A városi bérházakban lakó, lakbérhátralékot felhalmozó emberek feje fölül a bérházakat Érsekújvár eladta. Az új tulajdonos az épületeket egyik óráról a másikra kiürítette, a lakókat pedig úgy szállította a falvakba, hogy az érintett települések polgármestereit még csak nem is értesítette. A kitelepített emberek pedig azt sem tudták, hogy melyik községben rakták le őket a teherautókról.

Akik valamilyen összegekkel mérsékelni próbálták a tartozásaikat, azokat a város peremén álló szükséglakásokba költöztették. A távoli, döntően magyar többségű falvakba, Nagysallóra, Garamkissallóra és Kisújfaluba telepített embereket és szegényes motyójukat az ottani lakatlan házak udvarára pakolták le.

Így került a Zselízhez közeli Nagysallóra is előbb tizennyolc, majd szerdán mintegy félszáz érsekújvári roma ember. De mert a faluba korábban a Magas-Tátra alatt fekvő - Nagysallótól több mint háromszáz kilométernyire fekvő - Késmárkról is letelepítettek csaknem száz romát, a falu lakói az eddigi rossz tapasztalataik alapján tartanak az idegenektől.

A nyolcvan százalékos arányban immár romák lakta Garamkissalló polgármestere hétfőn lemondott, azóta be sem ment a hivatalába, de üzenet útján cáfolta, hogy a romák betelepítése miatt nem kívánja tovább ellátni a hivatalát.

Nyugtalanságának hangot az ügyben Dusan Caplovic, a szlovák kormány emberi jogi és kisebbségi kérdéseket felügyelő miniszterelnök-helyettese, aki az Új Szó szerint azt mondta, hogy a kilakoltatás bizonyos módszerei az 1938-1945 közti szomorú időszakra emlékeztetnek, arra, ami az első Szlovák Köztársaságnak a Horthyék által megszállt területein történt. Caplovic a szlovák részről gyakran elhangzó vádakra utalt, miszerint a visszacsatolás után a magyarok kiűzték a házaikból a szlovákokat.