Nincs szándékomban elvitatni a jobboldali diadal átütő jellegét. Csak figyelmeztetnék: a legfőbb közjogi grémium erőviszonyainak arányait nem lehet mechanikusan rávetíteni a társadalomra. A Fidesz-többség választói legitimálása elég ahhoz, hogy meglépjen, végrehajtson olyan átalakításokat is, melyekhez elődeinek nem volt meg a törvényhozásban szükséges létszámuk. De a kétharmad nem helyettesíti a politikai bátorságot.
Orbán Viktor nemzetközi sajtótájékoztatót tartott április 26-án reggel. Ezen a sajtótájékoztatón fontos kijelentések hangzottak el és fontos kijelentések nem hangzottak el.
Elemi érdek, hogy szövetségeseket keressünk a protonácik és az általuk terjesztett eszmék elleni harcban. A baloldali/lehet más parlamenti ellenzéknek meg kell értenie, miközben gyakorolniuk kell kontroll szerepüket, és a lehetőségek határáig meg kell akadályozniuk a kormány demokráciát sértő intézkedéseit, a Jobbikkal szemben kooperációra kell törekedniük a Fidesszel.
Trükkös volt ez a választási győzelmi beszéd, amennyiben a következő állítással fejezte be: „vincit voluntas tua”, „győz a te akaratod”. Keresztény nemzet leszünk, efelől nincs kétség, és kereszténységünket Orbán alapozza meg mintegy másodszor.
Valamennyi hitelességre és tisztességre törekvő elemzőnek és médiaszereplőnek döntenie kell egy új kormány alakulásánál, hogy milyen magatartást alakít ki a kormányzás elején. El kell döntenie, ad-e 100 nap türelmi időt a felálló és első intézkedéseit megtevő kormányzatnak.
Cseresnyési László Japánban tanító egyetemi tanár Papp László Tamásnak a „politikai korrektség” témájában írt cikkére. reagál, és mint írja, "véleményem meglehetősen eltérő, ezért az alábbiakban gondolatmenetének logikáját és néhány állítását kívánom a magam hiedelmeivel szembeállítani, illetve cáfolni".
Ármánykodás, cselfogás, pandúrokkal szétkergetett ellenfelek, választási botrányok, dínom-dánom és eszem-iszom, csapra vert hordók és hízelgő szónoklatok, megvesztegetés és, ha más mód nem volt, fizikai, hatósági fenyegetés – csak néhány vonás a képviselőválasztások kísérőjelenségeiből, amelyet a magyar írók Czuczor Gergelytől Gozsdu Ignácig a tollukra tűztek az elmúlt közel két évszázadban.
Pár hete el se tudtuk volna képzelni, hogy egy isten háta mögötti ország kimondhatatlan nevű tűzhányója nagyobb bajt tud okozni a légi közlekedésben, mint a 2001. szeptember 11-i terrortámadás, mely romba döntötte a Világkereskedelmi Központ New York-i ikertornyait, illetve a Pentagon épületének néhány emeletét. Pedig pont ez történt, és egyelőre legfeljebb sejthetjük, hogy számos következménnyel még csak ezután kell szembesülnünk.
A múlt héten elhunyt Popper Péter pszichológus magyarnak és zsidónak is tekintette magát. Az antiszemitizmus gyökereiről, az úgynevezett másságról, a magyar identitásról vallott saját nézeteiről beszélt a HVG-nek nem sokkal a halála előtt.
Fricz Tamás politológust menesztik az MTA Politikatudományi Intézetéből. A hvg.hu az intézetet január óta vezető Körösényi Andrást kérdezte a menesztés körülményeiről.
Az LMP kétségtelenül nagyon haragszik a mostani fogyatékos demokráciánkra. De nála remélni lehet: a rendszerért haragszik, s nem a rendszer ellen. Hogy a pluralista jogállamot javítani és nem felszámolni akarja. Nem kevervén össze a rendszerbírálat jogát a rendszerdöntés szándékával. Bizonyítván: lehet más stílusú rendszerkritika is, mint a Jobbiké.
