Gyurcsány-ügy, Scheiring-ügy, Pősze-ügy – robbannak a kisebb-nagyobb bombák a perifériális politikai erőtérben, mert a meddő parlamenti politizálás, az ellenzéki pártok csökkenő népszerűsége sorra hozza felszínre azokat az ellentéteket, amelyeket az érintett pártok igyekeznek leplezni, eltitkolni.

Pősze Lajos - még a Jobbik frakcióban

Az elmúlt hetekben azonban az egymást támadó, sőt egymással perben-haragban is álló felek bekeményítettek, s nemcsak árulókról, spiclikről, karrierlovagokról beszéltek, de szankciókkal fenyegettek. A Jobbiknál az a vád, hogy a renegátok a Fideszhez húznak, az LMP vezetésében az MSZP-re célozgatnak, az MSZP-ben pedig Gyurcsány szoclibes törekvéseit minősítik nemkívánatos eretnekségnek. Az elemzők szerint a motivációk között személyes ellentétek, pozíciókeresések, hatalmi ambíciók egyaránt megtalálhatók, s bár a pártok igyekeznek kifelé összezárni, de hasonló „háztáji drámákra” a jövőben is lehet számítani. 

Mindez azért is érdekes, mert a magyar parlament eközben csúcsüzemben törvénykezik, a fülkeforradalom elsöprő erővel törli a múltat, a kormányzópártok gőzerővel építik a szép, új jövőt, s a kevésbé forradalmi hevületű, tanácstalan közvélemény egyelőre csak kapkodja a fejét. Egyrészt megpróbál eligazodni a rázúdított információk tengerében, másrészt megpróbál magához térni a villámgyorsan meghozott intézkedések, törvények, rendeletek okozta sokkok után. Mindehhez azonban segítségre volna szüksége. Ám ebben a tájékozódásban az ellenzéki pártok nem sietnek a „zemberek” segítségére, mert a belső pártharcok felemésztik az energiáikat, s nem jut idejük, erejük, hogy valami alternatívát mutassanak fel az országló hatalommal szemben.

Mindenekelőtt az MSZP ássa elképesztő tempóban a saját sírját. A külső szemlélő hónapok óta figyelheti, ahogy a párt vezetői miként alázzák, fúrják, bírálják egymást, ami mára oda vezetett, hogy a párt szakadása is napirenden van. November óta komoly, nyilvánosság előtt vívott harc zajlik az MSZP-n belül annak eldöntésére, hogy ki legyen a párt arca, hangja, ki, hol mondjon beszédet, mikor és kivel demonstráljon együtt stb. Ezeknek a balos rendezvényeknek elsősorban az egymással rivalizáló Gyurcsány, illetve Mesterházy a főszereplője, de november eleje óta Szanyi Tibornak is gyakran van „jelenése”. 

Szanyi „kapitányról” tudjuk, hogy nem a diplomácia embere. Ő mindig nyers őszinteséggel írja, mondja a véleményét, de még így is meglepetést okozott, hogy november elején lazán árulónak nevezte Gyurcsány Ferencet, aki szerinte belülről bomlasztja a pártját, „kb. százszor” , átverte a pártvezetést, s egyébként is egy kezelhetetlen, követhetetlen ember. Ezt az alaphangot december elején tovább színezte azzal, hogy leszögezte „a párt vörös”, aminek a párton belül " különböző árnyalatai lehetnek", de mivel a Gyurcsány Ferenc vezette csoportosulás a "szivárványra" emlékeztet, ezért a volt pártelnök csak tagozatot hozhat létre, de platformot nem. Újságírói kérdésre azt is kijelentette, immár valódi opció, hogy Gyurcsánynak más pártban a helye, mert az ideológiája gyökeresen eltér a szocialista pártétól. "Gyurcsány Ferenc törekvéseivel szinte maradéktalanul egyet fogok érteni, amennyiben ezeket egy másik pártban fejti ki.” – üzent a szoci szimpatizánsoknak Szanyi, aki szerint "Bár vannak közös céljai a szocialistáknak a Gyurcsány által képviselt politikával, a párt napi működésében a világnézeti különbségek inkább problémaként jelentkeznek". Ezért Gyurcsánynak és követőinek van helye a demokratikus ellenzék soraiban, de csak a „párt szövetségi rendszerében”. 

Már ezt az „üzenetet” sem lehetett félreérteni, ám tegnap a fn.hu-n Medgyessy Péter még világosabban fogalmazott. A volt miniszterelnök szerint a jövőben két-három baloldali párt nagyobb eséllyel vehetné fel a harcot Orbán ellen, mint a mai, belharcoktól sújtott MSZP. Az általa megálmodott három pártnak Gyurcsány, Mesterházy és Szili lehetne a vezetője, mert a Szili-féle párt ”pont beférne a liberalizmusba hajló Gyurcsány-formáció és a klasszikus szociáldemokrata értékeket valló, mondjuk Mesterházy Attila által vezetett alakulat közé. Hogy egyszer majd választási-, utóbb pedig kormánykoalíciót alkothassanak.” 

