Nála fiatalabban szinte el sem lehetett kezdeni a pénzügyi pályát: alighogy hazatért a hadifogságból, befogadta az apparátus. Édesapja cipész volt, vele együtt raboskodott a Szovjetunióban, ahol a papa sajátos „szalont” alakított ki: dolgoztak a raboknak és a tiszteknek, még minisztereknek is. Apja egyik szaktársa irányította Pulai Miklóst a Pénzügyminisztériumba is, ahol a miniszteri titkárságról poétikusan ifjan, harmincévesen a miniszterhelyettességig vitte. Közben elvégezte a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemet.

Népszerű volt, és pályája is emiatt tört meg átmenetileg. 1956-ban beválasztották a Pénzügyminisztérium Forradalmi Bizottságába, ami idővel megbocsáthatatlan bűnnek bizonyult. Bár személyesen ismerte Kádár Jánost, még a párt első titkára sem volt abban a helyzetben, hogy megvédje. Mert egyebek mellett olyan súlyos bűn tapadt a nevéhez – legalábbis a kortárs visszaemlékezők szerint ez bizonyult perdöntőnek –, hogy kifakadt a szovjet csapatok bevonulása ellen. Nyilvánosan.

Az Országos Takarékpénztár akkori elnöke, László Andor adta meg az újrakezdés lehetőségét. A pártból kizárt és sokszorosan megvádolt miniszterhelyettesből osztályvezető-helyettest kreált. Ám feladata ennél fontosabb volt. Pulai Miklós elképzelései alapján új üzletág jött létre, a tervgazdaság egyetlen lakossági bankja elkezdte a lakásépítések finanszírozását. Ez volt akkor az alternatíva, hogy valaki ne kiutalással jusson lakáshoz, hanem az árat megfizetve, saját tulajdonba vegye otthonát. Az OTP kezdetben évi ezer-ezerötszáz lakást építtetett, ezzel vette kezdetét a honi lakáspiac.

A polgári bankszakmában edződött László Andor 1963-ban a Magyar Nemzeti Bank elnöke lett, és vitte magával Pulai Miklóst, aki a reformközgazdászok meghatározó alakja, egyik fő államigazgatási kapcsolata lett. 1980-ban, némiképp váratlanul, az Országos Tervhivatalba teleportálták, szintén elnökhelyettesnek. Addig már nagyjából egymilliárd bankjegyen szerepelt a neve, az akkor új ezerforintosra viszont már nem került rá. A rendszerváltást levezénylő Németh-kormányban a gazdasági reformbizottság elnökhelyettese volt, majd 11 éven át a Magyar Bankszövetség főtitkára. Kulcsszerepe volt abban, hogy az 1968-as, majd a későbbi reformokkal a keleti blokk legélhetőbb lakhelyévé vált Magyarország. És kulcsszerepe volt abban is, hogy Magyarországon a jegybank és a kereskedelmi bankok szétválasztásával megteremtődtek a modern bankrendszer alapjai.

De ezek csak a legszűkebb életrajzi adatok, kiragadott példák abból az életműből, amelyet a kortárak napestig folytatnának, anekdoták ezreivel. Mert Pulai Miklós személyének lényegét kvalitásai adják: vagánysága, kedvessége, hűsége, szakmaszeretete, életvidámsága – és tudása. A nemrég elhunyt pályatársnak, barátjának, Tímár Mátyásnak mindvégig támasza volt, és korát meghazudtoló eleganciával élt: tartotta a kapcsolatot a külvilággal, tisztában volt a napi eseményekkel, be-betelefonálgatott Bolgár György Megbeszéljük! című műsorába, talán még a személyét övező tiszteletből is merített.

Tavaly májusban a Magyar Közgazdasági Társaság a Közgazdász Életműdíjat ítélte oda neki, ami manapság a díjazotthoz méltó vagányságnak tekinthető, mert az Orbán-kormány igazságügyi minisztere, Navracsics Tibor 2013-ban megvonta tőle a Szűrös Mátyás köztársasági elnöktől kapott kitüntetése után járó nyugdíjpótlékot. Pulai Miklós 2014 februárjában nyílt levélben ironizált ezen: Minthogy Ön csak a „pótlékot” vonta el, a kitüntetésem változatlanul érvényben maradt. Jól gondolom? Ha jól gondolom, akkor a kitüntetést továbbra is beírhatom az életrajzomba. A korrektség kedvéért azonban lábjegyzetként hozzá kellene tegyem, hogy a vele járó „pótlékra” „érdemtelennek” minősített egy a miniszter által felkért, tanult történészekből álló bizottság. Helyesen gondolom?

Így lett korosztályának legidősebb Nemecseke.