Miközben az átmeneti iraki kormány habozik, hogy támadja-e meg a siiták legféltettebb szentélyébe, az Imam Ali mecsetbe befészkelődött lázadókat, vagy próbálja-e meg asz Szadrt onnan békés úton valahogy kipaterolni, abban biztosak, hogy itt a sajtónak semmi keresnivalója nincsen.

Szombat reggel kezdődött a tortúra, amikor a rendőrség, néhány bértollnokukon keresztül, megüzente a lakhelyünként szolgáló Bar al-Nedzsef szállodába: külföldi lázadókat fogtak el, köztük brit állampolgárokat is. Volna-e kedvünk interjút csinálni a foglyokkal a közeli rendőrőrsön? Volt. Az őrsön a rendőrfőnök fogadott és felszólított bennünket, két órán belül utazzunk el a városból. Magyarázatul hozzáfűzte: egy készülő merénylet tervére bukkantak, a szállodánkat autóba rejtett pokolgéppel akarták felrobbantani, egy Ladába 75 kiló robbanóanyagot rejttetek. Mivel egyértelmű volt, hogy a sztorit ő találta ki, udvariasan megköszöntük figyelmességét, és visszaindultunk a szállodába. Előzőleg meggyőződtünk róla, hogy brit foglyoknak se hírük, se hamvuk.

A rendőrfőnök erre taktikát váltott: - „Tudjuk, hogy Önök semlegesek, ugyanakkor titokban a Mahdi hadsereggel szimpatizálnak, és elhallgatják, hogy levagdosták rendőreink fejét. Ha két órán belül nem távoznak, le lesznek tartóztatva.” Fenyegetései különösen iraki alkalmazottainkra, sofőrökre, tolmácsokra gyakoroltak mély benyomást, ők Szaddam idején már megtanulták, a rendőr fenyegetését komolyan kell venni.

A határidő letelt, de mi kitartottunk. A rendőrség emberei két alkalommal is megjelentek a szálloda előcsarnokában, ki egyenruhában, ki civilként. Lóbálták Kalsnyikovaikat, rondán néztek ránk, és csak hajtogatták a magukét: tűnjünk el! Egyszer valaki be is lőtt a terembe egy autóból, szerencsére csak a klímaberendezés sérült meg, meg egy arab újságíró, akit a lehulló üvegszilánkok megkarcoltak.

Később újabb ultimátum érkezett, ekkor elhatároztuk, kihallgatást kérünk a nedzsefi kormányzótól. Nem fogadott bennünket, sőt, ő is követelte távozásunkat. Nekem időközben Bagdadban akadt dolgom, az ultimátumtól függetlenül távoztam, ám számos társam maradt. A rendőrség egy darabig még próbálkozott elűzésükkel, de végül meghátrált.

Mint kiderült, kiutasításunkra a parancs a bagdadi belügyből érkezett. Ott pedig egy egykori baathista, Falah Hassán al-Nakíb belügyminiszter viszi a prímet. Régi szép idők, amikor még a "baathtalanítás” volt napirenden.