© Mizik Marcell

"Az elmúlt félévben távol tartottam magam attól, hogy különböző cikkekre reagáljak, annál is inkább, mert eleve célszerűtlennek és feleslegesnek tartottam, hogy a sérelmemre elkövetett bűncselekményt (életveszélyt okozó testi sértést) bármilyen módon magyarázzam, vagy interpretáljam – magamat nevetségessé és hiteltelenné téve. A „magára valamit adó" sajtót viszont, úgy érzem, először és utoljára, kérnem kell a sorozatos hibák, ténybeli tévedések és helytelen, néhol rosszindulatú állítások visszavonására és kiigazítására.

Pelle János tiszteletét tette a Szemben a maffiával – avagy olajozott viszonyok című film sajtóbemutatóján, amely november 29-én volt a Ráday utcai Filmesházban. A szerző a december 4-én megjelent cikkben előljáróban leszögezte: csekély volt az érdeklődés. Aki ott volt, nyilván tudja, olyannyira csekély volt az érdeklődés, hogy az egyre szűkülő állami támogatás miatt haldokló dokumentumfilmes műfajban ritkaság számba menő teltházas vetítés volt, pótszékekkel. Igaz, lehetett volna nagyobb nézőteret bérelni, de sajnos a film témája, amely az egykor nagyra becsült szerző tollából származó jelzőket felidézve „új információkat nem tartalmazott”, nem tette lehetővé a mozivetítést és forgalmazást. Mint ahogy az újságírók szakmai szervezetének (MUOSZ) sajtóvetítését sem, hiszen hogy a szintén egykor nagyra becsült főszerkesztő, jelenleg MUOSZ elnök szavait idézzem, „folyik körülöttem ez a kis ügy”, aminek „meg kell várni a végét”.

Hogy ne fogalmazzak rébuszokban: az általam ismert mozivezetők azt mondták, mind a „politikától” kapják a pénzt, tehát ne erőlködjek, ezt a filmet egyetlen magyar mozi sem játsza majd jó szívvel. A MUOSZ pedig az emlékezetes „kamerás bizonyítékokat” felvonultató rendőrség,  személyemet lejárató kampánya nyomán egyszerűen visszavonult a sajtóvetítéstől. (Milyen ügy is folyik körülöttem? Semmilyen. Az olajügyekben anekdota szinten érintett rendőrség sajátos módszerekkel nyomoz, amitől a magyar sajtó hanyatt esik.) Így a Filmesház szerény, kis nézőszámot befogadó nézőterén foglalták el a a helyüket mindazok, kik kíváncsiak voltak erre a filmre, amely – utalva a megjelent cikkre - „semmi újat nem mond”

Pelle János úr ha türelmesebb lett volna, akkor megvárja a filmvetítés végét, ahol a „titkos III/II-es informátor”, MDF alapító és képviselő mindent elmondott magáról, tehát csak az nem tudja, hogy kicsoda, akinek fogalma sincs az olajügyekről. Pelle úr ezek szerint közéjük tartozik, hiszen Rajnai Attilának nem okozott nehezére felidézni a személyét, amikor „tavasszal megjelenő könyvemben” őt is megszólaltattam. Egyébként szó sincs tavasszal megjelenő könyvről, amelynek a „marketingje számomra fontos volt”, olyannyira, hogy megveressem magam és belső vérzést okozzak magamnak, hogy nagyobb legyen a hírverés. Megjelent ellenben 2006 augusztusában egy könyv – Szemben a maffiával, Papa nyomoz címmel, amely deklaráltan a magyar anekdota kincset kívánta bővíteni, mint tudjuk, a titkosítások miatt, bizonyítékok hiányában. Az idén májusban a könyv anyagán alapuló film készült, Szemben a maffiával – avagy olajozott viszonyok címmel. És megjelent egy könyv A Kármán-ügy – titkok és gyanúk címmel, amely a megveretésemről szól.

A színvonalas filmek sorában tíz év alatt – ennyi ideje készítek ugyanis dokumentumfilmeket és járom a különböző fesztiválokat – nem láttam egyetlen hazai alkotást sem, amely az olajszőkítésről szól. Sem a jobb, sem a baloldalon - a dokumentumfilmes doayenektől. Nem láttam a „magára valamit adó” sajtóban, hogy a találgatáson túl, igyekeztek volna rábírni a politikát, tegye ki a kártyáit az asztalra.

Szívesen ajánlom blogom,, amely ugyan „semmi újat nem mond”, csupán azt kéri két éve a hatalmon lévő politikusoktól, hogy igyekezzenek választ adni, miként sikerült a magyar gazdaságot 1500 milliárddal megrövidíteni. Hiszen lehet, hogy a szám légből kapott, de ennek mind szenvedő alanyai vagyunk.

Végül még valami. Engem a cikkben - a hazai sajtóviszonyok ismeretében lekicsinylőnek minősülő - „szabadúszó újságíróként” titulálnak. Nem lenne persze ezzel a jelzővel semmi baj, amennyiben az újságíró szakmának lenne hitele és súlya, hiszen attól, hogy valaki „szabadúszó”, még nem jelenti azt, hogy „súlytalan” - egy normális értékrendű társadalomban. Nos, Pelle Jánosnak nyilván módjában állt volna utána nézni, hogy elég komoly – ha valamit persze komolynak lehet nyilvánítani egy operett országban – szakmai sikereim vannak: dokumentumfilmesként.

Rangos nemzetközi dokumetumfilm fesztivál díjas és Magyar Filmszemle díjas rendező vagyok, így idén először, hála a Filmtörvénynek, normatív állami támogatásra vagyok jogosult. Ha az újságíró szót lehet definiálni, semmiképpen nem tartozom a szakmához, hiszen nem írok pénzért újságnak, és nem vagyok szakmai szervezet tagja. Ellenben tagja vagyok a Magyar Filmművész Szövetségnek.

Lássuk be, kényelmetlen helyzetet idézett elő, hogy a megveretésem kapcsán a titkosított akták felülvizsgálata megkezdődött és egy csontig lerágott témában kénytelenek vagyunk lassan a tényekkel szembesülni. Várjuk az objektív, politikától független rendőrség bizonyítékait egy bűncselekményben, amelynek hat hónap után én, a sértett vagyok az egyetlen, fiktív gyanúsítottja.

Kármán Irén"