Amiről biztosan nincs vita: 2007 decemberében a Fővárosi Főügyészség „a szervezet mások jogait és szabadságát sértő tevékenységére” hivatkozva kezdeményezte a Magyar Gárda egyesület feloszlatását. A Fővárosi Bíróság 2008 decemberében, első fokú ítéletével feloszlatta a Magyar Gárda Egyesületet. 2009 júliusában a fellebbezés folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla döntése folytán a feloszlatás jogerőssé vált. Az ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság elutasította.

Vona Gábor - mellényben

Az egyesület feloszlatása a jogállam szabályai szerint zajlott, a döntés jogerős és végrehajtható, ettől kezdve, aki a feloszlatott egyesület vezetésében vesz részt, vagy működésében a köznyugalmat zavaró módon vesz részt, vagy a működéséhez szükséges vagy azt könnyítő feltételeket megteremti, bűncselekményt követ el. Aki a feloszlatott szervezet működésében nem köznyugalmat zavaró módon vesz részt, az szabálysértést követ el, mint ahogy az is szabálysértést követ el, aki „nyilvános rendezvényen olyan egyenruhát, vagy formaruhát visel, amelyről - annak jellegzetes tulajdonságai miatt - a bíróság által feloszlatott társadalmi szervezet egyenruhája, formaruhája ismerhető fel”.

Vannak, akik a szabálysértési rendelkezések alkotmányosságát vitatják, de amíg az Alkotmánybíróság nem állapítja meg a jogszabály alkotmányellenességét, addig a szabályt mindenki köteles betartani, és a hatóságok kötelesek betartatni.

Itt érünk az Országgyűlés pénteki üléséhez, ahol a Jobbik elnöke nyilatkozata szerint olyan mellényben fog megjelenni, amelyben a feloszlatott társadalmi szervezet egyenruhája ismerhető fel. (Most azon nem érdemes vitatkozni, hogy mi van, ha nem is olyan, csak majdnem, hiszen maga a pártelnök ígérte meg korábban, hogy a törvényesen feloszlatott törvényellenes szervezet ruhájában akar részt venni az alakuló ülésen.)

Az MTI-nek nyilatkozó alkotmányjogász szerint: „’tettenérés’ esetén az eljáró kormányőr (vagy a távolabbi utcákban rendőr) igazoltathatja a szabálysértőt, és ha kiderül, hogy képviselő, akkor nyilatkozatnia kell arról, lemond-e mentelmi jogáról”. Az alkotmányjogász véleménye szerint: „a kormányőrnek kötelessége intézkedni, ám kényszert nem alkalmazhat, és őrizetbe sem veheti a képviselőt”.

Ha igaza van a nyilatkozónak, akkor jogértelmezéséből az következik, hogy ha egy rendőr szabálysértés, vagy bűncselekmény elkövetésén „tettenér” egy képviselőt, és a képviselő felfedi képviselői mivoltát, akkor a rendőr nem intézkedhet vele szemben. Tehát a nyilatkozó jogi álláspontja szerint, ha a rendőr tetten ér egy betörőt, akiről kiderül, hogy képviselő, akkor a képviselő-betörőtől függ, hogy abbahagyja-e a betörést, vagy sem, mert ha nem hagyja abba, akkor a rendőr „kényszert nem alkalmazhat, és őrizetbe sem veheti a képviselőt”. Tényleg így lenne? (A betörés helyett bármilyen más bűncselekményt elképzelhetünk.)

Jó, mondhatja erre bárki, hogy a bűncselekmény az más, itt szabálysértésről van szó. Akkor lássunk egy szabálysértést, a képviselő láthatóan ittasan kíván autót vezetni, tilos helyen szemetel, a kórház mentőbejáratát elállva akar parkolni, vagy nyilvános helyen akar könnyíteni magán. Valóban azt mondja a magyar jog, hogy ezeket a magatartásokat a rendőr nem akadályozhatja meg? Holott a rendőrségi törvény szerint a rendőr köteles „a közbiztonságot és a közrendet, ha kell, élete kockáztatásával is megvédeni”. Sőt, a rendőrségi törvény azt is előírja, hogy „a rendőr jogkörében eljárva köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha a közbiztonságot, a közrendet … sértő vagy veszélyeztető tényt, körülményt vagy cselekményt észlel, illetve ilyet a tudomására hoznak.” A rendőrségi törvényt tovább olvasva azt is látjuk, hogy a rendőr a előállíthatja azt, aki „a szabálysértést az abbahagyásra irányuló felszólítás után is folytatja”.

A képviselők jogállásáról szóló törvény a mentelmi jog kapcsán kimondja: „A képviselőt csak tettenérés esetén lehet őrizetbe venni, és ellene csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával lehet büntető eljárást, valamint szabálysértési eljárást indítani, vagy folytatni, továbbá büntető eljárásjogi kényszerintézkedést alkalmazni.” A szöveg a rendőri intézkedésről nem szól, a rendőr intézkedését nem tiltja, csak a szabálysértési eljárást, a büntető eljárást, vagy a büntető eljárásjogi kényszerintézkedést. Nem véletlenül nem tiltja, ugyanis a mentelmi jog nem a képviselők törvény felettiségét szabályozza, hanem csak attól akarja a törvényhozó hatalom tagjait megóvni, hogy a végrehajtó hatalom szervei önkényesen akadályozzák őket munkájukban.

