Van 10 jótanácsunk, ha szeretné biztonságban tudni mobilos adatait

Telefonszámok, email-címek, családi és más személyes fotók – csak néhány példa azokra az érzékeny adatokra, amelyeket a mobiljainkon tárolunk, és akkor még nem beszéltünk a számlaszámokról, bankkártyaadatokról vagy épp máshol használt jelszavainkról és kódjainkról.

Az okostelefonok valójában kisméretű számítógépek, és mint ilyenek, könnyedén a rosszindulatú hackerek, adatrablók célpontjává válhatnak. A hordozható készülékek védelmét azonban még ma sem vesszük eléggé komolyan, annak ellenére, hogy a blockchain-alapú fejlesztésekkel foglalkozó SelfKey idei jelentése szerint csak 2019-ben mintegy négymilliárd hasonló adat (hitelkártyaszám, otthoni cím, stb.) került rossz kezekbe az adatlopások során. Pedig csak néhány lépésre lenne szükség, hogy biztonságban tudhassuk az adatainkat, lássuk, melyek ezek!

1. Rendszeresen frissítsük az operációs rendszert és az appokat!

Sokan azzal halasztják el a frissítést, mert „mindig a legrosszabbkor jön a figyelmeztetés”, mások pedig egyszerűen sajnálják azt a pár percet, amíg a telefon letölti és telepíti a legfrissebb verziójú operációs rendszert, vagy az érintett alkalmazásokat.

Pedig ez nagy hiba, mivel az ilyen verziófrissítésekben gyakoriak a különféle biztonsági réseket betömő javítások. Az eféle biztonsági réseket a rosszindulatú hackerek persze ismerik és nem félnek kihasználni, így aki nem frissít időben, gyakorlatilag kiírja a homlokára, hogy „itt vannak az adataim, vigyétek őket!”. Minél tovább halogatjuk a telepítést, annál nagyobb kockázatot vállalunk.

Különösen veszélyes ez a kis-, és középvállalkozások esetén, ahol a munkatársak a saját készülékeiken keresztül érik el a céges levelezést, esetleg más fontos adatbázisokat, így, ha hasonló cipőben jár, gondoskodjon róla, hogy a kollégák rendszeresen foglalkozzanak a készülékek karbantartásával.

2. Használjuk a képernyőzárat!

Persze, tudjuk, idegesítő lehet folyton beütni a nyitókódot, berajzolni a feloldáshoz szükséges mintát, vagy épp az ujjlenyomat-felismerő szenzorral hadakozni, ha elsőre nem ismerte fel az ujjunkat, azonban még mindig így járunk jobban, mintha bárki egyetlen suhintással hozzáférhetne a digitális életünket tartalmazó készülékhez.

Jó esetben legfeljebb valamelyik trollkodó barátunk fog posztolni valami viccesnek szánt tartalmat a közösségi oldalunkra, de rossz esetben az őrizetlenül hagyott telefonról hívásokat indíthatnak a nevünkben, üzeneteket küldhetnek másoknak, de akár a bankszámlánk tartalmától is hamar megszabadíthatnak, ha nem „zárjuk az ajtót”.

Természetesen itt is érvényes a szabály, hogy igyekezzünk minél kevésbé kitalálható kódot alkalmazni, vagyis ne a születési évünket adjuk meg a feloldáshoz és lehetőleg ne olyan számkombinációt használjunk, ami máshol is védi bizonyos adatainkat.

3. Használjuk a telefonok távoli ellenőrzésének lehetőségét!

Ha a telefont ellopják, vagy elveszítjük, az anyagi kár már önmagában is elég bosszantó, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy az adataink is rossz kezekbe kerültek. Szerencsére ma már az iOS és az Android operációs rendszert futtató készülékeken is található olyan funkció, amelynek segítségével egy külső számítógépre bejelentkezve megnézhetjük, hol tartózkodik a készülék (ha a tolvaj bekapcsolva hagyta), de akár a csengőhangot is bekapcsolhatjuk, ha csak arról van szó, hogy valahol a lakásban elhagytuk. Ha viszont az előbbi esetről van szó, akkor távolról akár törölhetjük is a készülék tartalmát, így csak a hardvert „bukjuk”.

4. Óvatosan használjuk a wifit és a Bluetooth-kapcsolatot!

Az ingyen wifi jó dolog, de csak akkor, ha jelszóval védik. A nyilvános, bárki számára elérhető csatlakozási pontok azonban könnyű prédának számítanak az adatrablók számára. Különösen a nagy átmenő forgalmú helyeken, mint a plázák, repülőterek és hasonlók, hiszen itt kicsi a lebukás esélye, cserébe rengeteg a potenciális célpont.

Ha csak tehetjük, kerüljük az ilyen csatlakozási lehetőségeket, használjuk a mobilinternetünket, sőt, amikor csak tehetjük, kapcsoljuk ki a wifit a telefonunkon, ezzel is csökkentve annak lehetőségét, hogy illetéktelen férkőzzenek az adatainkhoz. A Bluetooth-csatlakozással hasonló a helyzet, ha csak lehet, kapcsoljuk ki – ezzel az akkumulátort is kíméljük.

