Napra pontosan négy hónapig tartottak Hágában a kormányalakítási tárgyalások az előrehozott januári választások után, amelyek során összeomlott a jobboldali populista Pim Fortuyn Listája nevű alkalmi tömörülés. A politikai hagyományok és a papírforma nagykoalíciót kívánt, mivel a választásokon az ellenzéki Munkapárt (PvdA) érte el a legnagyobb nyereséget és a második legnagyobb frakcióval került be az alsóházba, amely csak két mandátummal marad el a kereszténydemokratákétól. Balkenende kísérletet is tett erre: hónapokon át alkudozott a Munkapárttal a kormányzati célok és program egyeztetéséről, de végül is nem tudtak megegyezni. Így került előtérbe az a megoldás, amely kezdettől fogva közelebb állt Balkenende felfogásához: jobbközép koalíció összehozása, amelyben a kereszténydemokraták homogénabb együttműködésre látnak reményt a két liberális párttal, mint a baloldali Munkapárttal.
Hollandia az Európai Unió egyik legstabilabb gazdaságával és szilárd, kiegyensúlyozott intézményrendszerrel rendelkezik, így egy-egy választás után hónapokig elvan ügyvezető kormánnyal. A mostani koalíció elég szűk többségre támaszkodik az alsóházban, de a 46 éves miniszterelnök abban reménykedik, hogy ellenzéke annyira elaprózódott és politikailag különböző pártokból áll, hogy képes lesz velük szemben kormányozni.
Hollandia az Európai Unió egyik legstabilabb gazdaságával és szilárd, kiegyensúlyozott intézményrendszerrel rendelkezik, így egy-egy választás után hónapokig elvan ügyvezető kormánnyal. A mostani koalíció elég szűk többségre támaszkodik az alsóházban, de a 46 éves miniszterelnök abban reménykedik, hogy ellenzéke annyira elaprózódott és politikailag különböző pártokból áll, hogy képes lesz velük szemben kormányozni.
