15 éve halt meg. Ő volt a csendes Beatle. Ő volt az a nagyszerű, sőt korszakos dalszerző-gitáros-énekes, akivel úgy esett, hogy egy olyan együttesben kezdett el zenélni, ahol olyan emberek álltak előtte a sorban, mint Paul McCartney és John Lennon. Ő volt a kissrác, Lennonnál hárommal volt fiatalabb, ez pedig kamaszkorban, amikor megismerkedtek, bizony, ha nem is óriási, de számottevő életkori különbségnek számított, és ez a „kissrácság” tulajdonképpen a Beatles működése alatt végig megmaradt. Amikor Hamburgban zenéltek, ő volt az, akit – mivel nem töltötte még be a tizennyolcat és amúgy meg nem rendelkezett munkavállalási engedéllyel – kitoloncoltak Németországból.

Olyan fontos Beatles-dalokat írt, mint a lírai Something, a szívmelengető Here Comes The Sun, a harapós Taxman, a gúnyos Piggies, a grandiózus While My Guitar Gently Weeps, vagy a misztikus Within You Without You. Ezer színe volt. Ezerszínű volt az is, ahogy érzékenyen, de ezer közül is felismerhető módon gitározott.

Elvarázsolta az indiai kultúra - oké, nem ez a legjobb szó, inkább az, hogy magáévá tette az indiai kultúrát, a hinduizmust, megtalált benne valamit, ami hozzá tartozott, ami fontos lett neki, amivel egylényegűvé tudott válni. Nem mellékesen beemelte a szitárt a popzenébe.

Amikor véget ért a Beatles, nem tűnt el a süllyesztőben, hanem kiteljesedett, képes volt önmagát megfogalmazni. Még a zenekar fennállásának idején, 1968-ban jelent meg első szólólemeze, a Wonderwall című film zenéje, a Wonderwall Music (ezen a ponton nem tudunk nem az Oasis vonatkozó dalára gondolni), aztán pedig jött a folytatás, és készített még nagyszerű albumokat, olyanokat, mint az All Things Must Pass, a Living In The Material World, vagy a Cloud Nine.

És mit adott még nekünk George Harrison? Hát a Brian életét. Az ő (és menedzsere, Denis O’Brien) filmes cége, a HandMade Films finanszírozta a Monty Python csoport zseniális alkotását – később pedig további közel két tucat mozit segítettek világra. És jelentékeny humanitárius munkát: a Concert For Bangladesh-t, melynek segítségével 1970-ben közel negyed millió dollárt gyűjtött a katasztrófa sújtotta ország számára, és a The George Harrison Humanitarian Fund for UNICEF nevű jótékonysági alapot.

2001. november 29-én távozott ebből az anyagi világból. 1997-ben diagnosztizálták először rákkal, ekkor még úgy tűnt, hogy sikerrel meg tudták állítani a betegséget. Két évvel később második feleségével, Oliviával közös otthonukat egy 36 éves férfi megtámadta, Harrison komoly sérülésekkel került kórházba. Újabb két évvel később, 2001-ben daganatos betegsége kiújult, áttétes tumorral műtötték, de ekkor már nem lehetett útját állni a ráknak. Paul McCartney-val és Ringo Starral – akikkel 1995-ben a Beatles Anthology-hoz két Lennon-dalvázlatból még készítettek két új számot (ezt és ezt) -, két héttel a halála előtt még egyszer találkozott.

Hamvait, kérésének megfelelően, a Gangeszba és annak mellékfolyójába, a Jamunába szórták. Utolsó lemeze, a Brainwashed (a címből nem tudjuk nem kihallani a harrisonos iróniát) posztumusz, 2002-ben jelent meg. A munkálatokat fia, Dhani (aki tényleg úgy hasonlít az apjára, mint egyik tojás a másikra) és a Harrisonnal több zenei projektben, többek közt a kettejük mellett Bob Dylant, Tom Petty-t és Roy Orbisont felvonultató Travelling Wilburysben is együttműködő Electric Light Orchestra-vezér, Jeff Lynne fejezte be.

A világ nem felejtett el meghajolni életműve előtt. 2002-ben, halála első évfordulóján zenészbarátai monstre koncerttel emlékeztek rá a Royal Albert Hallban. 2004-ben szólóelőadóként is beiktatták a Rock and Roll Hall Of Fame-be. 2011-ben Martin Scorsese dokumentumfilmet készítette életéről és pályájáról, 2015-ben posztumusz Grammy-életműdíjjal jutalmazták.