Az ügyészség 14 évi fegyházbüntetést kért Limonovra, de a bíróság felmentette a legsúlyosabb vádpontok: a törvényes államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, a törvénytelen fegyveres szervezet létrehozásának kísérlete, valamint terrorista szervezkedés vádja alól, így csak lőfegyverrel való visszaélésért kellett felelnie.
A másodrendű vádlott, Szergej Akszjonov, a szélsőséges párt Limonka című lapjának kiadója három év nyolc hónapot, a másik négy vádlott pedig 2 év 3 hónap és 2 év 8 hónap közötti büntetéseket kapott. A magát politikai fogolynak tekintő Limonov 2001 áprilisa óta ül a Moszkva melletti lefortovói börtönben. Azután tartóztatták le, hogy az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) gyanúja szerint pártjának aktivistái az ő megbízásából vásároltak illegálisan hat Kalasnyikov típusú géppisztolyt és 150 darab töltényt.
Az FSZB szerint először Kazahsztán területén készült terrorcselekményekre a régi Szovjetunió visszaállítását akaró párt. A bíróság viszont nem látott bizonyítékot erre nézve, mint ahogy az államrend megdöntésének kísérletére sem. A büntető eljárás egyébként kritikákat váltott ki a sztálinista és soviniszta mozgalomként elkönyvelt Nemzeti Bolsevik Párt ideológiájával szembenálló liberális körök több képviselőjéből is, akik a másként gondolkodók elleni fellépés szovjet gyakorlatától tartottak.
Limonov Nyikolaj Csernisevszkij XIX. századi íróhoz hasonlította magát; az orosz forradalmi demokrata a cári titkosrendőrség provokációja folytán került a szentpétervári Péter-Pál erőd börtönébe. Az író-politikus tagadta a szélsőségesség vádját is: mint az utolsó szó jogán kifejtette, mozgalma nyugati mércével "a Greenpeace és az Amnesty International között" helyezkedik el.
Limonov nemcsak politikusként, hanem irodalmárként is az orosz közélet egyik botrányhőse. Az 1980-as években a szovjet állambiztonsági szolgálat, a KGB nyugati emigrációba kényszerítette. Nem politikai okok miatt - mindig hithű kommunistának vallotta magát -, hanem műveinek szabados, gyakran trágár nyelve miatt gyűlt meg a baja a konzervatív szovjet cenzúrával. Nyugaton az Ez vagyok én, Edicska című botránykönyvével aratott sikert, amelyben azt mesélte el, hogy miként élt New Yorkban homoszexuális prostituáltként, miután felesége faképnél hagyta.
Az 1990-es évek elején Moszkvába visszatérve viszont úgy nyilatkozott, hogy írói fantáziájának műve volt az időközben oroszul is sikert és botrányt aratott regény. Limonov azonnal bekapcsolódott a politikai életbe is, hevesen bírálva egyebek mellett a szovjet csapatok kivonását Kelet-Európából. Orosz nemzetbiztonsági elemzések szerint ugyanakkor a szélsőséges, de minimális támogatottságú NBP nem jelent veszélyt az orosz államrendre nézve. (MTI)