Azt, hogy a rendőri intézkedés után indul-e szabálysértési eljárás vagy sem, majd eldöntik, és ebben az esetben, ha a szabálysértő képviselő, akkor lemondhat a mentelmi jogáról, és ha nem mond le, akkor az Országgyűléstől a legfőbb ügyész útján kérni kell a mentelmi jog felfüggesztését. Ha pedig a képviselő úgy érzi, hogy mentelmi jogát megsértették, akkor ezt köteles az Országgyűlés elnökének jelenteni.

Az eddigiek alapján két lehetséges értelmezés van, az egyik szerint, ha a képviselő törvényt sért és a rendőr felszólítására sem hagyja abba, akkor a jog tehetetlen, a rendőr nem tehet semmit, illedelmesen elköszön és további kellemes szabálysértést kíván, hiszen a képviselőt mentelmi jog védi, így érinthetetlen.

A másik lehetséges értelmezés szerint a képviselő nem törvény feletti, így sem bűncselekményt, sem szabálysértést nem követhet el büntetlenül, ha tetten érik, akkor a rendőr intézkedhet vele szemben, mégpedig, ha bűncselekmény közben éri tetten, akkor őrizetbe veheti, ha szabálysértés során, akkor felszólíthatja az abbahagyásra, de ha nem hagyja abba, akkor a rendőrségi törvényben szabályozottak szerint ugyanúgy intézkedhet, mint bárki mással szemben.

A gárdamellény-ügyben egy kérdés még nyitva maradt: igaz-e, hogy ha – amint azt a nyilatkozó alkotmányjogász állítja – „a ’szabálysértő’ már belépett az épületbe (ti. az Országházba), senki sem tehet ellene semmit, még az alakuló ülést levezető korelnök sem”. Valóban igaz lenne, hogy az Országházban bárki bármit tehet? Tehát, ha a Jobbik elnöke szó szerint azt teszi, amit a frakciók tanácskozásán ígért, hogy fekete mellényben és fehér ingben jelenik meg az ülésteremben – nadrág, cipő, és alsónemű nélkül –, akkor ebben senki nem akadályozhatja meg? Senki nem akadályozhat meg egy képviselőt abban, hogy közszeméremsértő módon jelenjen meg az ülésteremben?

Vagy, ha ez a kép túl horrorisztikus, vegyünk egy másik példát, valóban senki nem akadályozhat meg egy képviselőt abban, hogy az ülésteremben ittasan, cigarettával az egyik kezében, pálinkás üveggel a másikban, randalírozzon? Más szavakkal, nem akadályozható meg a képviselő abban, hogy az ülésteremben szabálysértést kövesen el? Ha így van, akkor mit jelent a Házszabály azon rendelkezése, hogy az Országgyűlés elnöke „ügyel az ülések rendjére”. Ugyancsak a Házszabályban olvasható, hogy „Ha az Országgyűlés ülésén olyan rendzavarás történik, amely a tanácskozás folytatását lehetetlenné teszi, az elnök az ülést határozott időre félbeszakíthatja”. Továbbá „Ha az elnök nem talál meghallgatásra, elhagyja az elnöki széket; az ülés ezzel félbeszakad és csak az Országgyűlés elnökének összehívására folytatódik.”

Az Országgyűlés ülésén elkövetett szabálysértéssel kapcsolatban is két álláspont lehetséges, az egyik szerint senki semmit nem tehet, a másik szerint a plenáris ülésen az ülést vezető elnök (aki lehet a korelnök – mivel az alakuló ülést ő vezeti –, vagy a megválasztott elnök), a rend fenntartása érdekében intézkedhet, a szabálysértőt a szabálysértés abbahagyására, és az ülésterem elhagyására szólíthatja fel, és ennek elmaradása esetén félbeszakíthatja az ülést.

Ha az új országgyűlés alakuló ülésén a joggal való szembehelyezkedést tétlenül és tehetetlenül tűrő álláspont fog érvényesülni, és az ellenzék és a kétharmados kormánytöbbség csak egymásra mutogat, hogy ki tehet arról, hogy a hatályos jogszabályokat lábbal tiporják, akkor az új ciklus első pillanataiban vereséget szenved a jogállam. Akkor ország-világ azzal szembesülhet, hogy nincs bíróság, nincs jog, nincs törvény, nincs erő, amely a jogállammal szembehelyezkedő erőszakos kisebbség útját tudja állni. Akkor a választók azt láthatják, hogy nem jogkövetőnek, hanem gátlástalannak és erőszakosnak kell lenni, és akkor mindent el lehet érni. Ez alapjaiban kérdőjelezi meg a jog uralmának érvényesülését. Az esemény látványos vesztese hosszú távon a jogrend, rövid távon pedig a rend ígéretével hatalmat szerző új többség lesz.

A szerző jogász