Szépszámú struktúrális nyavalya gyötri a Magyar Postát, miközben a liberalizáció itt dörömböl az ajtón. A bajokról mindenki véleményt alkothat, aki beteszi a lábát egy postahivatalba. Ilyenkor sok tekintetben úgy érezhetjük, mintha egy időalagútban visszarepültünk volna pár évtizedet. A Magyar Posta, a hajdan volt szocialista mamutvállalatok családjának utolsó mohikánja jelenleg inkább kistelepülési hivatalainak bezárása kapcsán válik a hírek szereplőjévé.
Lassan négy éve tart a precedens értékűnek tekintett Balaton-per, amelyben természetvédők követelik a pálkövei partszakasz feltöltésének, beépítésének megakadályozását. Ha a bíróság másképpen dönt, a zöldek szerint eltűnnek a védett nádasok, a befektetők szerint viszont jobb esélyei lesznek, hogy elháruljanak az akadályok a tó környékének régóta esedékes korszerűsítése előtt. A per újabb fordulójára még januárban sor kerül.
Johann Gottfried Herder, a 18. század második felében élt német költő, esztéta, filozófus alaposan ráijesztett magyar kortársaira, amikor azt jósolta, hogy az idegen népek tengerében, „századok múltán talán nyelvüket is alig lehet felfedezni". A nemzethalál víziója összefogásra, sikeres kezdeményezésekre késztette az akkori „politikai eliteket”.
Az ügynökfronton mindezidáig bezzegországnak számító lengyeleknél bombaként robbant a tavaly decemberben kinevezett varsói érsek spionmúltja. A hazája és egyháza renoméján jelentőset rontó főpap, Stanislaw Wielgus ügye sokkolta a múltfeltárást fontosnak tartó, ám a de facto államegyháznak számító katolikus hierarchiát „szent tehénnek” tekintő lengyel társadalmat.
Napjainkban egyre kevesebb az egyházi illetve polgári esküvő, egyre több a válás. Megjelentek különböző, a jog által elismert illetve szentesíteni nem kívánt együttélési formák. Új, alternatív kapcsolatrendszerek is alakulnak, köztük a polyamory mozgalom: hívei hadat üzennek az egyhangúságnak, az individualista vagyongyűjtésnek. A bírálók szerint viszont e mozgalmak veszélyeztetik a gyermeknevelés hagyományos, stabil intézményét.
A Magyar Nemzet idei első számában „Mészárosok” címmel megjelent vezércikk többek között Bush „nagy elődjei” közé sorolja Hitlert. A cikk reagálásra késztette Jeszenszky Gézát, az Antall-kormány külügyminiszterét, hazánk korábbi washingtoni nagykövetét.
Ami a Palesztin Hatóság ellenőrizte területeken végbemegy, az nemhogy az Unió vagy az Egyesült Államok, de még a közvetlen szomszédságban lévő Izrael átlagpolgára számára is felfoghatatlan. Arra a terrorizmus és a háború permanens fenyegetésében élő zsidó államban se volt példa, hogy egy munkapárti államfő és likudos miniszterelnök hívei, terepszínű egyenruhába bújva, automata fegyverrel, kézigránáttattal és aknavetővel menjenek egymásnak.
Egy magyar mérnök éppen Irakban tartózkodott, amikor Szaddám Husszein, 1979 júliusában megbuktatta rokonát, al Bakr elnököt és átvette a hatalmat. Részt vett a később porig bombázott iraki atomreaktor építésében és egy alkalommal közvetlen közelről is éljenezhette Szaddámot.
A törvények sűrűjében tájékozódó szerzőnk szerint a gázártámogatási kérelemben feltett kérdések sértik a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos alapjogokat.
– Eszerint te Hitlert sem akasztattad volna fel? – szegezte nekem a mondatot. – Természetesen nem! – feleltem. – De hát ő mégiscsak milliókat ölt meg! – vetette ellen az egyik, szemlátomást megingó eltörléspárti. – Most számokról beszélünk vagy elvekről? – kérdeztem vissza.
Áremelés az egyik oldalon, trükközési lehetőség az adókkal a másik oldalon. A kormány ügyeskedéskedése közben éppen csak a legfontosabb cél, a tiszta, áttekinthető piaci viszonyok és a hozzá tartozó világos, egyszerű adórendszer látszik a semmibe veszni.
Többet hazudtunk, mint négy éve – ez a mondat a pártok közös szlogenje lehetett volna a 2006-os kampány(ok)ban.
Hírek szerint a német E.ON Ruhrgas a MOL-tól vásárolt üzletrészeivel fizetne a Gazpromnak szibériai gázmező közös kiaknázásáért. A magyar gáztarifa megállapítása kikerülhet a nemzeti hatáskörből, ráadásul a Gazprom bármikor bevetheti az energiafegyvert. Minderről a magyar közvéleményt elfelejtették értesíteni.
A hatalom megszerzése/megtartása érdekében mindenre elszánt, magukat pótolhatatlannak hitt két politikus vezette táborok összecsapásai éppen a lényeget szorítják háttérbe: a társadalmi csoportok közül melyiknek mekkora rész jusson a GDP tortájából. Fel sem tűnik, hogy „konzervatívok” és „szocialisták” receptjei idehaza pont a fordítottjai annak, amit hasonnevű nyugati pártszövetségeseik ajánlanak a társadalomnak.
Nehéz eldönteni, hogy a rendszerváltás óta nőtt, vagy épp ellenkezőleg, csökkent a megosztottság a magyar társadalomban. Mindenesetre, popzenészek és értelmiségiek az őszi utcai megmozdulások és összecsapások ütötte sebek gyógyítására vállalkoztak.
Mintha a sajtó beleragadt volna Gyurcsány és/vagy Orbán ostorozásába (a nem kívánt rész törlendő), ahelyett, hogy az életünket, jövőnket meghatározó fontos témákat vitatná meg, az anyaország és a határon túli magyarság viszonyát éppúgy, mint a Föld ökoszisztémájának tönkretételével járó veszélyeket.
Csendben, diszkréten, de azonnali hatállyal és indoklás nélkül menesztette az egészségügyi miniszter a hévízi gyógykórház főigazgatóját. Az elbocsátó levelet még az önkormányzati testület döntése előtt aláírta. Indoklás nincs. Jelölt viszont állítólag már van a megüresedett posztra.
- vallja Kaján Tibor (85 éves), a karikaturisták doyenje, aki munkatársunk, Dobszay János kérdéseire saját fegyverével, ceruzával válaszolt.
Budapest XIV. kerületében, a Komáromi útnál, az M3-as bevezető szakaszánál, amint az ember áthalad a zuglói körvasútsor fölött, holdbéli táj tárul a szeme elé: törmelékhegyek éktelenkednek egy négyhektáros területen. Eddig kétszázhúsz lakos írta alá a Metzger Trans Kft. által működtetett hulladéktelep bővítése elleni tiltakozást. Mindhiába. A jelek szerint az üzleti érdekek többet nyomnak a latba, mint a környezeti- és zajártalmak ellen küzdők érvei.
Abban, hogy nem volt holokauszt, nem értettek egyet, abban azonban igen, hogy Izraelnek nincsen joga az állami létezéshez - a teheráni konferencián részt vevő ultraortodox zsidók, akiket az iráni elnök éppúgy vendégül látott, mint a Nyugatról érkezett antiszemita holokauszt-tagadókat.
