Tetszett a cikk?

A szökőár tömegével vonzotta őket Dél-Ázsiába, de másutt is fel-felbukkannak, hogy a helyszínen nézzék meg egy-egy természeti csapás, szerencsétlenség következményeit. Statisztika még nem készült róluk, néhány élelmes vállalkozó azonban már felismerte a katasztrófaturisták fogadásában rejlő lehetőséget.

"Nagy kocsikkal jönnek, egészségügyi maszkot viselnek, és a legmodernebb kamerákkal készítenek felvételeket a szökőár következményeiről, a gyökerestül kicsavart fákról, a bokrokra tekeredett halászhálókról, még a hozzátartozóikat sirató falubeliekről is" - írta le egy indiai nőszervezet tisztségviselője, Nirmala Ramanathan azokat a turistákat, akiket a cunami híre vonzott a katasztrófa sújtotta térségbe. Hogy hányan jöttek, azt nem tudni pontosan, mindenesetre éppen elegen ahhoz, hogy a helybéliek egyre nagyobb ellenszenvvel fogadják őket. A thaiföldi Patong Beachen például százával barangoltak a romok között a szerencsétlenség utáni napokban.

Van képük hozzá
© AP
"Nagyon rosszul érzem magam miattuk. Segítségre lenne szükségünk, ehelyett ők bámulnak és fotóznak bennünket" - idézte egy, a mentésben részt vevő thai katonatiszt véleményét a The Globe and Mail című torontói napilap, amelynek tudósítója több katasztrófaturistával is beszélt. Egyikük, a floridai Terry Blanton éppen Bangkokban volt, amikor hírét vette a szökőárnak, és nem sajnált 300 dollárt arra, hogy néhány órát barangolhasson és persze videózhasson a pusztulás helyszínén. Meg akarja mutatni rokonainak, barátainak, mire képes a feldühödött természet - magyarázta. Másként ideologizálta meg ottlétét egy Walesből érkezett fiatal turista, aki szingapúri utazását szakította meg egy kis szökőár utáni terepszemle kedvéért. Ő azok közé tartozott, akik - nem kis megütközést keltve - rögtön a szerencsétlenség után képesek voltak a tengerparton sütkérezni. Tagadhatatlanul bizarr dolog romokkal körülvéve heverni a strandon, de azzal sem járnának jobban a helybeliek, ha a turisták máshol költenék el a pénzüket - fejtegette, egy dán társa pedig az AP amerikai hírügynökségnek nyilatkozva arra hivatkozott, hogy egy motorbaleset után is le kell győzni a félelmet, és újra nyeregbe kell szállni.

Bár egyeseket nemcsak a kíváncsiság hajtott, hanem a segítőkészség is, ők sem tudták, mire vállalkoznak. A The Times of India című angol nyelvű indiai lap például "a cunami második hullámának" nevezte a külföldi önkénteseket, mondván, bár tömegével jöttek, nem sok haszon származott belőlük. "A legtöbben még attól is félnek, hogy sáros lesz a cipőjük" - jellemezte őket az egyik segélyszervezet, az AID-India aktivistája, Ravi Shankar, aki szerint az idegenek többségének fogalma sem volt, mivel tudna igazán segíteni. Hasonló értékelések Srí Lankán is megjelentek a "segélyturistákról", akik - mint arról legutóbb az amerikai The Wall Street Journal is beszámolt - vittek már a trópusi éghajlatú országba sídzsekit és téli sapkát vagy éppen Viagrát is.

Második oldal (Oldaltörés)

Bámészkodók a WTC-nél
Ugyanaz a szörnyülködési vágy, ugyanaz a kíváncsiság hajtja a katasztrófák helyszínére az ilyen utazókat, amely egy közlekedési szerencsétlenség, egy tűzeset vagy egy rendőrségi akció esetén készteti megállásra, bámészkodásra a járókelőket. A jelenség nem új keletű: már a 12. században feljegyezték, hogy miután Canterbury érsekét, Thomas Becketet a székesegyház oltáránál megölték, a jámbor angolok tömegesen csődültek a gyilkosság helyszínére, és a középkori nyilvános kivégzéseknek is nagy és hálás közönségük volt. A morbid kíváncsiság olykor erősebb is lehet a "normális" látni és tudni vágyásnál. A New York-i Világkereskedelmi Központ két ikertornya például 2001. szeptember 11-ei lerombolása óta kurrensebb látványosság, mint annak előtte: az ép torony tetején lévő kilátót korábban évente átlagosan 1,8 millióan keresték fel, 2002-ben viszont már 3,6 millió turista akarta látni a romokat, ahol szervezett körsétákon idegenvezetők mutatják meg a legnevezetesebb helyszíneket - például azt, ahol a tűzoltók kitűzték az amerikai zászlót az összedőlt épületre -, és megjelentek a "katasztrófaszuveníreket" árusító üzletek is. Az amerikai közvéleményben élénk vita bontakozott ki a jelenségről: akadnak, akik beteges dolognak, mások viszont a nemzeti gyász megnyilvánulásának, egyfajta terápiának tekintik a látogatóáradatot.

