Lanotte szerint az önálló belga haderő szerepét egy közös,európai védelmi erőnek kellene átvennie, s az így felszabaduló pénzt a harmadik világ fejlesztésére, támogatására fordíthatnák. Ennek a közös európai haderőnek persze lenne egy belga összetevője is, de ez a jelenlegi belga haderő létszámának csak a felét tenné ki (40 ezer helyett 20 ezer emberből állna). Ezáltal a katonai kiadásokra fordított összegeket 40 százalékkal csökkenthetnék, s évi egymilliárd euróval növelhetnék a legszegényebb országok támogatását.

Az Európai Unió az elmúlt években valóban egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz egy egységes kül- és biztonságpolitika kidolgozására, azonban a közös európai haderő létrehozása még a kezdet kezdetén tart, s sok szakértő szerint kétséges, megvalósul-e valaha. Az Európai Unió állam- és kormányfői még 1999 decemberében, a helsinki csúcsértekezleten döntöttek egy körülbelül 60 ezer fős európai gyors reagálású erő 2003-ra történő felállításáról, ez azonban legfeljebb csak papíron létezik. 2003 telén az EU két katonai nagyhatalma, Nagy-Britannia és Franciaország egy ennél visszafogottabb, reálisabb elképzeléssel, EU-s harccsoportok (nagyjából 1500 fős, gyorsan bevethető alakulatok) kialakításának ötletével állt elő, s ez a koncepció a jelek szerint meg is valósul: a különböző tagállamok tíznél is több ilyen harccsoport létrehozását jelentették be, s például már eldőlt, hogy a magyar részvétellel működő alakulat 2007 második felében áll majd készenlétben. Ezek az egységek viszont kimondottan válságkezelő, békefenntartó feladatokra szolgálnak, s kipróbálásukra még soha nem került sor.

Az Európai Unió jelenleg egyetlen katonai akciót irányít, Boszniában. Az itt állomásozó mintegy 6000 fős EU-haderőt viszont a nemzeti hadseregek adták össze, ez nem egy közös haderő csírája.