Az értesítés funkció az alábbi böngészőkben érhető el:
Chrome 61+, Firefox 57+, Safari 10.1+
Nem tudom, nemzettársaink mikor ébrednek rá, hogy magyar állampolgárságuk – választójog ide vagy oda – tartalmatlan, egy nemzeti színű nejlonba csomagolt semmit kaptak, vagy annál is rosszabbat. Boldoghy Olivérnek is feltűnt már, hogy: „Magyarországi lakhelyem nincs, magyar okmányokkal nem rendelkezem, ottani személyigazolványt pedig csak úgy tudok szerezni, ha bejelentett címem van.” Bejelentett lakcím nélkül szavazni lehet a magyar parlament összetételéről, életben maradni, családot eltartani viszont nem; igaz, adókat és járulékokat se kötelező fizetni. Valakik minderről elfelejtették felvilágosítani a komáromi művész-vállalkozót. Tökéletesen jóhiszemű vagyok: valakik becsapták Boldoghy Olivért.
Egy ország élén nem állhat olyan ember, aki környezetével együtt mást mond délelőtt, s mást délután. Az is rossz, ha törvényjavaslatok és előkészítetlen tervezetek kapcsán kormányon és frakción belül úgy vitatkoznak, alkudoznak, szavaznak – véleményüket akár óránként változtatva – társadalmi csoportok, gazdasági ágazatok, régiók sorsáról, mintha azok egy össznépi társasjáték leüthető, kicserélhető bábui volnának. Ez a politika és politikusi magatartás most a csőd szélére juttatott minket, s itt az ideje a konzekvenciák levonásának. Voltak már miniszterelnökök ebben az országban, akik ilyen helyzetben tudták, mit kell cselekedni.
Két hétig azt gondoltam, én vagyok a Fidesz legfélelmetesebb ellensége. Kicsit túlértékelem magam, persze, de szorozzuk be személyemet nagyjából másfél millióval. Az lett volna a rendszer a dologban, hogy az „adósrabszolgaságból” (egyébként, esküszöm, van ilyen fogalom!) azért akar a kormány nagyon sürgősen kiszabadítani, mert – Argentína mintáját követve (lásd alább) – szeretné leértékelni a forintot.
A második kerületi időközi választás eredményét lehet sokféleképpen magyarázni, lehet alacsonynak hazudni a valójában e műfajban magas részvételt, de ettől még tény marad: a választás nyertese a Fidesz mellett a szocialista párt; mindenki más - az LMP, a Jobbik és a Jer Egyet Szexelni nevű szervezet - veszített.
Ez a század is az amerikaiaké lesz, állítja Mitt Romney, az egyik lehetséges republikánus elnökjelölt, Vlagyimir Putyin, aki összehasonlíthatatlanul esélyesebb az orosz elnöki címre, mint Romney az amerikaira, egyenesen új Eurázsiai Uniót vizionál, amely sokkal gyorsabban haladhatna, mint az Európai Unió, hiszen ez utóbbi még 54 évvel az alapító szerződés után „sem áll teljesen készen”. A lufiknak azonban az a dolguk, hogy előbb-utóbb kipukkadjanak.
A történelemtanításra újra fenyegetően vetül valamiféle államideológia árnya. A már nyáron tervbe vett, de azóta realizálódott Kerényi-projekt apropóján felidézzük Lőrinc László történelemtanár szeptemberi írását a HVG-ből.
A termék származási országa nagyjából az utolsó szempont, amire egy bevásárlásnál figyelünk. Ahogyan az se sokat számít, hogy a bolt magyar vagy külföldi tulajdonú-e. Eddig így volt. De eztán lesz jó hipermarket is, amely áraival és kínálatával persze ugyanúgy lenyomja a helyi kisboltot, mint a többiek – de legalább piros-fehér-zöld színekben teszi.
Amióta Kövér idiótának nevezte az Emberi Jogok Európai Bíróságának tagjait, egyetlen ellenzéki párt sem szólította fel lemondásra. Ez súlyos hiba. Tokfalvi Elek írása.
Mérsékelt konzervatívok, demokrata jobboldaliak - Gyurcsány Ferenc többek között azzal próbálja magát ideológiailag megkülönböztetni a valamiféle baloldali fordulatot emlegető szocialista ellenfeleitől, hogy a liberálisok mellett a fenti jelzőkkel leírható csoportokat is integrálni kívánja saját formációjába. Legalábbis ezt állítja. De mit szól ehhez egy "mérsékelt konzervatív"? Panyi Szabolcs írása.
A Szabadság Kör alapító tagja nyílt levelet intézett a társaságot vele együtt létrehozó Gulyás Gergelyhez, Hankiss Ágneshez és Szájer Józsefhez, amelyben értetlenségét fejezi ki, hogy az idei Jogtipró-díjat miért Daniel Cohn-Bendit, és miért nem Orbán Viktor kapta.
Ez a valóságról tudomást nem vevő, új gondolatoktól elzárkózó rendszer persze előbb-utóbb komoly gondokhoz vezet. Aztán amikor kiderül, hogy nagyon nagy baj van, mert mégsem sikerült a magyar csoda, akkor jön a kapkodó egyenlegkiigazítás, ami rendszerint nem épül másra, mint a kormányzat számára amúgy is látható adózók terheinek további növelésére.
