A Dubrovnik lövetésével vádolt Miodrag Jokics volt jugoszláv tengernagy a minap vádalku keretében hat vádpontban elismerte bűnösségét a hágai Nemzetközi Törvényszék előtt, a törvényszék ügyészei pedig cserébe három vádpontot ejtettek. Az alku alapján csak azt az egy napot veszik figyelembe az új vádirat elkészítésekor, amikor a jugoszláv erők Dubrovnik óvárosát lőtték, s nem vizsgálja a vádlott felelősségét a három hónapig tartó lövetésben. Az ügyészek ígérete szerint Jokics az elismert bűnökért – melyek között a kulturális és vallási örökség rombolásának vádján túl a polgári lakossággal való kegyetlen bánásmód és az emberölés is szerepel - nem kaphat tíz évnél hosszabb börtönbüntetést.
Az eset újabb alapot szolgáltathat a törvényszék működését bírálók támadásainak. A hágai Nemzetközi Törvényszék jugoszláviai ügyekkel foglalkozó bizottságát 1993-ban hozták létre, az ENSZ Biztonsági Tanácsának 827. határozata alapján. Feladata, hogy felelősségre vonja a kilencvenes évek délszláv háborúiban elkövetett háborús bűncselekmények tetteseit. Az NT költségvetése az 1993-as induló 276 ezer dollárhoz képest 2002/2003-ban 223 millió dollárra rúgott; a tíz év alatt összesen körülbelül 700 millió dollárt költöttek a jelenleg több mint 1200 alkalmazottat foglalkoztató törvényszék működtetésére. A bíróság előtt pillanatnyilag 76 vádirat szerepel, 50 személy a törvényszék börtöneiben várja az ítélethirdetést, 23-an - köztük a leginkább keresett, egykori boszniai szerb elnök, Radovan Karadzsics és Ratko Mladics boszniai szerb katonai parancsnok - továbbra is ismeretlen helyen tartózkodnak.
A folyamatosan növekvő költségvetésű törvényszéket a kezdeti időkben azért támadták, amiért az általa bíróság elé állított személyek - ha nem is ártatlan, de semmiképpen nem a csúcsvezetéshez tartozó - kisemberei voltak a balkáni vérengzésnek, igazi nagy halat sokáig nem sikerült elfogni. Ez a nemzetközi katonai erők (SFOR) fokozottabb fellépésének hatására változott meg, majd Szlobodan Milosevics egykori szerb elnök hatalmának megdöntését és Hágába szállítását követően még több főbűnös került a törvényszék elé; a demokratizálódás útjára lépett Jugoszlávia (ma már Szerbia-Montenegró) több csúcsvezetőt kiadott Hágának, többen (Seselj radikális pártvezér, Milutinovics szerb elnök, Sainovics szerb miniszterelnök) pedig önként jelentkeztek a törvényszéken.
Bírálatok érték a törvényszéket ítéleteiért is: a sokszor évekig tartó, hatalmas költségeket felemésztő tárgyalások bizonyítékok hiányában nemegyszer vádalkukkal, majd kiábrándítóan enyhe ítéletekkel értek véget. A horvát Drazsen Erdemovics a boszniai szerb erők katonájaként 1995-ben Szrebrenica közelében részt vett több száz boszniai muzulmán kivégzésében, amiért – miután a törvényszék előtt elismerte felelősségét - 1996-ban tíz év szabadságvesztést kapott. Fellebbezése nyomán büntetését 1998-ban öt évre mérsékelték; ezt azóta letöltötte, jelenleg tanúként hallgatják ki a szrebrenicai vérengzések ügyében. 2003 februárjában Biljana Plavsics boszniai szerb parlamenti vezetőt az NT tizenegy évi szabadságvesztéssel sújtotta, nem hivatalos információk szerint többek között azért, mert a vasladynek nevezett Plavsics részleges vallomásán túl bizonyítékokat szolgáltatott a Milosevics elleni perhez is. Az emberiség elleni bűntettek egy rendbeli elkövetésének elismerését követően az ügyészség ejtette a népirtás vádját, és a törvényszék hozzájárult ahhoz is, hogy a volt parlamenti elnök Svédországban töltse le büntetését. Mivel Svédországban a 70 éven felüli elítélteknek nem kell börtönben maradniuk, elemzők elképzelhetőnek tartották, hogy 72 éves vaslady hamarosan szabadlábra kerül. A svéd kormány azonban kijelentette: Plavsics esetleges szabadlábra helyezéséről Hágával is konzultálnak majd, de semmiképpen nem várható a vaslady azonnali kiengedése.
A bizonyítási eljárást segítő vádalkuk ellenére sokáig lassan haladt a törvényszék legfontosabb ügye, a Milosevics-per is, amelynek során kívülállók gyakran érezhették, hogy az ügyvédi segítséget megtagadó egykori szerb elnök ügyes keresztkérdéseivel, halasztási kérelmeivel bolondot csinál a törvényszékből. Az ügyészeknek már régóta le kellett volna zárniuk a bizonyítási eljárást, ám a Milosevics által kérelmezett felfüggesztéseknek köszönhetően ez csak az év vége felé várható. Milosevicset egyébként háborús és emberiesség elleni bűnökkel, valamint - a boszniai háborúval összefüggésben - népirtással vádolja a törvényszék. Bűnösségének bizonyítása esetén életfogytiglani börtönre számíthat.
Bírálták a törvényszéket – főként szerb oldalról - a testület elfogultsága miatt is (ez csak erősödött azután, hogy Carla Del Ponte főügyész 2000 júniusában nem volt hajlandó vizsgálatot indítani a NATO 1999-es jugoszláviai bombázásainak ügyében), de érte támadás az NT-t horvát oldalról is: eszerint a törvényszék horvát nemzeti hősök ellen emelt vádat csak azért, hogy elfogulatlanságát bizonyítsa. Még az egyes elemzők által túl enyhének tartott Plavsics-ítélet esetében is voltak olyan hangok (többek között Carl Bildt, az ENSZ egykori boszniai főmegbízottja is így nyilatkozott), amelyek szerint az önmagát feladó, bűneit megbánó, törvényszékkel együttműködő, idős Plavsicsra kiszabott tízéves büntetés nem ösztönzi majd a még szabadlábon lévő háborús bűnösöket a törvényszék előtti önkéntes megjelenésre. „Ha igazságosan akarnak ítélkezni a háborús bűnösök felett, nem szabad kettős mércével mérni, és csak a szerbeket vádolni” – nyilatkozta a törvényszék működésével kapcsolatban idén tavasszal Michael Steiner, a koszovói ENSZ-közigazgatás akkori vezetője.
A törvényszéknek mindazonáltal támogatói is akadtak. Az idén júliusban, százegy éves korában meghalt egykori nürnbergi fővádló, Lord Hartley Shawcross több alkalommal is kiállt a háborús főbűnösök felelősségre vonása mellett. Lord Shawcross 1996-os, a konzervatív The Daily Telegraphban megjelent cikkében megállapította: a hágai törvényszék kudarca egyet jelentene a törvényesség katasztrófájával. Az egykori fővádló Hágát nevezte meg a legfontosabb nemzetközi ítélő fórumnak Nürnberg óta. Cikkében Lord Shawcross egy olyan állandó háborús törvényszék szükségessége mellett érvelt, amelyben semleges bírák tevékenykednek saját akaratuk szerint.