Mert Taskentben kacifántos az élet.


Mindmegette

Közhelyszámba megy, de újra, vagy inkább mondjuk azt, az elmúlt években újra aktuálissá vált, s egyre feszítőbb módon aktuális a kérdés: a művészet másolja a valóságot vagy a valóság a művészetet.