Az Eurostat most közzétett, 2003-as adatokat tartalmazó, de már az EU-25-ök számait összegző tájékoztatása szerint az EU tagállamok összességében GDP-jük 28 százalékát fordítják szociális kiadásokra. (Figyelemre méltó, hogy 1993-ban az akkori 15 tagország átlagos mutatója csaknem ugyanennyi, 28,7 százalék volt.)

A tizenöt régi tagország átlagosan 10 százalékponttal többet költ szociális célokra a GDP arányában, mint a tíz új tagország. A különbség még ennél is nagyobb, ha a vásárlóerőhöz viszonyítják a szociális kiadások mértékét.

Az adatok azt mutatják, hogy a nagyarányú szociális célú költekezés nem szükségszerűen rontja a gazdaság állapotát. Az EU legversenyképesebb országai (Dánia, Finnország, Írország, Svédország és Nagy-Britannia) fordítják a legtöbbet szociális támogatásra. A balti országok - ahol a legnagyobb a szegények aránya az EU-ban - költik a legkevesebbet erre a célra. A számok azt bizonyítják, hogy a szociális szolidaritás „finanszírozása” fontos tényező az ország versenyképességének növelése terén is.

A 2003-as adatokon alapuló ranglistát Svédország vezeti, ahol a GDP 33,5 százalékát költötték szociális kiadásokra, a sorban Franciaország és Dánia következik 30,9 százalékkal, majd Németország 30,2 százalékkal. Magyarország a 16. helyet foglalta el 21,4 százalékos mutatóval, közvetlenül Lengyelország (21,6 százalék) mögött és Csehország (20,1 százalék) előtt.

euractiv.hu