A 20 éves Ilona gyermekszakápoló-képzésre jár Debrecenben. Alig várja, hogy munkába álljon, mindig is erről álmodott. A falujába semmiképpen nem megy vissza, nincs óvoda, nincs bölcsőde, nem tudna hol dolgozni. Szeretne majd jó édesanya és jó gyermekasszisztens is lenni. Lehet, hogy Budapestre költözik majd.
Kati 31 éves, banki számviteli osztályon dolgozott egy évig, de már öt éve otthon van a kisfiaival. Szeretne újra dolgozni, és a fizetésére is szükségük lenne, de úgy érzi, már mindent elfelejtett, és nem tudja, hogyan álljon neki a munkakeresésnek. A férje éjjel-nappal dolgozik, és nem tudja, hogyan változna meg az életük, ha ő is visszamenne dolgozni.
Juli 42 éves. Kimerült. Nagy nehezen hazaért, hazahozta a gyerekeket az edzésről, még tanul velük egy kicsit, mielőtt vacsorát készít. Ha a gyerekek lefekszenek, még dolgozatokat kell javítania. A férje egy munkahelyi rendezvényen van, ma sem tud neki segíteni.
Az “anyaság csapdája”
Három nő, három élethelyzet. A magyar családok mindennapi perspektívája női szemmel. Elvándorlás, aggódás a választási kényszerek miatt, végletesen szétváló férfi- és női szerepek, korán széteső családok, kimerültség, lemondás. Ma Magyarországon nincsenek jó választási lehetőségek a nők előtt. A magyar nők végzettsége európai szinten is magas, ezt mégsem tudják kamatoztatni. Egyik oldalról a gyermekvállalás halogatása és az egyedül maradás, másik oldalról a napi robotolás, a ‘munka-gyerek-háztartás’ három műszakja, kiégés és a válás veszélye fenyegeti őket. Az “anyaság csapdája” országos probléma. Magyarországon a hat év alatti gyermeket nevelő nőknek mindössze 38 százaléka dolgozik, míg az Európai Unióban ez az arány 60%. A 25 és 49 év közötti gyermeket nevelő és nem nevelő nők közötti foglalkoztatási különbség 30 százalékos. Az “anyaság csapdája” azonban nem áll meg a kisgyermeket nevelők körében. A gyermekes nőket általában megbízhatatlanabbnak tartják a munkaadók, nehezebben lépnek előre, és kevesebbet keresnek a hasonló munkakörben dolgozó férfiaknál. Így pedig alacsonyabb nyugdíj és szegényebb időskor vár rájuk.
A nők és a férfiak pályája közötti óriási különbség nem csupán a nők és a családok számára nehéz. Magyarországon a nők alacsony foglalkoztatottsága komoly gazdasági versenyhátrány. Az elmúlt évtizedekben az Európai Unióban a gazdasági növekedés jelentős része származott abból, hogy egyre több nő kezdett el dolgozni. Ezzel párhuzamosan azonban nem csupán a nők számára kialakított szolgáltatások fejlődtek, de változások következtek be a nemek közötti szerepekben is.
Férfinehézségek
De joggal panaszkodnak a férfiak is. Magyarországon a családfenntartás terhét hagyományosan a férfiaktól várják, ami a bizonytalan munkaerőpiacon egyre nagyobb stresszt jelent számukra. Ez a teher jelentős szerepet játszik a férfiak korai halálozásában. A férfiakra nehezedő nyomás ma már különösen indokolatlan, hiszen a nők képzettsége általában alkalmazkodóbb. A nők elsősorban a szolgáltató szektorban dolgoznak, ezért válsághelyzetek után jellemzően hamarabb találnak munkát. A női családfenntartó szerep egyáltalán nem ritka Magyarországon, csak nem beszélünk róla.
Két kereső – két gondoskodó szülő
A kétkeresős családok sokkal nagyobb biztonságot nyújtanak. A nők számára azonban rendkívüli terhet jelent a gyermeknevelés, a család ellátása és a munkavállalás hármasa. Magyarországon ugyanis a családi feladatok kétharmadát és a gyermeknevelés zömét is a nők végzik, munka mellett is.
