Az MSZP a parlamenti választási kampányban fontosnak érezte, hogy döntsön az októberi önkormányzati voksolásra állítandó fővárosi listájától, és egyben megnevezze főpolgármester-jelöltjét - mutat rá Török Gábor politológus.
Bokros Lajos sokat kockáztatott, amikor nevét adta az MDF terveihez, de megkapta azt a reményt is, hogy diadalmasan térjen vissza a politikába - írja Török Gábor politológus.
A Fidesz saját dugájába dőlt, a balliberális oldal pedig most ássa a vermet, amibe esetleg a jövőben fog belezuhanni. Így összegezhető az Országos Választási Bizottság (OVB) állandó tagjainak jelölése-választása. Nyolc éve a Fidesz delegálta és választatta meg a parlamenttel az OVB valamennyi tagját. Az idén a törvényhozás balliberális többsége az OVB-be – egyetlen kivétellel – saját embereit ültette be. Pedig a választás eredményét hitelesítő grémiumnak kerülnie kell a részrehajlás gyanújának árnyékát is.
A Fidesz kampányában az erő fogalomköre nemcsak a retorikában és szóhasználat tekintetében vált dominánssá, hanem a párt megnyilvánulásait is egyfajta finomra hangolt erőkultusz hatja át. Ez kihat a párt harcmodorára, érvrendszerére és a tartalmi mondanivalóra egyaránt. A Fidesz kommunikációjának rendezőelvét is az erős kormányzás – erős állam – erős Magyarország hármas egysége alkotja, véli Novák Zoltán, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatásvezetője.
Bauer Tamás hozzászólásában fölöttébb károsnak tartja a Fidesz kétharmados többségét a következő Parlamentben, ellentétben Babarczy Eszterrel, aki korábban a kétharmad előnyeiről írt. Babarczy válaszol Bauernek, kitartva előző cikkének állításai mellett. Mindkét írást az alábbiakban közöljük.
Folyik a választási kampány, egyre több a gyanúsítgatás, a rágalom, szaporodnak a leleplezések, legyenek akár hamis, akár valódi tényeken alapulók. A kellő időben nyilvánosságra hozott „időzített bombák” ugyanis befolyásolhatják a bizonytalan választók pártválasztását.
Lehet és kell is bírálni Orbán Viktort, ha elhallgatja ígéretei teljesülésének gazdasági, társadalmi és emberi árát. Ám hiteltelen a bírálat azok szájából, akiknek egy kritikus szavuk sem volt a 2002-es és 2006-os választás balliberális győzteseinek felelőtlen, populista, a következményekről hallgató vállalásaira, illetve akik teljes mellszélességgel kiálltak a gyurcsányi megszorítások mellett, Orbán várható takarékossági lépéseit viszont már jó előre fúrják. Azoknak a jobbosoknak a hitelessége is megkérdőjeleződik, akik a megszorítást csak akkor tekintik népnyúzónak, ha balról jön.
A baloldali sajtó és a liberalizmust és parlamentáris demokráciát féltő elemzők szemében a rettegett kétharmad a minden áron elkerülendő eredmény a 2010-es parlamenti választáson. Ez a félelem érthető, de szerintem megalapozatlan. Mi több, kifejezetten előnyös lenne egy kétharmados Fidesz-győzelem.
Egyik vezető hírportálunk felmérése szerint Havas Henrik is bekerült a legunalmasabb tévés arcok közé. Talán okkal: a celebesedett „tanár úr” már régóta olyan médiabóvlit termel, amire egyre kevesebben kíváncsiak.
A politológus szerint a kérdés most már nem az, hogy 2010-ben bővül-e egy új szereplővel a politika, hanem sokkal inkább az, hogy lehet-e még ennél is nagyobb a Jobbik által okozott meglepetés.
A politológus szerint az MDF vezetői óriási energiákat mozgósítottak az elindulásra, elsősorban az SZDSZ becserkészésére.
Érettségi bizonyítvány-botránya ellenére nem hajlandó felállni Ózd polgármesteri székéből Benedek Mihály. Kilépett az MSZP-ből és függetlenként ősszel újra indul a polgármesteri székért.
Húsz évvel a rendszerváltoztatás után a társadalom jelentős része bizalmatlan az állammal, a jogszolgáltatással és a politikai elittel szemben. Általános az a vélekedés, hogy ez az uralmon lévő elit immorális, korrupt és mindennek a tetejében nem jól vezeti az országot. Mindezek ellenére a magyar rendszerváltoztatás nem tekinthető kudarcnak. A demokrácia politikai intézményei kiépültek. Az állami tulajdont felváltotta a magántulajdon. A politikai elit gyenge teljesítménye ellenére az ország húsz év alatt sokat gyarapodott.
A Fidesz szempontjából nem, de Orbán szempontjából lehet tétje annak, hogy lesz-e vita a kormányfő-jelöltek között.
Nem lenne jó, ha szekuláris társadalmunkban a politika valláspótlékká degradálódna. Hitvitákkal, boszorkányperekkel, egymást agresszíven téríteni próbáló, majd kiközösítő családtagokkal, fegyverforgató pártmisszionáriusokkal.
Nem tehetek róla, Demszky Gábor legutóbbi városházi beszéde, és a szemmel láthatóan zavarodott, mentegetőző főpolgármester egész megjelenése az MSZMP egykori főtitkárának, majd elnökének utolsó fellépését idézte fel bennem. Döbbenten meredtem magam elé: lehet, hogy a demokratikus ellenzék egykori vezéralakjának még mandátuma lejárta előtt távoznia kell a főpolgármesteri székből, karrierje ugyanolyan dicstelen véget ér, mint ádáz ellenfelének, Kádár Jánosnak?
Orbán Viktor múlt pénteki évértékelője nem lepte meg a közönséget, nagyjából Bokros Lajos „orbánértékelő” beszéde is a várt eredménnyel zárult, sőt Mesterházy Attila reakcióira is számíthatott a nagyérdemű. Mindenképp figyelemreméltó azonban a beszédek illetve év(tized)értékelők internetes elő- és utóélete, amelyek talán egy új vitakultúra alapjai is lehetnek – állapítja meg Antal Attila a Méltányosság Politikaelemző központ munkatársa.
2009-ben és 2010-ben egyre gyorsuló ütemben kerülnek az ügyészség látókörébe és a nyilvánosság elé a minimum gyanús, de leginkább nyilvánvaló disznóságok. Az állampolgár lelkesedését a saját állama működése iránt ez persze még jobban lankasztja – ha ugyan volt még némi bizalom néhány különlegesen jóindulatú polgártársban a költségvetési pénzek sorsát illetően
Az Urbanlegends.hu blog Orbán Viktor évértékelő beszédének egy különös részére hívja fel a figyelmet.
A jelöltajánlás módszerei közül a kopogtatócédula-gyűjtés ad alkalmat a legtöbb visszaélésre, az elmúlt két évtized öt választása erre enged következtetni. Látszólag kiküszöböli a pénzt, épít az állampolgárok becsületére, demokrácia iránti elkötelezettségére, valójában a kopogtatócédulákat adják-veszik, kialakul a szabadpiaci árfolyama. Ennél a kaució intézménye jobbnak tűnik.
