Feláldozhatók
A harci impotencia itt a nyerő. Ennyi telik.
Lázár János elmondta: a magyar reformok nem működnek. És nem is reformok.
Jézus egyértelműen megmondja, mit tegyen Európa most. Senki se mondta, hogy a keresztény kultúrát könnyű megvédeni.
Valaki hozzájut egy infóhoz. Aztán vagy stimmel, vagy nem. Többnyire igen. Csak a rendszer egésze marad homályban.
Kati Marton magyar származású amerikai író és újságíró írt véleménycikket szerdán Magyarország menekültpolitikájáról a Financial Times-ban. Vajon mi kell ahhoz, hogy egy uniós tagállam elveszítse szavazati jogát, ha ez nem elég? – tette fel a kérdést.
Nem kell azt füllenteni, hogy „mindenki elnöke” volt. Nem. Nem volt az új horthysták elnöke. Nem volt a mostanság népszerű neonyilasok elnöke. Nem volt – mint annyian – a demokratikus köztársaság árulója.
Úgy tenni, mintha a humánum, a részvét, vagy a korábban alkalmazott eszközök ezt a helyzetet képesek lennének megoldani, önbecsapás. A migráció a teljes európai liberális rend szétesésével fenyegető problémává vált.
Magyarországnak most délután nincs szüksége muszlim migránsokra, de még hosszú a nap.
Az ország védelme a populizmus áldozatává vált. Fontosabbak az illúziók, mint az igazi erő.
A fehérorosz elnök New Yorkban megpróbálta leutánozni Orbán Viktor teljesítményét, és Obamáék közé állva hagyta, hogy lefotózzák. Volt olyan is, aki photoshoppal próbált igazságot szolgáltatni a magyar miniszterelnöknek, de egy sima Google-keresés is bizonyítja: az amerikai elnök és felesége mellett nehéz magasnak látszani.
Kelet-Európa zártságra nevelt népei sokkal jobban félnek minden ismeretlentől.
Logikus, hogy legyen orosz nyelvű közmédiánk: hiszen az orosz modell a minta.