Hosszú távon gazdasági és demográfiai szempontból is kudarc az a kétkeresős családmodell, ahol az állam ugyan besegít a gyermekellátásba, de a családon belüli szerepek érdemben nem változnak. Ezt világosan bebizonyította a szocializmus. Hiába kezdtek Magyarországon a nők már a 60-as években tömegesen dolgozni, a férfiak gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjei máig alig változtak. Az elmúlt évtizedek magyar politikái azt is bebizonyították, hogy a családok készpénzes támogatásainak növekedése önmagában nem segíti elő a gyermekvállalást.
Ahhoz, hogy több nő dolgozhasson és a gyermekszám is növekedjen egy másfajta felfogás szükséges. A 21. században a nők, férfiak és gyerekek boldogságát sokkal inkább szolgálja a partnerségen és a két gondoskodó szülő modelljén alapuló család.
A férfiakat azonban aggasztja, hogy ha nagyobb szerepet vállalnak a kisgyermekek gondozásában, hátrányokat szenvednek a munkahelyi előléptetések idején, és társadalmi megbecsülésük is csökken. ’Gyermek- és családpárti’ országunkban ezért ma mindenekelőtt azt kell elérni, hogy a gyermeknevelést értékteremtésnek ismerjük el, függetlenül attól, hogy fizetés nélkül vagy pénzért végezzük azt.
Mindenkinek jó
A két kereső–két gondoskodó család jó a nőknek, jó a férfiaknak, és jó a gyerekeknek. A jó kormányzati ösztönzőrendszer nem csupán arra törekszik, hogy a nők többlettámogatások révén hamarabb kezdjenek dolgozni szülés után. Elő kell segíteni, hogy a férfiak is részt vállaljanak a kisgyermekek ellátásában, sokkal több kisgyermekgondozó helyet kell létrehozni, és sokkal határozottabban kell támogatni a rugalmas munkaformák kialakulását.
Ha a szülők megosztják a gyermekgondozás idejét, a nők hamarabb tudnak dolgozni kezdeni szülés után. De azt is tudjuk, hogy a gyermeknevelés jó hatással van a férfiakra is. Számos országban bebizonyosodott, hogy bensőségesebb viszonyt alakítanak ki gyermekeikkel, boldogabbak és egész életük során egészségesebbek azok a férfiak, akik kisgyermekükkel pár hétig otthon maradnak. Gyermekeik pedig jobban teljesítenek az iskolában. Ráadásul még a párkapcsolatok is stabilabbá válnak. Elégedettebb, perspektivikusabb családokban pedig több gyerek születik. Erre nyújtana lehetőséget Magyarországon is az apa-hónapok pár hónapos bevezetése.
Ma Magyarországon a tízezer fő alatti településeken semmiféle kisgyermekgondozó hely nem létezik, így a nők, ha akarnak sem tudnak dolgozni menni. Bölcsődét sokszor nem is érdemes építeni, mert kevés a kicsi gyerek. Annál inkább működtethetők volnának családi és munkahelyi bölcsik akár négy-öt kisgyereknek. A bölcsődei utalvány rendszere elősegítené, hogy alapvetően a családok igényei szerint terjedjenek el a más országokban kiválóan működő családi bölcsik, méghozzá kistelepüléseken is.
A 21. században már számos rugalmas munkaforma létezik, amely lehetővé teszi, hogy a szülők több időt szánjanak a gyermekeikre, de Magyarországon az emberek kevesebb mint 1%-a dolgozik így. Pedig akik távmunkában, részmunkaidőben, megosztott munkában dolgoznak, azok tudatosabban terveznek és motiváltabbak. Az ilyen gyermekbarát vállalatoknál ezért kisebb a fluktuáció, és nagyobb a változásra való hajlandóság. Manapság épp ezekre a feltételekre van szüksége a sikeres vállalatoknak. A gyermekbarát munkahelyek valódi ösztönzésével, minősítési rendszer kialakításával és ehhez rendelt járulékcsökkentéssel jelentős előrelépést lehetne elérni.
Ne kelljen választani gyermek és munka között!
Ha javítjuk a gyermekvállalás melletti munka feltételeit nők és férfiak számára is, az élet biztonságosabbá, tervezhetőbbé válik, és csökken a szegénység. Nem kell, hogy az állam megoldja az életünket. Csak arra van szükség, hogy a családtámogatási rendszer a valós igényekre építsen és tudomásul vegye, hogy ma nem a tradícionális családok a legsikeresebbek és legboldogabbak, hanem azok, ahol nők és férfiak partnerei egymásnak a munkában és a gyermeknevelésben is.
A szerző országgyűlési képviselő (Együtt)