Az elmúlt hetekben a hvg.hu Vélemény rovatának több írása is foglalkozott az új közoktatási törvénytervezettel. Seres László és Babarczy Eszter véleménye után most Winter Ádám írását olvashatják.
Eddig csak amiatt lehetett ostorozni a bíróságokat, hogy igazgatásukat egy külső ellensúly nélkül működő, zárt, oligarchikus testület látta el. Az Országgyűlés által a bírák közül választott Országos Bírósági Hivatal mindenható elnöke viszont úgy fogja fékek nélkül igazgatni az igazságszolgáltatást, hogy függetlensége is megkérdőjelezhető lesz. Az igazságszolgáltatás függetlenségének fenyegető aláásása pedig az utolsó szögek egyike a jogállam koporsójában.
Karsay Dorottya kétségtelenül nő, tehát a Mandiner konzervatív szerzőjének (európai értelemben vett keresztény, jobboldali értékrend) elsőként a dugás jut róla eszébe (természetesen kizárólag gyermeknemzés céljából), de elfelejti hozzátenni, hogy utána a konyhában a helye, mert olyankor megéhezik az ember.
Az új felsőoktatási törvény tavasszal „véletlenül” kiszivárgott koncepcióiról és a kormány által elfogadott változatról szóló viták és tiltakozások közepette szinte alig esik szó arról, hogy mi is voltaképp az egyetem. Hogyan kellene működnie? Kié egyáltalán: az államé, a rektoré vagy a diákoké? Abban még az új törvényt ellenzők is egyetértenek, hogy az eddigi helyzeten mindenképpen változtatni kell: de nem mindegy, hogyan.
A Gyurcsány-fanclub egyre inkább a viccbéli agresszív kismalacra hasonlít, aki ül a gödör alján, és amikor az arra járó róka lekiált, hogy „várj, hozok létrát”, akkor az fölüvölt, hogy nem várok. Már sehol sincsenek, semmijük sincs, de látványosan megvetnek mindenkit, aki nem olyan, mint ők. Ha Sólyom László élesen és nyilvánosan bírálja az alkotmányt, akkor egyikük biztosan megírja, hogy Sólyom most már tényleg szégyellje magát. Így kell a demokratákat összefogni. Azt viszont egyikük se veti föl, hogy a lojalitásuk jutalmaként micsoda rettenetes figurákat kell elviselniük. Nemcsak a „nemzeti oldal” jelesei nem tették soha szóvá Szijjártót, hanem a legendás kritikai értelmiség se mondta azt Gréczyre, hogy „fúj, Feri, ezt vidd innen”. A minőségnél fontosabb a kötelékben repülés.
Arra találták ki a jogállamot, hogy a jog uralmát kelljen elviselnünk, és ne az önkényre hajlamos, szubjektív emberi tényezőnek legyünk kitéve. Különben az olyan jogi kreténséget is képes lesz befogadni az igazságszolgáltatás szervezete, mint a volt miniszterelnök terrorcselekményére vonatkozó feljelentés.
Aki látott már iskolát, pláne „problémás” iskolát közelről, csak a legvadabb paranoia sugallatára képzelheti, hogy a fő probléma itt az, politikai kinevezett-e az igazgató. Naná, hogy az. Akkor is politikai kinevezett, ha az önkormányzat nevezi ki (valamilyen, gyakran elég álságos, választás vagy konzultáció után). A helyi közösség pedig boldog, ha a polgármesterük elősegíti a szegregációt – hallottam én már SZDSZ-es polgármesterről, iskolaigazgatóról, aki szigorúan megtiltotta, hogy a cigányok „felköltözzenek” és ott rontsák a levegőt. Elvégre neki a választóinak kell megfelelnie. Mire a cigány választók többségben lesznek, addigra iskola se lesz. Vagy halmozottan hátrányos iskola lesz. Az állami kinevezés nyilván nem számolja föl a szegregációt, de legalább nem teszi politikailag kötelezővé.
Amire a Dörner/Csurka páros a fővárosi színházi életben felhatalmazást kapott, pontosan megfelel annak, amit mostanában az oktatási szférában keresztülvisznek. H. Rózsáék új, államfüggő hierarchiát építenek ki, amelybe a gyermeknek is be kell tagozódnia, ha lehet, legalulra, hiszen ő a magyar jövő záloga, őt kell betörni a rendszerbe. A Hátországba.
Budapesten megfagyott két hajléktalan, akiket gyaníthatóan bűnözők vertek meg és vetkőztettek le előzőleg. A józsefvárosi hontalanokat üldözőbe vevő polgármester pedig időközben a Fidesz első számú hajléktalanügyi szakértője lett. Balavány György írása az elesett embertársaink elleni állami és magánerőszakról.
Ha egy harckocsi kétszer is legördülhet a gyártósorról, akkor 600 felújított orvosi rendelőt hányszor lehet sikerként eladni?
Nem csak a száguldozókkal van baj.
Az öttusaszövetség elnökének ezüstérmét is megszépítette Gulyás Michelle aranya.