Április 23-án délután, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatják be Krémer Ferenc Rossz döntések kora című kötetét. Külön érdekesség, hogy a figyelemreméltó munkát, melynek alcíme Rendészetpolitikai tévelygések a rendszerváltás első húsz évében, éppen Kuncze Gábor, a 2010-es választásokon megsemmisült SZDSZ volt elnöke mutatja be, aki belügyminiszter volt 1994 és 1998 között.
A közvélemény nem sokat tud az amúgy hazai és nemzetközi szakmai körökben jól ismert anatómusprofesszorról. Úgy gondoltuk, közelebb hozzuk olvasóinkhoz a hírek szerint magas kormányzati pozíció várományosát, ha kikérdezzük életpályájáról, szakmai elképzeléseiről, ambícióiról.
A politikai korrektség – tengerentúli szülőhazájában bekövetkezett agóniája után – nálunk is az utolsókat rúgja. Merev dogmáival lényegében önmagát küldte halálba. Találni kell helyette valami mást. Olyan beszédmódot, amely a többség és kisebbség egymással kapcsolatos jogos, legitim problémáira egyaránt nyitott. Mely egyikkel sem akar a másik rovására kivételezni. S amely egyikből sem akar univerzális, örök mártírt vagy bűnbakot csinálni. És az egyik identitásközösség valós szenvedését sem kívánja a másikkal szembeni érzelmi zsarolásra, pszichológiai hadviselésre felhasználni.
Az új kormány, mint ahogy az szokás ilyenkor, a közös kabát újragombolása során dönt a közösségi jótétemények és a terhek új elosztásáról is. Az eseménynek különös jelentőséget ad a várhatóan robusztus társadalmi felhatalmazás a törvényhozásban. Jelen szerény javaslatomban fel kívánom hívni a figyelmet néhány kirívó méltánytalanságra a közterhek szétosztása és a jogok törvényes érvényesülése területén.
Nem kétséges, a következő időszak egyik vezető témája a kétharmad kérdése lesz. Mit lehet vele kezdeni, kell-e nagyvonalú gesztusokat gyakorolni, illetve szabad-e az ellenzék támogatása nélkül hozzányúlni az alkotmányhoz és a minősített többséget igénylő törvényekhez? - elmélkedik Török Gábor politológus.
Mennyire lehet figyelembe venni köztéri szobrok alakjainak kiválasztásánál, hogy az illető mennyire integráló illetve megosztó személyiség volt életében? Győrben II. János Pál szobának felállítása körül alakult ki éles vita.
Milyen érzetek, milyen képzetek kapcsolódtak az egyes pártokhoz, milyen trendek befolyásolták a választói magatartást? A pártok milyen életérzést, milyen hangulatot sugároztak? Bizonyos körben sikk volt a Jobbikra, egy másik körben pedig az LMP-re szavazni. Viszont sok hagyományos MSZP-s szavazó kínban volt, hogy leadja-e szavazatát hűtlennek tartott pártjára. A Fidesz-szavazatoknál divatos trendek már nem játszottak szerepet, a párt győzött a „betapasztott szájú kampány” ellenére – állapítja meg cikkében Novák Zoltán, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatásvezetője.
Ungváry Rudolf Történelmi lecke öregfiúknak címmel a HVG április 7-i számában írt cikkében azon aggodalmának adott hangot, hogy a múlt század harmincas éveit idéző pártpolitikai berendezkedés alakulhat ki Magyarországon. Papp László Tamás hozzászólásában ezt kétségbe vonta. Ungváry az alábbi cikkben reflektál PLT írására, és új érvekkel támasztja alá, miért tart attól, hogy az ország rossz irányt vesz.
A szocialisták vesztettek: rövid távon belebuktak a korrupcióba – akár 1998-ban –, de a válságkezelés viszonylagos sikere felszínen tartotta és megőrizte őket a jövőnek. A baloldal megérdemelte a kapott hatalmas pofont. Remélhetően elgondolkodnak rajta.