Nincs egyetértés még a katasztrófaturizmus pontos meghatározásában sem. Vannak, akik idesorolják az olyan történelmi emlékhelyek megtekintését is, mint például az atombombacélpont Hirosima vagy Kennedy elnök merénylőjének feltételezett rejtekhelye, a dallasi tankönyvraktár. Mások szerint viszont csak az olyan helyekre vezető utak tartoznak ebbe a kategóriába, ahol még "meleg" a szerencsétlenség nyoma, vagy ahová mindmáig veszélyes az utazás. Átfogó statisztika sem készült a turizmus e különös ágáról, legalábbis a Magyar Utazásszervezők és -közvetítők Szövetségének alelnöke, Békefi Veronika nem tud ilyen kimutatásról. Mint a HVG-nek mondta: a katasztrófakeresők elenyésző arányt képviselnek a világ turistaforgalmában, és feltételezése szerint inkább az egyéni akciók, semmint a szervezettség jellemzi őket.

Harmadik oldal (Oldaltörés)

Akadnak persze kivételek is. A thaiföldi állami idegenforgalmi hivatal például arra készül, hogy ettől a hónaptól kezdve - magáncégek, fapados légitársaságok és olcsó szállodák közreműködésével - szervezett túrákat indít a cunami nyomában. Az - első lépésként csak hazai érdeklődőknek ajánlott - programban lerombolt térség, menekülttábor és árvaház megtekintése is szerepelne.

Szervezett formában utazhatnak el az egzotikus borzongásra vágyók a csernobili erőmű-katasztrófa sújtotta területre is. Két ukrajnai utazási iroda is kínál ilyen túrákat: a kijevi Szputnyik immár tíz éve foglalkozik csernobili kirándulások szervezésével, a Szam pedig a 2001-es londoni turisztikai vásáron is szerepeltette ajánlatát, amelynek tízórás - a csoport létszámától függően 57-105, egyéni utasoknak pedig 193 dollárba kerülő - programjában az erőmű-becserkészés mellett szerepel egy kísértetváros-nézés az 1986-ban, a katasztrófa után kiürített Pripjatyban és a sugárzás miatt zár alá vett több ezer teherautó, helikopter és páncélos megtekintése is. Az érdeklődés azonban mérsékelt, a Deutsche Welle német rádióadó beszámolója szerint a Szputnyik Csernobil-programjára például - hét esztendővel az után, hogy beindították - mindössze évi ötven kuncsaft kíváncsi.

Egy bosnyák idegenforgalmi vállalkozó, Zijad Juszufovics "Mission Impossible" jelszóval szervez kirándulásokat a volt háborús vidékekre, a szarajevói piactérre vagy a srebrenicai mészárlás helyszínére: titkos alagutakat, volt mesterlövészleseket mutat meg vendégeinek, de akár a volt boszniai szerb vezér, Radovan Karadzsics paléi házához is elviszi őket.

Nem kímélték a katasztrófaturisták a 2002-es német- és csehországi árvíz helyszíneit sem, s az érdeklődést látva az egyik legtöbb kárt elszenvedett dél-csehországi városka, Cesky Krumlov vezetése saját kezébe vette az árvíziturista-utak szervezését, hogy e látogatások pluszbevételekhez juttassák a helyi szolgáltatókat.

POÓR CSABA

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Trend

Világ-mehetnék

Minden korábbinál több, mintegy 760 millió turista látogatott tavaly idegen országba, ami 10 százalékos növekedés a...

Nem akarunk vezetés előtt alkoholt fogyasztani

Nem akarunk vezetés előtt alkoholt fogyasztani

Újabb szintet lépett a türkmenisztáni diktatúra

Újabb szintet lépett a türkmenisztáni diktatúra

drMáriás megörökítette, ahogy Vidnyánszky kiáll az SZFE mellett

drMáriás megörökítette, ahogy Vidnyánszky kiáll az SZFE mellett