szerző:
Horn Gábor
Tetszett a cikk?

Se pénz, se kapacitás, se apparátus nincs arra, hogy Magyarország egyik pillanatról a másikra átálljon a digitális oktatásra. A home office-szal terhelt szülőknek pedig tanárokként kell fellépniük. Vélemény.

Koronavírus – a második év
Több mint egy év telt el azóta, hogy a kínai hatóságok egy új, sebesen terjedő vírus felbukkanását jelentették a WHO-nak. Aligha akad azóta olyan ember a világon, aki ne hallotta volna a Covid–19 kifejezést, és mind többen gyászolnak rokont vagy barátot, akivel az új betegség végzett, miközben egzisztenciák dőltek romba hetek alatt, és a teljes életünket átírta a járvány. Mostanra elkészültek az oltások is, ami viszont nemcsak reményt, de ismét rengeteg kérdést is felvet, miközben a vírust nem hogy megállítani nem sikerült, de újabb mutációja is fenyeget. E harc a részleteit találja meg cikksorozatunkban.
Friss cikkek a témában

A későn eszmélő is eszmél – helyénvaló, hogy a miniszterelnök elrendelte az otthonról való tanulást. Jó, hogy a gyerekek nem járnak be az intézményekbe, jó, hogy nem csellengenek, hanem van feladatuk. Orbán döntése, ha megkésetten is, fontos döntés volt. Sok minden hiányzik persze a digitális oktatás hatékony üzemeltetéséhez.

Azaz legalább olyan hatékonytalannak tűnik, mint a hagyományos, és persze ismét azok járnak jól, akiknek státuszukból és vagyonukból adódóan amúgy is módjuk lenne otthoni taníttatására.

Az élsport támogatása és az egyházak mértéktelen pénzelése kevéssé időszerű - lenne honnan pénzt átcsoportosítani. Ezek persze sérthetetlenek a NER hierarchiájában. Ha Orbánon múlna, csak „az összevissza kapkodásban/a rendszertelen őrületben” bízhatnánk.

Se pénz, se kapacitás, se apparátus nincs arra, hogy Magyarország egyik pillanatról a másikra átálljon a digitális oktatásra. Az anyagi és hozzáértésbeli hiányosságoknál is nagyobb akadály az a végtelenül terméketlen, a korszerűséget ideológiai alapon tagadó közhangulat, amelyhez a tanárok eddig kényszerűségből alkalmazkodtak. Miből nyerjen ihletet a somogyi tanító a gyerekek egyenlőtlen otthoni felszereltségének áthidalásához, ha eddig azzal nyomták le a torkán a NAT avasabb passzusait, hogy megvédenek a hanyatlástól, és azt kellett beadnia a szülőknek, hogy informatika-oktatásra a fejlesztés helyett célzatosan a lombfűrésszel való egyesülés vár?

Milyen alapon várunk el számítástechnikai ismereteket az alulfizetett, szabad idejüktől javarészt megfosztott tanároktól egy olyan országban, ahol a miniszterelnök technofóbiája mértékadó?

Ami az eszközök nemlétét illeti, a javarészt mindenki számára hozzáférhető köztelevízió kulcsszerepét talán mára felismerte az akciócsoport, a kivitelezés azonban sántít. Amíg közösen reméljük, hogy az izgága tinédzserek megszokják annyira a kamera jelenlétét, hogy természetismeret óra néven nem arról fogják zavarukban kérdezni a biológust, hogy a macska vedlik-e, akár ki is lehetne használni a televízió sajátosságait. Annál is nyilvánvalóbb a kép és a vizuális történetmesélés életünkben játszott szerepe, mint amikor tizenöt éve elkezdtük bevezetni a mozgóképkultúra oktatását a tananyagba.

Lehetne nagyszerű történelmi filmeket, természetfilmeket, tudományról mesélő dokumentumfilmeket és tudósokról szóló életrajzi filmeket vetíteni, amit kritikusok és tanárok együtt vezethetnének fel, a gyerekek pedig egy közösen szerkeszthető dokumentumban vitathatnák meg benyomásaikat. A Médiaklikk oldala pedig eközben évfolyamokra és tantárgyakra bontott gyakorló feladatokkal és tesztekkel segíthetné a tanárok munkáját.

Mellesleg nem szégyen elfogadni a segítséget nálunk szerencsésebb országok nagyvonalú és jóindulatú szakembereitől. A példás oktatási rendszerű Észtország különböző közismereti tárgyakhoz tartozó applikációk használatának magyarázatát ajánlotta fel az egész világ számára.

Egyelőre ebből nem kérünk – az igaz módszert kivívjuk magunknak!

Csakhogy ebből az lesz, hogy a szülőnek tanárként kell fellépnie. Gondoljunk csak bele a kihívás lehetetlenségébe, egy többgyermekes anyuka helyzetébe, aki miközben azon szorong, hogy a munkahelyén most online helyt álljon, három évfolyam öt tantárgyából kell, hogy felkészülten segítséget nyújtson. Nonszensz.

A kormány elégtelen vagy rosszindulatú intézkedéseinek állandó orvossága a rendszer kijátszhatósága. A szerencsésebb iskolák és családok tudják, hogy nem a tananyag hiánytalan átadása a cél, hanem a gyermek idejének hasznos kitöltése. Az általános szellemi fejlődés biztosításához valószínűleg nem is árt az átmeneti kiszakadás az EMMI túlzsúfolt, túlpörgetett, mégis visszafordíthatatlanul hervasztó intézményeiből – van idő a csendes szemlélődésre, a gesztenyék méret szerinti csoportosítására, a közös főzésre és további fontos elfoglaltságokra.

Azonban ahogy a sávszélesség, úgy a szabadelvűség is luxus, hiszen a szigor kultuszát voltak kénytelenek implementálni a legjobb indulatú pedagógusok is. Ezért aztán itt az idő, hogy összeszedje magát a felelős szervezet és rendbe tegye az M5 új műsorát.

És akkor visszatekintve elmondhatjuk majd, amire senki nem gondolt az előző évtized végén: a NER köztévéjében valami értelmes is történt.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!