Medgyessy politikai bölcsességéről majd ítél az utókor, ám az biztos, hogy Gyurcsány Ferencnek értésére adták egykori elvtársai, hogy kívül tágasabb, neki kell távoznia az MSZP soraiból. Ám a tesze-tosza módon politizáló párt ezúttal sem mert határozott nemet mondani. A párt országos választmányának szombati ülése után Simon Gábor elnök azt nyilatkozta, hogy majd jövő februárban születhet meg a végső döntés a platformokról. A párt addig cipeli tovább a megosztottság terhét, s majd az egyeztetések után tisztázza végleg a helyzetet (de akkor mire fel születtek ezek a szimpatizánsokat elbizonytalanító nyilatkozatok?!), ahogy szintén februárban kívánja utcára vinni mindazokat, akik nem értenek egyet a FIDESZ-KDNP antidemokratikus politikájával.

Némileg hasonló a helyzet a Jobbik házatáján is. A pártban nyár óta súlyos csatákat vívnak a „szakpolitikusok" és a „radikális mozgalmárok" (Pősze Lajos rágalmazásért és becsületsértésért be is perelte Toroczkai Lászlót.), ugyanakkor a párt körüli holdudvarban is eldurvultak a viták. Egyesek árulásról, mások megalkuvásról beszélnek, miközben Vona elnök hatalmát megtartva megpróbál közvetíteni (lavírozni) a különböző érdekcsoportok között. Ez azonban – a párt népszerűségvesztésével párhuzamosan – az utóbbi időben egyre kevésbé sikerült. Előbb a Gárda került a konfliktusok közepébe (a nyilatkozatok alapján nehéz eldönteni, hogy ki most az áruló és a hazafi?), majd Pősze Lajos egykori frakcióvezető-helyettes lett az „idegen test”a radikálisok szemében, aki ellen azt hozták fel vádként, hogy Fidesz-bérencként pártszakadásra tört, és több képviselőtársát is megpróbálta kiszervezni a frakcióból. A további konfliktusok megelőzése érdekében ezért a Jobbik országos elnöksége múlt héten egyhangúan a képviselő visszahívásáról döntött, s Pősze már át is ült Szili Katalin mellé a függetlenek közé, miközben – „megvilágosodva” – nyilatkozatháborút indított a volt pártja ellen azt állítva, hogy a Jobbik egy rasszista, anarchista, bolsevik „káoszpárt”. (De vajon ez eddig miért nem volt számára nyilvánvaló?) 

S ez akár jóslat is lehet, mert miközben a Jobbik parlamenti frakciója próbál összezárni, a párt talpasai, radikálisai, egyes vidéki szervezetei nyíltan szembefordultak a vezetéssel, s a szélsőjobbon is komolyabb átrendeződések várhatók. A Magyar Nemzeti Gárda Jobbiknak hátat fordító vezetője, Ináncsi József és a gárdából kivált csoportok a hungaristák közreműködésével máris szövetségre léptek azzal a céllal, hogy a „gárdákat és gárdistákat egységbe fogják”. Nyilatkozatuk szerint „a bujkálókra és áskálódókra kizárás, ha pedig eljön az idő, akasztás vár.” 

Az LMP-ben ez a dermesztő hang szerencsére nem megszokott, de az országos választmányi tagságáról lemondott Scheiring Gábor múlt héten nyilvánosságra került levelének hangvétele enélkül is kiverte a biztosítékot a párt hívei körében. A politikus ugyanis levelében azt állítja, hogy a választmány tagsága a választás után konzervatív és baloldali tömbre szakadt szét, s "ez az elharapózó bandaháborúsdi az LMP végét fogja jelenteni".  Scheiring később az MTI-nek már „árnyaltabban” fogalmazott: nem gondolja, hogy valóban pártszakadás fenyegetné az LMP-t, ő csak az összetorlódott ideológiai, politikai és szervezeti konfliktusokról írt, s az ezekkel kapcsolatosan felmerülő problémák megoldását sürgette. A levéllel kapcsolatban az MTI Schiffer Andrást is megkérdezte, aki kurtán-furcsán úgy fogalmazott, hogy egy nemrégen alakult párt esetében természetes a személyi konfliktusok kialakulása, bandákról azonban nem tud. Az LMP frakcióvezetője arra is kitért, hogy sokkal inkább zavarja az, hogy "már nem első esetben, szocialista párthoz közeli portálokhoz" kerülnek ki a belső leveleik.

Az ellenzéki pártoknál tehát – miközben a FIDESZ úthenger nyomul tovább – pillanatnyilag ez a helyzet. Ezek a pártalakulatok pillanatnyilag nem képesek (s egyre inkább úgy tűnik, nem is alkalmasak) összefogni és megszólítani az embereket (mint azt az általuk szervezett kis létszámú tüntetések is bizonyították). Ehelyett – mint a példák is mutatják – az ellenzéki pártok magukkal, illetve egymással vannak elfoglalva. Az MSZP pártszóvivője például a múlt héten azt állította, hogy a Jobbik és az LMP háttéralkut kötött a Fidesszel, ezért szavazott meg a kormánytöbbség több olyan költségvetési módosító indítványt, amelyet a két ellenzéki párt nyújtott be. Török Zsolt véleménye szerint ezzel az LMP és a Jobbik hitelessége megkérdőjeleződött, és az igazi ellensúly az MSZP maradt. 

Az ember ezek után nem tudja, hogy sírjon, vagy röhögjön! Miközben az ország történelmi helyzetben sorsfordító pillanatokat él át, a pártok ezt az ócska, régi mantrát nyomják, s ássák a gödröt, ahol nemcsak ők, de akár egy nemzet is elsüllyedhet.