A magyar sajtót a kölni szörnyű események kapcsán bejárta egy csúnya kacsa, miszerint a német sajtó elhallgatta volna az eseményeket. Ez azonban – ne hallgassuk el – otromba hazugság.
Kár lecserélni azt a tankönyvet. Sokat okulhatnak belőle a gyerekek.
Igen, a muszlim hátterű bevándorlók jó része komoly kihívást jelent. Mások vagyunk.
Kölnnek jótékony hatása is lehet: a nyafogásnak tekintett női jogok fontossá váltak.
Nyilvánvaló, hogy Béla 1992 óta volt kénytelen elfojtani magában az állami vasúti gigacég iránti dühét. Most viszont eljött a revans ideje.
Mi volt fontos tavaly a németeknek, franciáknak és oroszoknak? A saját dolgaik. És nekünk?
A szerződés eltépésében benne voltak elfojtott indulataink, az az érzés, amelyet a munka hamis, hazai kultusza kivált belőlünk. Lehet az amerikai mentalitásra fogni, de inkább a józan ész és az emberi méltóság diktálja, ha valaki végre nem hajlandó bedőlni ennek. Csakhogy azonnal megszületett a rivális narratíva, Bosszú Katinka mítosza, a nemezisé, aki nemcsak szerződés lapjait tépi szét, hanem tulajdonképpen bárkit, aki nem tetszik neki.
Nem tudom, hogy a legújabb úszóbotrányban kinek van igaza, de a politikai előnylesők rossz helyen keresik az ellenfelet.
Az egészségemre akkurátusan vigyázó kormánytól akár májzsugorodásig is ihatnám magam, de attól rendeleti úton tiltana el, hogy a kenyeret úgy fogyasszam, ahogy szeretem.
David Cameron ma Budapesten próbálja meggyőzni Orbán Viktort, menjen bele abba, hogy az Angliába kitántorgó magyarok négy évig ne részesüljenek munkanélküli segélyben. Megy a találgatás, a magyar fél mit kér ezért cserébe. Pedig lehet, hogy Orbán pont ugyanezt szeretné.
Annak, ami itt folyik, van alternatívája, és ennek az alternatívának baloldali hagyománya. Röviden: a jövő.
Orbán Viktor tudatosan tervező, megfontolt, ügyes, elitista manipulátor, a rendszeréhez hű új uralkodó osztály megteremtője.
