Szaddám Huszein egyszer már meghülyített minket - figyelmeztet Richard A. Muller, a Berkeley egyetem fizikaprofesszora a Technology Review hasábjain. Az USA az 1991-es iraki háborút megelőzően - attól tartva, hogy az iraki elnök atombombát építene - szigorúan tiltotta, hogy Irak külföldi vásárlások révén olyan korszerű technológiához jusson, amelynek segítségével az atomfegyverhez szükséges dúsított uránt állíthatna elő. A Sivatagi Vihar hadművelet után az amerikai katonai vezetés meglepve tapasztalta, hogy az iraki elnök 8 milliárd dollárt költött olyan, atombomba előállításához szükséges eszközök építésére, amelyeket utoljára a '40-es években, az első atomfegyverek megalkotásánál használtak. Senki nem számított arra, hogy Szaddám ilyen elavult, ám működőképes technológiát alkalmaz.
Ha az ENSZ fegyverellenőrei visszatérhetnek Irakba, a régimódi eszközöket fogják keresni, amelyekkel Szaddám Huszein mérnökei az urán 235-ös izotópjából nyerhetnek ki dúsított uránt. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) szerint 25 kilogramm dúsított uránnal már lehet bombát gyártani, ekkora mennyiséghez azonban közel két tonna 235-ös izotópra van szükség. Ennyi egészen biztos, hogy nem áll Irak rendelkezésére, hacsak Szaddám Huszein nem él egy még régebbi húzással: a dúsított urán illegális vásárlásával. 1996-ban svájci rendőrök 1,2, tavaly novemberben a török hatóságok közel 1 kilogramm dúsított uránt foglaltak le csempészektől. Kazahsztánban hatalmas mennyiségű dúsított urán maradt, amit - elvileg - az orosz hivatalok tartanak számon. Csakhogy 1996-ban nagy meglepetésre 205 kilogramm olyan dúsított urán bukkant fel a szovjet utódállam területén, amit sehol nem regisztráltak. Muller szerint a kazahsztáni helyzet ad leginkább okot az aggodalomra: ki tudja, mennyi urán tűnt el hasonló módon az utóbbi években?
Ha Szaddám Huszein képes is atomfegyvert előállítani, megfelelő hatótávolságú hordozórakétája nincs hozzá - állítják a szakértők. Csakhogy Muller szerint nem is kell: az uránium alapú, régi technológiával készült atombombát - szemben például a korszerűbb, plutónium 240-es izotóppal készült fegyverrel - nehéz észlelni, mivel a bomba által kibocsátott sugárzást vastagabb ólombevonattal semlegesíteni lehet. Ha pedig a hatóságok nem tudják, mit és hol keressenek, a bomba akár egy nagy konténerben is észrevétlenül bejuthat bármelyik amerikai nagyváros kikötőjébe - borzolja az idegeket a Fizika jövendő elnököknek című tárgyat is oktató professzor végkövetkeztetésében.
Az iraki urániumvásárlásról szóló találgatások és Muller fejtegetése csak egy szempontból hasonló: mindkettő szolgálhat propagandacélokat. Irak az állítólagos urániumvásárlással megtévesztheti a nyugati világot, elhitetve vele, hogy van még idő az ország elleni akció elhatározására. A konténeres atombombáról szóló elmélet - amely A rettegés arénája (The Sum of All Fears) című amerikai filmre emlékeztet: ott ilyen bomba pusztította el Baltimore városát - viszont megtámogathatja az ellentétes amerikai propagandát, amelynek célja meggyőzni az embereket, hogy teljes mellszélességgel támogassák Irak minél hamarabbi lerohanását és Szaddám rezsimjének megdöntését.