5. Használjunk kétlépcsős azonosítást!

Persze ez is „kényelmetlenséget” jelent, – ha azt a plusz 20 másodpercet annak tekintjük –, cserébe ez az egyik legbiztosabb módja adataink megóvásának. Általában annyiról van szó, hogy ha be akarunk lépni valahova, a jelszavunk mellett egy más csatornán – emailben, sms-ben – elküldött biztonsági kódot is be kell ütnünk, ami még akkor is meg tudja védeni az adatainkat, ha a jelszavunkat kitalálták vagy más módon megszerezték. Fontos funkció, használjuk minél több helyen!

6. Ügyeljünk az alkalmazásainkra!

Az applikációk telepítése során az adott alkalmazások hozzáférést kérnek a telefon egyes részeihez – például a képtárhoz, a kamerához, vagy a mikrofonhoz. Persze van, amikor erre szükség van, hiszen egy fotós alkalmazás nem sokra menne, ha nem engednénk meg, hogy használja a kamerát.

De amikor egy ártatlan játék kéri, hogy hadd bonyolítson le telefonhívásokat a nevünkben, akkor érdemes lehet gyanakodni és megtagadni a kérést – bár ilyen esetben érdemesebb sarkon fordulni és törölni a szóban forgó alkalmazást.

A készülék beállításai között megnézhetjük, hogy melyik applikációnak milyen engedélyeket adtunk, ezeket akár utólag felül is vizsgálhatjuk, ha úgy érezzük, hogy indokolatlanul próbálnak hozzájutni bizonyos adatainkhoz.

7. Ne dőljünk be a kéretlen leveleknek!

Az adatrablók egyik ma is kiválóan működő eszköze az olyan levelek szétküldése, amelyek rosszindulatú kódot, fertőzött csatolmányt, vagy valamilyen obskúrus weboldalra mutató hivatkozást tartalmaznak.

Különösen veszélyesek azok az adathalász (phising) levelek, amelyek megszólalásig hasonlítanak például a bankunk vagy mondjuk a gázszolgáltatónk által küldött levelekre, ezért mielőtt megnyitnánk a csatolmányt, vagy kattintanánk a benne található linkekre, ellenőrizzük a feladó pontos címét, de a szöveget is alaposan olvassuk át, mert ha furcsa, oda nem illő – feltehetően géppel fordított – mondatokra bukkanunk, erős a gyanú, hogy valaki meg szeretne támadni bennünket.

Az ismerősöktől kapott levelekkel is legyünk óvatosak, ha olyasmit küldenek, ami nem jellemző rájuk, érdemes más csatornán – telefonon vagy személyesen – megkérdezni, hogy valóban ők voltak-e a feladók.

8. Rendszeresen mentsük az adatainkat!

Még a legjobb védelem esetén sem lehetünk benne 100 százalékig biztosak, hogy az adatinkat nem éri valami baj. Elég csak arra gondolni, ha mondjuk tönkremegy a telefonunk, máris egy csomó mindent elvesztettünk, az esküvői fotóktól kezdve az összes telefonszámunkig, ami már önmagában is elég bosszantó.

Operációs rendszertől függően a készülékeken be lehet állítani, hogy milyen gyakorisággal hajtsanak végre biztonsági mentést, ahogy azt is megadhatjuk, hogy a felhőbe, vagy a saját számítógépünkre készüljön a másolat. Használjuk és ne sajnáljuk rá az időt, az első adatvesztésnél ugyanis átkozni fogjuk azt a pillanatot, amikor ezt elhalasztottuk!

9. Használjunk vírusvédelmet!

Ahogy említettük, az okostelefonunk egy számítógép, amit ennek megfelelően fel kell vértezni védelemmel! Szerencsére ma már számtalan antivírus-alkalmazásból válogathatunk, sőt, akár az otthoni számítógépünkön használt szoftvernek is valószínűleg elérhető már a kifejezetten okostelefonokra fejlesztett változata.

Aki a költségektől retteg, azt megnyugtatjuk: pár száz forintos tételekről van szó, de elérhető több nagynevű IT-biztonsági cég ingyenes alkalmazása is, ezek közül legalább egynek a telepítését vétek lenne kihagyni.

10. Tudjuk, mit töltünk le!

Itt most elsősorban az alkalmazásokról van szó: szerencsére a hivatalos app-áruházak, mint az App Store vagy a Google Play Áruház igyekeznek mindent megtenni, hogy kiszűrjék a rosszindulatú alkalmazásokat, de előfordulhat, hogy külső weboldalról akarnak ránk tukmálni valamilyen applikációt. Ez nem azt jelenti, hogy egyből ki akarnak bennünket rabolni, de ilyen esetben nem árt résen lenni és alaposan utánanézni, hogy mennyire megbízható forrásról van szó.